A „bocsok” elé ejtik a korongot - kezdődik az NLH szezon

---

Kis barátunk évek óta korongozik a debreceni jégcsarnokban. Nagy játékos szeretne lenni, a Pittsburghbe vágyik, példaképe Sidney Crosby. Nos, a „főpingvin” - sérülése miatt - aligha lesz ott ma este a vancouveri jégen, de ha felépül, sokat tehet érte, hogy ismét Pennsylvaniába kerüljön a Stanley Kupa. A hoki kedvelők nagy örömére ma elkezdődik a világ legjobb jégkorong bajnokságának hosszú szezonja.

---

Nem akármilyen két csemegével kedveskedik a Nemzeti Hoki Liga (NHL) az amerikai és a kanadai közönségnek. A legutóbbi bajnok Boston Bruins a Philadelphia Flyers-t fogadja, míg a döntőt drámai csatában elveszítő Vancouver Canucks-hoz éppen a Pittsburgh látogat (a harmadik nyitómérkőzést Torontóban rendezik, ahová a Montreal Canadiens utazik). Persze egy esetleges vereséggel még nem hullnak majd fejek, hiszen a 94 éves liga harminc csapata az alapszakaszban 82 mérkőzést játszik: 41-et hazai és ugyanannyit idegenbeli jégen. De azért a presztízs és a közönség kiszolgálása megköveteli az egyébként dollármilliókat kereső sztároktól, hogy az utolsó dudaszóig küzdjenek a győzelemért.

Az előző század végén (ez elég furán hangozhat, ezért pontosítsunk: 1997-98-ban) olyan sztároknak tapsolhattam Chicagóban, mint Chris Chelios, Tony Amonte, Alekszej Zsamnov a Balckhawks-ból, vagy Brett Hull, Pavol Demitra, Chris Pronger, Al McInnis a St. Louis Blues-ból, vagy Steve Yzerman, Nicklas Lidstrom, Vjacseszlav Kozlov, Brendan Shanahan, Igor Larionov, Vjacseszlav Fetyiszov a Detroit Red Wings-ből. Óriási jégkorongosok voltak mindannyian, igazi „jégvarázslók”. Akik – ha kellett – a vérüket adták a sikerért, szó szerint. A korszak legjobb gárdája, a Red Wings lépett fel a United Center több mint húszezer őrjöngő nézője előtt, eggyel „ment” a Blackhawks, lehozták a detroiti kapust. Hiába azonban a több támadó, a Chicago korongot szerzett, majd messziről lőtt kapura Amonte, de a kapu elé vetődő Shanahan fejjel „hárított”. Vérző arccal vittél le a jégről a detroiti csatárt, aki néhány másodperccel később már ismét pályán volt. Szóval ilyen kemények voltak akkor, és azok ma is az NHL sztárjai!

Érdekes, hogy bár a hoki „őshazájának” Kanadát tartják (ráadásul a juharleveles válogatott sokkal jobb, mint az amerikai), az elitligában mégis több, 23 csapat székhelye van az Egyesült Államokban. A kiváló kanadai hokisok legjobbjai szinte mindannyian egy-egy amerikai franchise-ban játszanak, mert ott több pénzt lehet keresni. Persze nem csak ők, jó néhány európai sztár is itt kergeti a korongot. Köztük talán a legnagyobb az orosz Ovecskin, akinek a „védjegye” a hiányos fogsora, és a sűrű borostája. Amitől az utóbbi években talán csak egyszer - egy borotvareklám kedvéért - vált meg. Persze egy samponbemutató óta tudjuk, hogy „van az a pénz, amiért korpásodik a haj”. Nos, a jelek szerint az egyébként is több mint 100 millió dollárt kereső Alekszandr úgy döntött, néhány további millióért egyszer megborotválkozhat. De vajon mikor szolgálja meg azt a rengeteg pénzt, amiért szerződtették, azaz mikor nyer már végre bajnoki címet a Washington Capitals?

Harminc csapat, két főcsoportba és azon belül három-három divízióba osztva kezdi meg az új szezont. Az alapszakasz után tavasszal következhet a rájátszás, melynek végén a két főcsoport győztese vívhatja meg a nagydöntőt a Stanley Kupáért. Azért nem mindegy, ki hányadik helyen végez az alapszakaszban, mert a négy győztes mérkőzésig zajló rájátszás meccsek párosításait mindig az a gárda kezdheti otthon, aki jobb alapszakasz mutatókkal rendelkezik. Ez nagy előny, de nem feltétlenül jelent továbbjutást, sőt győzelmet sem. Erről leginkább a Vancouver játékosai mesélhetnének. A Canucks egészen elképesztő idényt produkált tavaly, simán nyerte a fárasztó idényt, magabiztosan masírozott a nagydöntőbe, miközben sorra estek ki a végső győzelemre esélyesnek tartott csapatok. Ráadásul a „keleti ágon” is jól alakultak a dolgok, óriási meglepetésre a bostoni „bocsok” nyerték meg főcsoportjukat. Szóval sokan bíztak benne, hogy a végig meggyőző játékot felmutató Vancouver 1993 után végre Kanadába viszi az óriási serleget (a Montreal Canadiens akkori győzelme óta csak amerikai csapat nyerte meg a Stanley Kupát). Aztán a hétmérkőzéses döntő úgy jutott el a végső összecsapásig, hogy a Vancouver nyögvenyelősen, izzadva és gólocskákkal hozta a hazai találkozókat, míg a Boston otthon nagykülönbségű gálákat mutatott be. De az utolsó mérkőzést a délnyugat-kanadai nagyvárosban vívták. Itt aztán már a skandináv szuperfiúk, a Sedin-fivérek sem voltak képesek megállítani Charáékat: a Boston 4-0-ra nyerte a szezon legfontosabb találkozóját, és hazavitte a Stanley Kupát.

A jégkorongot már a huszadikban is a huszonegyedik század sportjának nevezték, nem érdemtelenül. Óriási iram, változatos mérkőzések, csodálatos gólok, hatalmas ütközések, és néha egy-egy verekedés hozza lázba a nagyérdeműt. Azt meg senki nem vitatja, hogy bár feljövőben vannak az európai bajnokságok (a Fehérvárnak köszönhetően nekünk is van egy erősnek nevezhető klubcsapatunk), az igazi színvonal Amerikában van. Sokan nem szeretik televízión keresztül nézni a derbiket, mondván: nem látszik a képen a korong. Dehogynem! Persze vitathatatlan, hogy a helyszínen jobban magával ragadja nézőjét ez a csodálatos játék, de talán annak is örülhetünk, hogy - az éjszakai időpontok dacára - mi is láthatunk a sporttelevízió jóvoltából egy sor kiváló összecsapást.

Egy ennyire hosszú szezon előtt végső győztesre jósolni szinte lehetetlen. Persze vannak „szokásos” esélyesek, például a már említett Washington Ovecskin kapitánnyal. Vagy a Pittsburgh Crosbyval és Malkinnal. Esetleg a Detroit Datsyukkal, Holstrommel vagy a még mindig aktív Lidstrommel. De visszament a tengerentúlra a csehek „emblémája”, a már 39 éves Jaromir Jagr – ő most a Philadelphia Flyerst röpíthetné az élre. Ne feledkezzünk meg a legutóbb leszerepelt, de az előző évben bajnok Chicago Blakhawks-ról sem: itt a kanadai Toews és az amerikai Kane a két nagy sztár. És adjunk esélyt a legutóbb oly’ kiváló Vancouvernek és a meglepetésre bajnok Bostonnak is. Hogy aztán végül könnyen lehet, hogy más csapat kapitánya emelheti jövő májusban a feje fölé a nagy trófeát. De hát ezért (is) ennyire csodálatos a hoki. Érdemes nézni, a gyerkőcöknek pedig űzni, hátha tényleg Debrecenben nevelkedik az évtized végére nagy Crosby méltó utódja?

Széles Tamás írása