A 2019-es önmagát szeretné megtalálni a debreceni gátas
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2022.01.16. 09:00 | Frissítve: 2022.01.16. 09:00
Debrecen - Kerekes Gréta már túltette magát a tavalyi csalódáson. A céljai világosak, ráadásul megtalálta hozzájuk a fókuszt is.
Kerekes Gréta zsúfolt napokat él meg mostanság. A DSC-DSI kiváló gátfutója Nyíregyházán edzőtáborozik, miközben vizsgázik a Debreceni Egyetemen, de azért egy kis beszélgetésre szakít időt. Hiszen van miről diskurálni – jóról, rosszról egyaránt.
(Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
Dehir: Hogyan érzi magát nyakig a pandémia ötödik hullámában?
Kerekes Gréta: Köszönöm, jól. Nem félek a vírustól, igyekszem vigyázni magamra. Szerintem úgy lehet ezt az egészet jól kezelni, ha az ember nem gondolja túl. Nem lehet reggeltől estig azon görcsölni, mi lesz, ha… – mert abba bele lehetne bolondulni. Persze, az nyugtalanít, hogy hallom a menedzseremtől, sorra mondják le a fedettpályás versenyeket. És a bizonytalanság nagyon rossz egy versenyző számára. Én egyénként is a mindent megtervezők közé tartozom.
Dehir: Akkor gondolom, a 2021-es terv a megvalósulatlan kategóriába sorolható. Pedig nem volt annak sok híja.
Kerekes Gréta: Mindkettő igaz sajnos. A valós tudásom alapján ott lett volna a helyem a tokiói olimpián, és volt is rá esélyem az utolsó pillanatig, de nem jött össze.
Dehir: Fájt?
Kerekes Gréta: Fájt. Különösen azért, mert ha nem halasztják el egy évvel az olimpiát, kilencven százalék, hogy ott lehettem volna. Nekem nem tett jót a plusz egy esztendő, míg sok feltörekvő fiatalnak igen. De hazudnék, ha ezt nevezném meg egyetlen oknak.
Dehir: Voltak más okok is?
Kerekes Gréta: Bizony voltak. Így utólag világosan látszik, hogy nem kezeltem jól lelkileg a karantén helyzetet, az abból eredő bizonytalanságot. Hazajöttem ezalatt Debrecenbe a szüleimhez, ami önmagában véve jó dolog, mert minden ideköt a szülővárosomhoz, de a kiszakadtam a megszokott, bevált budapesti rutinomból, és ez összezavart. Meg ott volt végig a bizonytalanság, hiszen sokáig az sem volt biztosra vehető, hogy egyáltalán lesz-e olimpia Tokióban.
Dehir: Hiányzott a kellő motiváció?
Kerekes Gréta: Nem. Azért az furcsa lett volna, ha valakit nem motivál a pályafutása csúcsának elérése. De valahogy elment a fókuszom. És mire visszajött, már késő volt. Ráadásul az a pici szerencse sem állt mellém, ami még kellett volna a kijutáshoz – mert szerencse azért kell. Például egy prágai versenyen hasra estem a célban. Jól összetörtem magam, egy hétig a lábamat se tudtam rendesen behajlítani.
Dehir: Az pedig egy gátfutó számára kifejezetten hasznos lenne…
Kerekes Gréta: Szerintem is. De már rendben vagyok. Minden szempontból.
Dehir: Akkor bizonyára készen vannak az idei célok. Sőt a távolabbiak is, hiszen 2023-ban hazai rendezésű lesz az atlétikai világbajnokság, és már ott hívogat a párizsi olimpia is.
Kerekes Gréta: Igen, meg vannak a tervek. Nyilván lebeg mindenki előtt mind a két nagy 2023-as cél, hiszen egy hazai vébén futni az hihetetlen nagy dolog lenne, és az olimpiát nem kell ragozni. De ehhez mindenekelőtt egy jó 2022-es felvezető évet kell produkálnom.
Dehir: És ennek milyennek kellene lennie?
Kerekes Gréta: Most a legfontosabb a fedettpályás világbajnokság, ahová már van szintidőm. Én egyébként is nagyon szeretem a téli versenyeket, mert ott 60 gátat futunk és nekem a táv első fele az igazi erősségem. Az idén szeretném megjavítani az egyéni csúcsomat mindkét távon, az már részletkérdés, hogy mennyivel. Ennek az évnek az a célja, hogy visszataláljak a 2019-es önmagamhoz, ami a legjobb évem volt. Aztán irány előre.
Dehir: Jöhetnek az újabb párviadalok Kozák Lucával?
Kerekes Gréta: Jöhetnek. Amikor ő megfutotta az országos csúcsát a Gyulai Memorialon, örültem neki, mert sokáig azt gondoltam, az az időeredmény számunkra elérhetetlen. De Luca bebizonyította nekem is, hogy ez nem igaz. Régebben az volt köztünk a helyzet, hogy én húztam őt, én mutattam meg neki, hogy mit lehet elérni, megcsinálni. Most úgy érzem, ő húz engem.
Dehir: És az egyetemi tanulmányok mennek közben?
Kerekes Gréta: Sportközgazdász mesterszakon vagyok a Debreceni Egyetemen. Szeretem tanulni, érdekel. A sporttól nem szeretnék a későbbiekben sem elszakadni, de most úgy érzem, nem edzőként folytatnám majd.
Dehir: És a futócipő szögre akasztása után mi következne? Erre is van már terv?
Kerekes Gréta: Természetesen. Valamilyen küzdősportot szívesen kipróbálnék, például a bokszot.
Dehir: Éppen a bokszot? Nagy kár lenne, ha ezt az arcot bármilyen baj érné…
Kerekes Gréta: Nem amatőr bokszoló szeretnék lenni, verekedni aligha fogok. A bokszzsák nem üt vissza. Az élet néha igen, de attól nem az orrom törik be...