Vidnyánszky: intellektuálisabb és érzékibb lesz a debreceni Tragédia

---

Debrecen – Lucifert lecserélte, a szöveget viszont nem modernizálta. A beton rakétabázis és Szeged után a Csokonaiban rendezi Madách művét Vidnyánszky Attila.

---

Ez a negyedik alkalom, hogy Vidnyánszky Attila színpadra viszi Madách Imre művét, Az ember tragédiáját. Milyennek álmodta meg az új debreceni előadást? Erről beszélgettünk a rendezővel, a Csokonai Színház igazgatójával.

Dehir.hu: Mitől és miért más egy-egy változat?

Vidnyánszky Attila: Az ember halad az útján, a világ is változik, alakul a közvetlen környezete, hatnak rá a nagyvilág történései. Ezek is befolyásolják, miért lesz más az ugyanabból az alapanyagból készülő mű. De meghatározó az előadásra nézve a tér, a nézők száma is, az, hogy hol, mekkora közönség előtt fogunk játszani. Akárhányszor a kezembe veszem, naponta újra és újra megdöbbenek, rácsodálkozok egy-egy sorának igazsága kapcsán, mekkora mű Az ember tragédiája.

Dehir.hu: Van, aki szerint az Madách és a mű tragédiája, hogy magyar nyelven íródott, mert Dante Isteni színjátéka vagy Milton Elveszett Paradicsoma mellett lehetne emlegetni.

Vidnyánszky Attila: Én most is ezek mellett emlegetem. Szerintem aki egyszer elolvassa, arra óriási hatást gyakorol. Most nemrég készült egy új orosz fordítás belőle, odaadtam Viktor Rizsakovnak (a Fodrásznő, az Aida és a Vihar rendezője – a szerk.), nézze meg, és őt is teljesen lenyűgözte, milyen mély, magával ragadó Madách műve.

Dehir.hu: Madách nyelvezete ugyanakkor nem egyszerű. A mai ember elég kényelmes – megérti a néző?

Vidnyánszky Attila: Nem olyan nehéz szerintem ez a nyelvezet. A két nyári, szegedi előadáson összesen 8 ezer ember ült a nézőtéren – nagyon jó visszaigazolás volt számomra. Ott is megfogta az embereket Madách gondolatvilága, éreztük, hogy hatni tudunk, hogy velünk tart a néző. Ez azt is mutatja különben, hogy bár elhitetjük magunkkal, hogy nem lehet semmi komolyat csinálni nyáron, szabadtéren, igenis lehet. Épp ezért nem változtattam Madách nyelvén, nem modernizáltam, nem cseréltem benne szókapcsolatokat vagy jelzős szerkezeteket, hogy könnyebb legyen a befogadása. Megpróbáltam a művet lefordítani a színház nyelvére – de az irodalmi szöveget meghagytam, mert azt gyönyörűnek tartom.

Dehir.hu; A Szabadtéri Játékokhoz képest nem kicsi hozzá a Csokonai Színház?

Vidnyánszky Attila: Nem, mert ez egy teljesen más előadás lesz. A szegedi egy nagy képeskönyv volt, ahol a színpad közepétől a nézőtér utolsó soráig tartó távolságot sikerült áthidalni a monumentális koreográfiával és a színpadi energiával. A debreceni viszont intellektuálisabb és érzékibb lesz. Foszlányszerűbb mesélési technikát alkalmazunk, sokkal több asszociációt szeretnénk a közönségből kicsikarni, vagy úgy megalkotni a jeleneteket, hogy még több gondolatot, érzelmet váltsunk ki a nézőkből. Talán kevesebb a klasszikus értelemben vett színházi varázslat, de én ezt a verziót érzem közelebb magamhoz.

Ez kicsit visszatér a korábbi Tragédia-rendezéseimhez is: a zsámbékihoz, ahol egy beton rakétabázison játszottunk, valamint a legelsőhöz, amelyet Beregszászban rendeztem, 1999-ben. A Tragédia olyan mű, amelyben minden kor embere önmagára, saját kételyeire ismer. Nem is lehet egyetlen színházi előadás keretében minden rétegét kibontani… A debreceni verzió újabb hangsúlyokkal árnyalta a korábbiakat. Egyre határozottabban úgy gondolom, hogy meg fogom rendezni ötödjére is a Tragédiát, készítek egyszer egy nagy, 6-7 órás előadást, amiben Madách minden sora benne lesz.

Dehir.hu: Mi alapján választott színészeket? Milyen a jó Ádám, Éva vagy Lucifer?

Vidnyánszky Attila: A színészek kiválasztása a Tragédiánál még az átlagoshoz képest is bonyolultabb, mert itt nem egy szerepet osztunk egyszerre, hanem hármat. Nem egyéneket keresek, hanem hármójukat próbálom együtt meglátni, és abból bontom le Ádámot, Évát és Lucifert. Egy képeskönyvszerű változathoz Rátóti Zoltán és Ónodi Eszter volt az igazán jó Ádám és Éva – Lucifer szerepében pedig Trill Zsolt fantasztikus alakításokat nyújtott az elmúlt másfél évtizednyi közös Tragédiáink során. Azt gondolom, pályájának kiteljesülése, vagy talán legfontosabb állomása volt ez a szerep. S mivel nem akartam ismételni magam, de azt sem szerettem volna, hogy Zsolt ismételjen, ezért is jött az ötlet, hogy legyen ő Ádám. Olyan fajta hangnemben kell léteznie Ádámnak, ami Trill Zsolt játékára már 5-6 éve nem annyira jellemző: ez a pozítív pátosz. Ő a maga ironikus, groteszk figuraalakító képességével most nem karaktert kell, hogy hozzon, hanem az embert, a lendületes igeneket, a hitet. Úgy gondolom, ez fontos pillanat az életében, és ezt ő is érzi. Szakmailag nagy lehetőség ez a hatalmas szerep, ami ugyanakkor kevésbé hálás, mint a Luciferé. S mégis úgy gondolom, méltó partnere Lucifernek, akire találtam egy remek színészt, Pálffy Tibort. A sepsiszentgyörgyi színház vezető művésze, nagyon nagy tehetség, igazi luciferi alkat. Ők ketten nagy páros. S hozzájuk jön Éva, a beregszászi Vass Magdolna, aki nagyon mély, nagyon komoly személyiség...