Út a boldogsághoz: Debrecenből indult a filmes fiúk karrierje
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.10.05. 08:51 | Frissítve: 2015.10.06. 08:47
Debrecen – A középiskolában kezdtek együtt dolgozni. Hamar felfigyeltek rájuk, a napokban ott voltak a független filmek fesztiválján is.
Sok fiatal álmodozik arról, milyen jó is lenne bekerülni a sztárok közé, és majd egyszer a filmek világában dolgozni színészként, rendezőként, operatőrként vagy valami hasonló területen. Van viszont, aki nem marad meg az ábrándozásnál, nem csak elképzeli a jövőt – hanem tesz is érte. Ez a két igen kreatív debreceni fiatalember, Bunda Balázs és Varga Máté az utóbbiak táborába tartoznak, ők ugyanis határozott léptekkel elindultak egy úton.
A történet Debrecenben kezdődött, a fiúk a Kós Károly Művészeti Szakközépiskolában tanultak, ott is végeztek két éve, 2013-ban: Balázs grafikusként, Máté animáció készítőként. Ahogy felidézik, hamar egymásra találtak az iskolában. Közös nevező volt a filmek szeretete és az alkotás iránti elkötelezettség. Balázs írta a forgatókönyveket, ő volt a rendező, meg többnyire ő maga is játszott ezekben a filmekben. A filmeket természetesen nem csak a fióknak készítették: amatőr diákfilmfesztiválokon hamar felfigyeltek rájuk, és a legtöbb alkotás, amivel indultak, sikeresen az élmezőnyben végzett.
– 2011 novemberében egy tócóskerti panelház tetején hajnalban négy fiatal fagyoskodott. Ketten segíteni érkeztek, ketten pedig szórakozásból próbáltak ötletekből-gondolatokból rövidfilmet készíteni... – Balázs így idézi fel a kezdeteket. S hozzáteszi: – Ekkor még nem is gondoltuk, hogy amit csinálunk, annak jövője, közönsége, és akár gyümölcse is lesz. Varga Mátéval ekkor készítettük el az Elszigetelve című filmünket, melybe minden rajongásunkat, gondolatunkat beletettük.
Ami ezután következett, az pedig elindította őket egy közös úton.
– Ez a film rögtön, az első filmfesztiválon – ez volt a 6. BIG filmfesztivál – elhozta Máténak a legjobb operatőr díját. Lelkesek lettünk. Elkezdtünk rövidfilmfesztiválokra járni, történeteket gyártottunk, kísérleteztünk. Sorra kaptuk az elismeréseket, díjakat és gyűjtöttük az élményeket. Hihetetlen visszagondolva, hogy szűk négy év alatt mi mindenben vettünk részt, milyen lehetőségeket kaptunk. A falusi tehetségkutatótól kezdve egészen tévéreklámok készítéséig terjedt a palettánk, és ahogy a látásmódunk, úgy a lehetőségek is egyre bővültek.
A középiskolai éveket követően a fiúk útja némileg elágazott, ám a közös munka nem ért véget. Balázs sikeresen veszi az élet iskoláját: most Budapesten él, marketing- és reklámügyintézőként dolgozik, ám változatlanul rendező szeretne lenni, s ennek érdekében fáradhatatlanul dolgozik továbbra is: írt már és rendezett televíziós reklámfilmet is. Máté pályája szintén a fővároshoz kapcsolódik: ő ugyanis a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem másodéves hallgatója, média desing szakon tanul.
– Sajnos az elmúlt egy évben saját történeteket nem tudtunk filmre vinni, így sorra gyűlnek a megvalósításra váró tervek, amiket érdemes lenne megmutatni – mondja Balázs, aki elárulja at is, hogy nagyon szeret kis költségvetésű filmekkel foglalkozni. Mindig abból kell alkotni, ami van, és kreatívan megoldani, amit csak meglehet. – Ennek ellenére szeretnék komolyabb filmeket készíteni.
Amikor a listát nézzük, melyek a legsikeresebb filmjeik, Balázs sorolja: Elszigetelve, aztán az Örkény-féle Mindig van remény, a Lájk, vagy a Duna House Filmpályázatán indított Ház van eladó, az Innék ha tudnék. S nem hagyják ki természetesen az Út a boldogsághoz című filmjüket sem. Ez versenybe került a 61. Független Film Fesztiválon is.
Húsz éve nyilván minden más lett volna, bizonyos tekintetben könnyebb, más megközelítésben meg nehezebb dolguk lett volna. De ők nem húsz éve éltek, hanem most. Filmjeik megtekinthetők az interneten – például a youtube-on, vagy a vimeo oldalán is.
S hogy mi lesz ezután? Erre senki nem tud válaszolni. Ők mindenesetre azon vannak, hogy a történetük folytatódjon és újabb és újabb, egyre sikeresebb filmekkel lépjenek a közönség elé.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)