Tényleg ez lenne az egyetlen dolog, amire a nők vágynak?
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2022.10.15. 09:50 | Frissítve: 2022.10.17. 10:30
Debrecen - Ausztrália csodás, távoli tengerpartjaira kalauzol ez a komédia, a hétköznapi problémák viszont pontosan ugyanazok, mint amikkel a saját környezetünkben találkozhatunk. Kritika.
Gyakran találkozik egész ígéretesnek tűnő, aztán irdatlan nagy csalódást okozó filmekkel? Én most beleszaladtam egy ilyenbe, és a fejemet fogva jöttem ki a vetítőből. Hogyan is gondolhattam, hogy egy női magazin hasábjain szirupos ajánlóval megjelenő, közepesen jópofa előzetessel előrukkoló, a szexet középpontba helyező komédia igazán jó és minőségi lehet?
Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt
Hogyan tegyünk boldoggá egy nőt? Érdeklődik az ausztrál vígjáték rendezője, Renée Webster, s ő legalább a maga egyedi szájíze szerint meg is tudja válaszolni saját a kérdését
– ellenben velem. S hogy ez a válasz mennyire lesz a hölgyek vagy az urak számára kielégítő, már más tészta. Tudunk nevetni ezen a mozin, ami a kérdésfelvetéseivel el is gondolkodtat, viszont a szétfolyó történetvezetése, hézagossága, valamint a helyzet ultrafeminista, egyoldalú ábrázolása miatt nem tud túlnőni önmagán, s megmarad egy egyszernézős, közepesen szórakoztató vígjáték szintjén.
A történet egy konzervatív, középkorú nőről, Gináról (Sally Phillips) szól, akit korosodása miatt kirúgnak a munkahelyéről, s karrierista férje is évek óta elhanyagolja. Barátnői viszont akadnak szép számmal: a bevállalós hölgyek egy szexmunkással lepik meg az asszonyt, aki az előre kifizetett két órában huncutkodás helyett takarításra kéri a fickót, Tomot (Alexander England). Innen jön a nagy ötlet, hogy dögös pasis takarítócéget alapítson Tommal és annak három ismerősével, akik eddig bútorok cühölésével keresték kenyerüket, a vállalkozásuk viszont befuccsolt. A házcsinosítást rendelő asszonykák viszont nemcsak csillogó csapokra és makulátlan padlóra vágynak, hanem gyengédségre is...
Ezután következik az, ami a legfurcsább az egész filmben: a férfiak simán belemennek abba, hogy bármilyen küllemű, korú, személyiségű nővel ágyba bújjanak "munka" címszó alatt. Tényleg nem tudtak volna mondjuk egy másik költöztető céghez elszerződni? Egy másik állás sem volt a környéken?
S más férfi eszkort sem adódott az élvezetekre vágyó, középkorú hölgyek számára? A két pasi iránt ugyanis annyian érdeklődnek, hogy azt még Rocco Siffredi sem bírta volna szusszal.
A filmben az összes nő elhanyagoltnak, orgazmusra vágyó ösztönlénynek van beállítva, akik semmi másra nem vágynak, mint érzéki szeretkezésre, míg a férfiak az ő szexrabszolgáik, semmilyen személyiségük vagy saját gondolatuk nincs. Igazából az összes szereplő két alaptulajdonsággal felvértezett papírmasé figura: egyedül Gina érzéseivel, szomorúságával tudunk olykor azonosulni. A többiek indítékaira, előéletére, lelki alkatára viszont nem derül fény, csak az ügyetlenkedésüket látjuk végtelenítve.
Ennek köszönhetően viccesebb és kínosabb jelenetek egész sorát követhetjük végig: többször lehet igazán jót kacagni ezen a filmen, viszont nem mindig jó szívvel teszi a néző.
S Renée Webster hogyan is ad választ arra a kérdésre, hogyan lehet egy nőt boldoggá tenni? Hát azzal, hogy elérnek a csúcsra! Milyen triviális. Nem kell nekik minőségi beszélgetés, ölelkezés, romantika, szerelem, csak és kizárólag ez. Azért ezzel tudnánk vitatkozni...
Viszont a mozi nagy erénye az, hogy tabutémát feszeget: a középkorú, évek, évtizedek óta házasságban élő nők nemi aktivitása nem sokakat érdekel: adott esetben még a férjet sem. Pedig a vágyak nem múlnak el attól, hogy a nő betölt egy adott kort, dolgozik, vagy épp már felnőtt gyermekei vannak. Mindenki vágyik a szeretetre, a gyengédségre, s az erotikára is: nők és férfiak egyaránt.
A másik oldalt viszont fájóan leegyszerűsítették a készítők: a férfiak bugyuta, hasznavehetetlen ösztönlényeknek vannak beállítva, s arra nem kérdeznek rá a készítők, hogyan is tegyünk boldoggá egy férfit.
Ugyanis, ha mindkét kérdésre kapnak egzakt, értelmezhető választ, a párok is közelebb kerülhetnének egymáshoz, s jobban megérthetnék egymás igényeit, szeretetnyelvét és vágyait.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1350 Ft, 2D gyermek/diák – 1150 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 850 Ft, 3D normál: 1500 Ft, 3D gyermek/diák – 1300 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1080 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Egy hajótörés után buknak ki csak igazán a társadalmi egyenlőtlenségek | 2022.10.08 |
Nincs baj, drágám! Vagy mégis? | 2022.09.24 |
Szálljunk fel a nosztalgiavonatra: a nyolcvanas évek Balatonja a végállomás | 2022.09.18 |