Színpompás tündérvilágot teremtett a délszláv háborúba Kusturica
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.04.29. 09:05 | Frissítve: 2017.04.29. 15:59
Debrecen – Egy boldogtalan helyzetet és tájegységet pumpált tele vidámsággal és érzékiséggel az egyedi látásmódú színész-rendező. Kritika.
Szeretne egy érett szépségben és lenyűgöző, egészen közeli tájakban gyönyörködni? Feszültségekkel és titkokkal teli, igazán szótlan szerelemben fürödni és utána megrendülés nélkül elengedni? Ha bólogatott olvasás közben picit, akkor jó filmre talált most rá: Emir Kusturica Tejben, vajban, szerelemben című alkotása elragaszkodik a filmes kliséktől, s egy álombéli tájra vezet el, ahol rémálomba illő az élet, és egészen képtelen figurák és események egész tömkelegét kell benne egyensúlyozni egy nagy adag öniróniával és hihetetlen könnyedséggel.
Ugyanis ez a film egy olyan háborúról szól, amelyre a legtöbb magyar emlékezhet: a szomszédoknál éveken át dúló délszláv háború, amely még nem kapott elég szerepet a médiumokban, így a feldolgozási folyamat sem indult be intenzíven – legalábbis nemzetközi filmes szinten tuti nem. Kusturica alkotása jól összefoglalja az egész politikai helyzet és háború abszurditását: az értelmetlen öldöklést, a sehová sem vezető csatározás vérességét. Az egyik legbizarrabb az egészben pedig az, hogy ezek a csaták a ’90-es években dúltak, alig két évtizeddel ezelőtt.
Kosta (Emir Kusturica) egy érzelmileg megingathatatlannak tűnő tejesember: a frontvonal közepén caplat hűséges szamarával és sólymával nap, mint nap, hogy tejet hordjon. A golyózáporokat leszámítva elég ingerszegény életét teljesen felbolygatja egy érzéki, olasz nő (Monica Bellucci), akit egy Afganisztánból visszatérő katonának szánnak feleségül. A vonzalom azonnal megvan közöttük, bár ezt nem nézi mindenki éppen jó szemmel...
A film többnyire fekete humorral igyekszik feldolgozás útjára terelni ezeket a traumákat. Szürreális jelenetek egész sora tárul a néző szeme elé: a szakácsokat kicsit sem zavarja a folytonos puskaropogás, nyugodtan verik tovább a tojásokat az ebédhez, a következő pillanatban egy magával ragadó, pörgős muzsikával párosuló szláv buliba csöppenünk bele, ahol a bögyös, meglehetősen kattant menyecske kettesével issza a feleseket. Ezek egészen fergeteges pillanatok a filmből, csodásan ellensúlyozzák könnyedségükkel és felhőtlenül vidámságukkal a kerten túli csaták sötétségét. Néhány pillanattal később pedig egy szőlőfürtön találjuk szegény Kosta fülét, ugyanis azt egy könnyed mozdulattal lelőtték róla ellenfelei. Aggodalomra viszont semmi ok, a talpraesett menyasszony tűvel s cérnával orvosolja a problémát.
A történetről nem tudni pontosan, mikor és hol játszódik, mekkora időintervallumot ölel fel, bár egy történelmi tény is megrázza az eseményeket: aláírnak a nagykutyák egy békeszerződést. Ezt leszámítva jóformán bármikor, bármely háborús övezetben játszódhatna ez a képtelen szerelmi történet, amelynek alapja a menekülés és a titokzatosság. A szereplők egy elképzelt világban, bármilyen gyorsasággal vagy lassúsággal vánszorogni képes, ragyogó porszemek: csodásak egymással, sorsuk mégis jelentéktelen a nemzeti tragédiához kapcsolva. Épp ezért a film közepétől ettől teljesen el is távolodnak a készítők, és csak a páros kálváriája jelenik meg egy roppant véres bárányholokauszt kíséretében.
A film egyik fantasztikus építőköve a mágikus realizmus abszurd időpontokban megválasztott használata, amely olykor már direkt komikumba hajlik: a szereplők egy perc alatt lerohannak egy több száz méter magas hegyről, fél percen át zuhannak egy vízesésen és az üldözőik elől is egy varázslatos repüléssel menekülnek el.
Kusturica legújabb filmjének világa kettős érzések egész sorát szüli: a szereplők keveset beszélnek, és múltjukról is alig tudunk meg valamit, mégis úgy érezzük, a sok apró benyomás összeillesztéséből kerek karakterek születtek meg. Egy páni félelmekkel beoltott tájegységbe pedig színpompás tündérvilágot volt képes varázsolni. Igazi mágus, mi más is volna?
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: május 3-ig 17.45-től. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)