Shakespeare szoknyában és nadrágban is remekül betalál
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.07.05. 09:10 | Frissítve: 2017.07.05. 09:10
Debrecen - Mértani pontossággal vették célba a nézők rekeszizmait: a Primadonnák jött, látott és nevettetett. Kritika.
Szirtes Tamás kitett magáért. Igazi nyári estére való könnyed szórakozást adó darabot varázsolt a színpadra. A Primadonnák jött, látott és nevettetett. Már nem nevezhető újdonságnak az olyan bohózat, ahol férfiak öltenek női ruhát. Így talán azt a látszatot keltette, hogy nem hoz túl sok újdonságot. Hiába említik meg a darab leírásában a Van, aki forrón szereti című nagy sikerű filmet – ugyanis ez ihlette az előadást –, itt jóval többről van szó. Ha már színház, akkor ki tudhatna többet a női ruhákat viselő férfi színészekről, mint Shakespeare. A Primadonnák alkotói ezt figyelembe vették, így a bohózat egyben feldolgozás lett, méghozzá a Vízkereszt, vagy amit akartok komédiáé. Mindezt úgy sikerült színpadra vinni, hogy a közönség könnyeit törölgetve görcsös nevetési rohamokkal küzdhetett meg.
A történet szerint a két, kissé ripacs Shakespeare-színész, Leo Humphrey (Nagy Sándor) és Jack Bogart (Szente Vajk) botrányos fellépésük után vonaton utaznak, mikor rátalálnak egy újságcikkre, mely szerint egy idős asszony keresi rokonait, hogy rájuk hagyhassa vagyonát. Leónak nem is kell több, hogy meggyőzze Jacket, játsszák el a szerepeket az örökségért. Jack végül belemegy, de akkor még nem tudják, hogy két nőről van szó, akik közül az egyik ráadásul süketnéma. Azonban már nincs visszaút, és a pénzre is nagy szükségük van. Így megismerkednek a hirdetést közzétevő idős hölggyel, aki sokkal jobban van, mint orvosa állítja; az orvossal és ügyetlen fiával; a harmadik örökössel, Lindával, akibe Leo azonnal beleszeret; Linda vőlegényével, akinek pap létére csak az örökségen jár az esze, és Audrey-val, aki Jack szívét dobogtatja meg.
A fiúknak nemcsak az jelent kihívást, hogy nőként hitelesek legyenek, de mindketten udvarolni is akarnak választottjaiknak, miközben ők maguk is hódolókra akadnak. Ez azonban erősen veszélyezteti terveiket, így férfiként is meghívatják magukat – ez persze csak tovább bonyolítja a helyzetet. Gyors átöltözések követik egymást, s már a nézők sem tudják követni, hogy éppen milyen öltözetben várható a színpadon Szente Vajk és Nagy Sándor. Igaz, mindegyik nagyon szórakoztató. A jelmeztervezők nem aprózták el, hiszen Nagy Sándor minden parókája megérne egy értekezést, és akkor még meg sem említettük Szente Vajk harisnyakötőjét…
A furcsa párost azonban nem akadályozták a női ruhák és a smink, pedig akad olyan helyzet is, amikor csak néhány percük van a teljes átalakulásra. Összeszokott a párosuk és hihető, ahogy barátilag ugratják egymást. Szente Vajk előadása lendületes, könnyed és szórakoztató, ami Nagy Sándor játékára is igaz, bár ő kicsit erőltetett ripacs színészként, nem áll jól neki. Földes Eszter üdítő, míg Németh Kristóf precíz. A humoros mellékszereplők tökéletesen teljesítik szerepüket. Pusztaszeri Kornél könnyedén hozza a szerepet, míg Csonka András már személyével gyártja a poénokat, hiszen csak egy pici fejmozdítást kellett tennie, a testét pedig úgy kellett mozgatnia, mint az órának: ding-dong… A közönségnek már ez is elég volt.
Zsurzs Kati évődése az orvossal felettébb szórakoztató. Lévay Viktória szerepe szerint kicsit merev, amit jól hoz, de a humorizálásban kevésbé vesz részt. Az egyik jelenetben Szente Vajk Jackként azért panaszkodik Leónak, hogy már négy hete nőként él, és emiatt rémálmai vannak. A dialógus annyira vicces, hogy az már fájdalmas. Csak azért nem hahotázott hangosan a közönség, mert nem akart lemaradni a következő poénról.
Szórakoztató nyáresti kikapcsolódás volt, bár igényelt volna még egy kis csavart. Akadtak meglepetések ugyan, de nem annyira váratlanok. Inkább a helyzetbe rejtett humor volt minden poén forrása, s ez egy idő után már nem hozott annyi újdonságot – de talán nem is volt szükség rá.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)