Romantikus tündérmese a nőről, aki száz éve született és még mindig fiatal
Szerző: Zsupos Ágnes | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.05.17. 11:04 | Frissítve: 2015.05.17. 20:58
Debrecen – 2035-ben valaki feltalálja majd az öregedés elleni szérumot. Legalábbis az Adaline varázslatos élete története szerint. Kritika.
Adaline varázslatos élete inkább átkozott. A huszadik század húszas éveiben autóbaleset ér egy fiatal édesanyát (Blake Livley). Pontosan két percre távozik az élők sorából, majd egy villámlás újjáéleszti. Ezzel pedig megkezdődik végtelen története, amelyben a pillanat rabja lesz, és többé nem öregszik.
A fiatalító plasztikai műtétek és ránctalanító krémek világában ez a történet maga lehetne a tündérmese. Főleg a nőknek, akik zsigeri félelmet éreznek az idő múlásával kapcsolatban. Adaline sztorija viszont sikerrel tanítja meg a nézőt elfogadni mindazt a jót, ami az öregedéssel jár. Mindezt jó humorral, megfelelő drámai töltettel teszi. Mindemellett pedig ügyesen megkerüli azokat a kliséket, amiket az időutazós vagy a jövőben, múltban rekedt szerelmi sztorik folyton felhasználnak.
A történet alappillére Adaline belső vívódása, miszerint a nő retteg felfedni titkát, nehogy cirkuszi mutatványként hurcolják körbe a világon. Így tízévente új személyazonosságot vesz fel, megváltoztatja a stílusát, és új helyre költözik. Az évek során professzionálisra fejleszti a megújulás képességét, és látszólag remekül megvan azzal a sorssal, amit az élet szánt neki.
Bár a barátokat periodikusan hátra kell hagynia, egyetlen lánya pedig a szeme láttára öregszik, igyekszik mindenhez pozitívan állni. A szerelem sem kerüli el, viszont számolnia kell azzal, hogy amikor komolyra fordulna a dolog, akkor össze kell törnie egy szívet. A történet igazi konfliktusa pedig akkor érkezik el, mikor Adaline eldönti, 107 évesen egy fiatal nő testében végre nem menekül el, és megpróbál szembenézni a modern kor világában az elutasítás félelmével. Egyrészt őrültnek nézhetik, másrészt viszont ma már senki nem üldözné és kényszerítené egy cirkuszba. Viszont még mindig ott a rizikófaktor, hogy túlél majd minden szerelmet, leendő gyermeket és unokát. Ez a nyomasztó gondolat kergeti Elis karjaiba, aki egy fiatal, intelligens férfi, gazdag családból. Elis ostromolni kezdi Adaline-t és végül elnyeri a szívét. Viszonylag hamar haza is viszi, hogy szülei negyvenedik házassági évfordulóján bemutathassa a családnak. Elis édesapja ledöbben mikor meglátja Adaline-t. Felismeri ugyanis benne fiatalkori szerelmét, akinek meg akarta kérni a kezét. A találkozás természetesen a nőt is letaglózza, innentől pedig elindul a rejtőzködések, hazudozások és a találgatások sora.
A film alapvetően nincs tele akciójelenetekkel, inkább szerelmi drámáról van szó. Viszont minden baleset, vagy látványosabb esemény annyira magával ragadja a nézőt, mintha ő maga ülne abban az autóban, ami épp az út menti tóba sodródik.
Adaline karaktere is elég szépen kidolgozott, hagy időt a mozizónak, hogy azonosulhasson a szereplő problémáival. Nem siet el semmilyen érzelmi fejlődést. Ettől függetlenül mégis ügyetlen néhány helyen a narráció. Az öregedés megtorpanásának folyamatáról – és ezen túl minden egyéb hasonló jellegű információról – egy narrátor segítségével értesülhet a néző. A férfihang akár a Narnia krónikából is átigazolhatott volna, olyan „mesélő” stílusban közöl a történet szempontjából felesleges pluszokat. De az igazi paradoxon az, ahogy gyermeki ártatlansággal áradozik tudományos tényezőkről, többek között fikciókról is. Ettől kellemetlenül fészkelődni kezd a néző a székében, mert nem biztos benne, hogy komolyan kell-e vennie, amit lát, vagy tényleg tündérmeséről van szó. Ismét érvényesült az alaptézis, miszerint nem kell mindent a néző szájába rágni, hiszen mozgóképes elbeszélést lát. Ezzel együtt pedig elhiheti a látottakat anélkül is, hogy azt túl magyaráznák.
A másik probléma Adaline magánélete, lányával való kapcsolata. Hogyan lehet megértetni a nézővel azt az optikai csalást, amelyben egy fiatal nő nem unokaként, hanem édesanyaként reggelizik a vele szemben ülő idős asszonnyal? Adaline anyai ösztönei kimerülnek annyiban, hogy félti a haláltól egyetlen lányát. Megfordulnak a szerepek, és aki állandó türelemmel, odaadással és támogatással segíti őt, az a gyermeke lesz. Mivel a szerepek megcserélődnek, és még a vizuális élmény is ahhoz segíti hozzá a nézőt, hogy ezt érezze, az egész olyan mintha Adaline folyamatosan a nagymamájával társalogna. Az egyetlen eszköz, amivel megpróbálja kompenzálni a kapcsolat eredetiségét, hogy drágámnak hívja a lányát, amikor csak lehet.
Az alkotás végére olyan sok a sírás és szenvedés, hogy talán elfért volna mellette egy kicsit több humor is abból, amit a történet első felére osztottak. Az Adaline varázslatos élete alapvetően egy nagyon szórakoztató, izgalmas, gyönyörű látványvilággal megáldott film. A hiányosságai ellenére is kreatív és drámai. Egyszer mindenképpen látni kell.
A filmet az Apolló moziban Ön is megnézheti: május 20-ig 18 órától, május 30-án és 31-én pedig 13.30-tól. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)