Rockosítva nyernek új értelmet a bibliai történetek
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2013.06.05. 09:24 | Frissítve: 2013.06.05. 19:25
Debrecen – Nagyszabású vállalkozásba kezdett két ifjú debreceni zenész. Rockoratóriummal mesélik el a bibliai történeteket. Fekete Dániel és Mike Ádám a rockzenét használja szócsőnek, s úgy vélik, ezáltal befogadhatóbbá tudják tenni a nehezebb szövegeket is.
Nagy sikere volt vasárnap délután az Izrael című rockoratórium ősbemutatójának. A bibliai elbeszéléseket feldolgozó művet néhány tehetséges fiatal zenész állította színpadra a Nagytemplomban, s három fejezetben mesélik el Izrael sortörténetét. A nagyszabású zenei vállalkozáshoz az alkotók nívós kórusokat is megnyertek. A végeredmény elgondolkodtató, hatásos, érződik rajta, hogy kemény munka és odaadás mellett született. Az oratórium egyik szerzőjével, Fekete Dániellel beszélgettünk az Izrael megírásáról és a vasárnapi ősbemutatóról.
Dehir.hu: Az elvárásoknak megfelelően alakult a bemutató?
Fekete Dániel: Az elején rettegtem egy kicsit attól, hogy nem lesznek elegen a Nagytemplomban, de végül többen eljöttek, mint reméltük. Különféle korosztályok képviseltették magukat, ami azért volt jelentős, mert ezáltal egy újfajta ökumenikus pillanatnak lehettünk tanúi.
Dehir.hu: Bibliai történeteket dolgoztatok fel, ez gondolom komoly odafigyelést és témaismeretet követelt.
Fekete Dániel: Azokat a történeteket választottuk ki, amik Izrael népének sorsát mesélik el, az első részben a szenvedésüket, a másodikban Izrael szabadulását, a harmadikban pedig a messiáskor várását mutatjuk be. Az oratórium Mózes öt könyvét dolgozza fel, s a tízparancsolat, a próféták messiáskorra tett utalásai állnak a középpontban. Törekedtünk arra, hogy a dalokkal megfelelően érzékeltessük a legfontosabb eseménysorokat, ezért kértük fel a Búzavirág Gyermekkart és a Kodály Ifjúsági Vegyeskart. Általuk még hangsúlyosabbak lettek a fontos, drámai pillanatok. A mű egyébként meglehetősen sokszínű, az elbeszélő daloktól a nagyívű énekes szerzeményekig minden megjelenik benne. A klasszikus oratórikus formát megtartva egy énekes meséli el az egész történetet.
Dehir.hu: Nem minden nap írnak meg egy rockoratóriumot, pláne egy olyan mélységű témában, mint amilyen a zsidó nép kultúrája, múltja és jelene. Miért éppen ezt dolgoztátok fel?
- A biblia többi részét, az újszövetségi történeteket is meg akarjuk zenésíteni, így mi mással kezdhettük volna a sort, mint a Biblia elejével. Ez az első lépés, ami a végcélhoz vezet. A mai embernek szüksége van arra, hogy érezze, egyetlen erő irányítja a történelmet, s ez az erő most is működik. Az oratórium is egy isteni elhívásra született meg.
Dehir.hu: Már önmagában a helyszínválasztás is különleges, a Nagytemplomban nem sűrűn szólalnak meg a gitárok.
Fekete Dániel: Nagy megtiszteltetés volt ott játszani, persze éreztük a súlyát, így lelkiismeretesen készültünk, sokat próbáltunk az énekkarral és külön a zenekarral is. Két éve a zsidó hitközségnél mutattuk be először, ott kiderült, van rá igény, s arról is megbizonyosodhattunk, hogy olyan művet tudtunk írni, ami senkinek a meggyőződését nem sérti. Szerintem minden gyülekezetnek hallania kell és vallástól függetlenül minden embernek érdemes megismernie.
Dehir.hu: A zene sokféle párbeszéd eszköze lehet, a vallás és az ehhez kapcsolódó eszmeiség könnyebben értelmezhető általa? A rock megfelelő nyelve a vallási kultúra, örökség közvetítésének?
Fekete Dániel: Szerintem igen. A történeteket a mai kor nyelvén dolgozzuk fel, s mivel a szöveg nehéz, főleg az első részben, ezért fontos, hogy a rock könnyebben befogadhatóvá tegye.
Dehir.hu: Az Izrael kicsit olyan mint egy rockopera, van párhuzam a két műfaj között?
Fekete Dániel: Az oratóriumnál színjátszás nélküli az előadás, míg az operánál a díszletek és a színészek jelenléte fontos. Zeneileg lehet párhuzam, mert a rock hidat képez az oratórium és az opera között. Nem zárkózunk el attól, hogy színházban is bemutassuk, hiszen a történeteket könnyedén fel lehetne osztani szereplőkre, ezáltal rockoperává formálhatnánk. Tervezzük, hogy templomokban, zsinagógákban mutatjuk be, s ezzel párhuzamosan színházban, szabadtéren is előadjuk, kicsit másképpen. Az újítások egyébként is jellemzőek ránk, hiszen az Izrael korábbi verziójában még csak a gyermekkar vett részt. Az egész oratóriumot megcsináltuk angolul és héberül, s azt szeretnénk, ha minél több helyen, Budapesten és külföldön is bemutathatnánk majd a művet.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)