Pezsgő, nyüzsgő, sokszínű az egyetemi színházi élet Debrecenben
Szerző: Varga Máté | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.12.29. 08:38 | Frissítve: 2016.12.30. 08:07
Debrecen – Pezsgő, nyüzsgő, sokszínű és nagyon izgalmas: ma már négy külön társulattal működik az egyetemi színház, mely egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Interjú.
A Debreceni Egyetem főépületének alagsora egyáltalán nem olyan félelmetes, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. A DESZínház egy évtizede fogja össze és koordinálja a színjátszás és a rendezés iránt érdeklődőket. 2017-ben pedig minden eddiginél magasabb szintre juthatnak az amatőr társulatok. Lakó Zsigmonddal, az ernyőszervezet vezetőjével beszélgettünk.
Dehir.hu: Mióta a DESZínház vezetője?
Lakó Zsigmond: Immáron tíz éve, bár ez a mai napig nem tekinthető hivatalosnak. Ez ügyben már vannak tárgyalások az egyetem vezetőségével, és remélem, hogy hamarosan már hivatalosan fogunk működni. Ez annyit fog jelenteni, hogy lesz költségvetésünk, illetve teljesen beépülünk az egyetem szervezeti keretébe is. Úgy kell elképzelni, mint a DEAC-ot, amelynek elsődleges célja mégiscsak az, hogy a hallgatók kulturált körülmények között hódolhassanak a szenvedélyüknek. Nekünk is ez az alapgondolatunk: miért ne lehetne egy Egyetemvárosnak saját színháza?
Dehir.hu: Mikorra nyúlnak vissza az egyetemi színházi kezdeményezések Debrecenben?
Lakó Zsigmond: A legrégebbi, általunk ismert egyetemi színház a Kallipszis Egyetemi Színpad, amely a hetvenes években működött. Ezt egy nagyon jó periódus követte, a Bessenyei Zoltán által vezette KonzervArtaudrium Színházi Műhely jóvoltából. Mindezek mellett az egyetemi angol nyelvű dráma is nagyon régre nyúlik vissza, ez unikumnak számít az országban. Voltak próbálkozások más idegen nyelvű intézetekben is, személy szerint én csináltam az olasz nyelvű drámát, de külön említést érdemel az 1985 és 2002 között évi egy előadással jelentkező, francia nyelvű École des Bouffons, melynek Lukovszki Judit volt a vezetője.
Dehir.hu: A különböző társulatok állandó színészi gárdával dolgoznak, vagy mindig másokat vonnak be az előadásokba?
Lakó Zsigmond: Jelenleg négy társulat próbál, mindenki profi vezetővel és stabil stábbal dolgozik, de szerencsére mindig tudunk új hallgatókat bevonni. Ez jó is és rossz is: hatalmas emberállományt tudunk megmozgatni, de állandó megfeszített munkát is igényel, hiszen hiába szeretnének sokan részt venni ezekben, sajnos nem tudunk mindenkit foglalkoztatni.
Dehir.hu: Melyek ezek a társulatok?
Lakó Zsigmond: Lukovszki Judit vezeti az Alkalmi Társulatot, Halmi Gábor a Víg Karma Társulat irányítója. Jómagam a Színláz Társulattal dolgozom, ám ebben a félévben szünetelnek az előadásaink, mert szinte a teljes gárda kiment külföldre. Az én energiámat most az Angol-Amerikai Intézet társulata köti le, ott jelenleg két előadás fut és most kezdjük el a harmadikat. S nem feledkezhetünk meg a Confuse-A-Cat Ltd.-ről sem, akik az egyetemi angol nyelvű színjátszás legrégebbi társulatának számítanak, jelenleg Szurdoki Péter vezetésével.
Dehir.hu: Mennyire népszerűek ezek az előadások? Akár a résztvevők, akár a nézők részéről?
Lakó Zsigmond: A tréningjeink gyakorlatilag telt ház mellett üzemelnek, ez nagyjából húsz főt jelent alkalmanként, ilyen létszámban már alig férünk el. A nézők tekintetében is jól állunk: a helyszíntől is függően átlagosan 60-80 ember jár az előadásainkra. A Nyári Színházi Estéket a nyolcvan fő befogadására alkalmas amfiteátrumban szoktuk megrendezni, amely egyedülálló az országban, és szerencsére azt is meg tudjuk tölteni.
Dehir.hu: Elégedettek ezzel a nézőszámmal?
Lakó Zsigmond: Igen, mert ezek olyan kísérleti előadásoknak számítanak, amelyek nem működhetnek nagy színpadon. Nekünk a különleges terek állnak jól, hiszen itt nem az a cél, hogy népszerű előadásokat csináljunk. Az operettnek nem nálunk van a helye, mi elgondolkodtató, újszerű előadások létrehozásán ügyködünk.
Dehir.hu: Mi lehet a további fejlődés kulcsa?
Lakó Zsigmond: Már régen is az volt a legfőbb probléma, hogy nagyon nehéz volt összefogni ezeket a társulatokat. Most azonban egyértelműen az a célunk, hogy minden egyes ágat tovább tudjunk vinni. Bízunk benne, hogy a város 2023-as Európa kulturális fővárosa pályázata pozitív változásokat fog hozni, amennyiben elnyerjük. Komoly potenciál van bennünk: idén már a negyedik országos fesztiválunkat rendeztük meg október 20. és 22. között, Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozó néven. Szerencsére rengeteg lehetőség van a városban: a Nagyerdei Víztoronyban, a Nagyerdei Stadionban, az egyetemi templomban is voltak előadások, a Studio 111-et pedig a Bölcsészettudományi Kar újíttatta fel, amit ezúton is hálásan köszönünk!
Dehir.hu: Mi várható jövőre?
Lakó Zsigmond: A jövő évre egyelőre még nincs konkrét programunk, mert mindig az egyetemi időszámításhoz kell igazítanunk az előadásokat. Jellemzően szeptember-október, november-december, majd február-március és április-május ütemben adunk ki programokat. A félévek után jönnek a nyári előadások, az egyre népszerűbb októberi fesztivál pedig kiemelt esemény, amely már az országos színházi programsorozatba is bekerült. Utóbbira idén hatalmas számú előadás érkezett: voltak darabok orosz és angol nyelven is, valamint Pécsről, Szegedről és Budapestről is jöttek társulatok.
Dehir.hu: Az előadásokon és a fesztiválon kívül mik a terveik még 2017-re?
Lakó Zsigmond: Ahogy már említettem, egy alap költségvetés elérése a rövidtávú cél. A másik nagy álmunkról is ejtettem már szót: ez az önálló, saját színházi tér. Ha lenne egy olyan terünk, amelyről álmodunk, nem kellene a debreceni Horváth Árpád Stúdiószínházba mennünk, mert bár velük nagyon jó a kapcsolatunk, de mégsem a saját termünkről van szó. Emellett a Nagyerdei Víztoronnyal is kitűnő a viszonyunk, ám sajnos sokszor ott is betelnek az időpontok. Mindezek ellenére természetesen nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen partnereink vannak. Egyébként folyamatosan dolgozunk, jönnek az új előadások, szerencsére egyre nagyobb az igény arra, amit csinálunk. Mindezt pedig munka mellett, nonprofit módon végezzük, de mindenki fanatikusként áll ehhez az egészhez, úgyhogy nem vagyunk elégedetlenek.
Dehir.hu: Bárki csatlakozhat ezekhez a tréningekhez, előadásokhoz?
Lakó Zsigmond: A hallgatók közül bárkit szívesen látunk. Az előadásokba néha külsősöket is bevonunk, de alapvetően hallgatókkal dolgozunk együtt. Emellett pedig néhányan nem szereplőként, hanem rendezőként kívánnak csatlakozni hozzánk, természetesen őket is várjuk. Nem árt tisztázni, hogy itt nem feltétlenül csak a színházhoz lehet csatlakozni. A tréningeken elég sok, a színházzal határos kezdeményezéssel lehet találkozni. A színház intézménye akár az egyetemi alagsorban is létezik, és ez ugyanúgy képes lekötni az ember energiáit.
Dehir.hu: A remélt támogatás megszerzésével a határ a csillagos ég?
Lakó Zsigmond: Kis túlzással igen, de az is fontos, hogy mit is akarunk a későbbiekben elérni. Számomra az a cél, hogy minél több embert próbáljak idevonzani, hogy kialakuljon egy kortárs művészeti központ, ahol a tagok kifejezetten kísérleti színházban gondolkodnak. Mindenkivel lehet jó előadásokat csinálni, amelyek mindenkit érdekelhetnek. Nem elvárás, hogy gyakorlott színészek jöjjenek, úgy építjük fel a darabokat, hogy mindenki önmagát tudja beletenni. Így a nézőnek sem fog feltűnni, hogy a színészek amatőrök. Később pedig egy olyan színház az álmunk, amelyben egyszerre van jelen az alternatív színjátszás és a további fejlődés lehetősége. Szerintem ez a kettő tökéletesen megfér egymás mellett.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)