Óriásit buliztak a debreceniek a múzeumi negyedben
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2013.06.23. 09:26 | Frissítve: 2013.06.24. 11:47
Debrecen – Nem riasztotta el a szombat délutáni nyári zápor a tömeget a Múzeumok Éjszakájáról. Kicsit lassabban, de ismét összegyűltünk ezen a varázslatos éjen.
Ha azt mondjuk, a nyári napforduló ünnepén jártunk, sokan csak a vállukat vonogatják, hogy az meg mi. Pedig lehet, hogy ők is ott voltak. Azon a frissebb, mégis a hagyomány szellemében rendezett programsorozaton, melyre évek óta ezrek és ezrek zarándokolnak el Debrecenben is. Ez a Múzeumok Éjszakája. Szent Iván napjának környékén óriási programkavalkád várja a látogatókat ekkor – hogy mi mindenből lehetett válogatni, arról itt lehet olvasni.
Az biztos, a kínálat pazar volt a szombat délután 4-től vasárnap hajnalig tartó rendezvényen. Az egészen apró gyerekektől a bulizni vágyó fiatalokon, családokon és baráti társaságokon keresztül az egészen koros és lelkes múzeumlátogatókon át sokféle nép megfordult a Baltazár Dezső tér környékén. Nincs más szó rá: idén is őrületes buli zajlott Debrecenben. A Modemben, ahol ne klasszikusokat keressen senki, mert a modern az nem a több száz éves szinonímája. A Déri Múzeumban, ahogy az egyiptomi titkokat bemutató tárlat finisszázsa mellett Munkácsy döbbenetes méretű képeivel is lehetett találkozni. A máskor szigorú tekintetű Református Kollégiumban, ahova egyszer minden debreceni diáknak illene elzarándokolni Csokonai (vagy éppen Nyilas Misi...) miatt. S persze a szomszédos Medgyessy-múzeumban is, ahol hagyományosan a hasonló nevű oktatási intézmény tanárainak és diákjainak munkáiból nyílott tárlat. Idén az egyetem is csatlakozott különben a rendezvénysorozathoz, ami kissé távolabbra esik a belvárostól, ám ez a tény nem támasztott áthatolhatatlan akadályt annak, aki kíváncsi volt a könyvtár titkaira vagy túrázni vágyott a Campuson.
Kicsit most másképpen indult a programkavalkád, ugyanis délután 3 után feltámadt a szél, esett némi eső is. Mivel a debreceniek nem angolok, így volt rá esély, hogy a közönség a szobájába húzódva inkább otthon maradjon. De az eső szerencsére gyorsan elhúzta a csíkot Debrecenből a széllel együtt. Az elviselhetetlen hőség elviselhetővé vált, és bár 5 órakor még alig voltak a megnyitón, 6 után nem sokkal mégis kivonult a Modemből a Baltazár Dezső térre a Csicseri és Borsó trió, ahol hangulatos muzsikájukkal pillanatok alatt elvarázsolták – és táncra is csábították – az egyre sűrűbben érkező gyerekeket és szüleiket. Ekkor már a sor is kígyózni kezdett a pénztáraknál, s mire egy másik trió, a Szeptember legénysége muzsikálni kezdett a Déri Múzeum előtt, már minden olyan volt, mint ilyenkor szokás.
Mire lement a nap, s Debrecenre borult az alkonyat egyre sötétedő búrája, már óriásira nőtt a tömeg. Gyönyörű a máglya, ami pattogva ébredezik, aztán lángra lobban, a szélben pedig mint szentjánosbogárkák ezrei, száll parazsa. Tudjuk, hogy mi a tűzgyújtás lényege? Miért lobog ezen a varázslatos éjjelen a láng? Megvilágítja éjszakánkat, s utat mutat a sötétség birodalmából a fény felé. Városi gyerekek nem is sűrűn látnak ilyen csudát, ekkora máglyát meg pláne nem, ez nem a szalonnasütések szolid kis kerti parti tüze.
Ahogy megszokhattuk, megállás nélkül hömpölyögtek a programok. Döntés, kedv kérdése, ki mire nevezett be. Roskó Gábort hallgatta meg, aki saját képei között járva nyitottságra intett? Megnézte a Modemben a kanadaiak, a Dériben a magyar kutatók egyiptomi utazásának búcsúzó tárlatát? Bekukkantott Munkácsy képeihez is, ahol épp a restaurátor beszélt, igen halkan, s hogy figyeljenek rá, zord férfihang utasította rendre a fesztiválhangulatban leledző tömeget, hogy tisztelték meg az előadót. Ám egy ilyen esemény nem erről szól, nem így rend a lelke a dolgoknak. Figyelte Szilágyi Imrét, a grafikust, aki éppen nyomatot készített? Evett egy kolbászos hotdogot vagy egy frissen sült kürtős kalácsot? Csapolt sört rendelt vagy fröccsöt? Megállt a Baltazár Dezső téren, dumált az ismerősökkel, miközben a színpadokon izgalmas zenei produkciók váltották egymást? Elsétált a Medgyessy Ferenc nevét viselő múzeumba, ahol a szintén a szobrász nevét viselő művészeti iskola művésztanárai és egykori diákjai, akik mára már maguk is kollégák lettek, közösen állítottak ki? Aztán visszatért és rajzolgatott a Modem előterében? Belehallgatott a Zagar zenéjébe, ami kicsit olyan volt, mint a tavalyi Neo, csak éppen gitárokkal és egy rastahajú fekete csóka énekével dúsítva? Szabadon, kedve szerint kóborolt?
Jó ez az programsorozat, mert kicsit közelebb engedi a népeket a kultúrához. Azt is, aki azért kerülte ezeket az intézményeket, mert esetleg nem volt rá pénze, meg azt is, akinek eszébe sem jutott, hogy ezek egész jó helyek. Van egy nagy titok a Múzeumok Éjszakájával kapcsolatban. Ez a nagy buli olyan, mint a drog. Aki egyszer belekóstol, az nem tud leszokni róla. Évről évre várja, mert jó. Nincsenek annyian, mint egy virágkarneválon, amikor egymás tapossák a népek. De nem is olyan, mint egy főtéri gasztronómiai rendezvény, ahol jól megfér egymás mellett az étel meg a tömegeket vonzó, de azért korántsem mindig makulátlan minőségű zene és kísérő program. Ha az pörkölt fröccsel, ez sokfogásos a la carte, ahol a szakács a borokat is az ételek mellé rendezi. Csak éppen mindenki által elérhető, s túlzás nélkül tényleg megfizethető áron.
Ráadásul idén a szerencsések még egy régi Ikarus autóbusszal is utazhattak a Derke jóvoltából, tehettek egy-egy kört a városban. Igaz, a busz nem tudott a megfelelő parkolóból indulni, azt a „figyelmes” debreceniek elfoglalták. Viszont az utolsó járattal akár haza is lehetett utazni. Ami nem rossz egy sűrű, izgalmas programsor végén. Igazi időutazás a mai városban a Bethlen utcáról az Újkert felé, ahol lehet látni, hol és hogyan haladnak a 2-es villamossal, aztán vissza a központba, majd a Tócóskert irányába, ahol az 1970-ben gyártott, de nagyon szép állapotú, ám nem pont a mai kor elvárásainak tervezett járgány aludni tért – ahogy a Múzeumok éjszakájának látogató is tették ezt. Ki éjjel, ki hajnalban, mikor már derengeni kezdett a a horzizonton a vasárnap.
Dehir - Sok debrecenit vonzott a Múzeumok Éjszakája
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)