Nincs kegyelem, a pusztító űrlények visszatértek a moziba
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.07.10. 09:13 | Frissítve: 2016.07.11. 09:17
Debrecen – Eltelt húsz év, itt vannak megint az idegenek. Sikerült nosztalgikus hangulatba kerülni? És a lécet megugrani? Kritika.
Már unalomig lehet arról hallani manapság, hogy semmi eredetiség nincs Hollywoodban, és az egész nyári filmes szezon folytatásokra, újraforgatásokra, valamint előzményfilmekre épül. A képregénymozik szerteágazó, mégis önismétlő univerzumairól pedig jobb, ha szó sem esik. Azonban az elmúlt egy-két évben egy egészen új jelenség ütötte fel a fejét. Olyan filmeket igyekeznek a stúdiók összehozni, melyek egyszerre szolgálnak egy régi, legendás film, vagy filmsorozat következő epizódjaként, és az előző részek újragondolásaként. A történet újrahasznosítása ez és folytatása is egyben. A módszer többé-kevésbé bevált: a Jurassic World, a Mad Max: A harag útja, vagy akár a Star Wars - Az ébredő erő bevételi adatai rendkívül pozitívak, és tovább szítják ezt a nosztalgiára épülő, éledező trendet. Már készülőben van az Indiana Jones következő része, és 20 évvel később végre megkaptuk A függetlenség napja korántsem eredeti, de szórakoztató folytatását is.
Az első epizód történései után az egész világ összefogott: mindenki számított arra, hogy vissza fognak térni az űrlények, csak az nem volt biztos, hogy mikor. Az idegenek pusztán visszavonultak, hogy összegyűjtsék erejüket és újra támadhassanak. Mivel féreglyukakon közlekednek, a számunkra eltelt 20 év nekik jóval kevesebb időbe telt. Ez az idő azonban elegendőnek bizonyult az emberiségnek, hogy felkészülhessen az új támadásra. A hátramaradt idegen technológia segítségével képesek voltunk olyan szintre fejlődni, hogy valamelyest kiegyenlítettebb legyen a küzdelem a következő alkalommal. Azonban az ellenfeleink sem tétlenkedtek, s ezúttal sokkal nagyobb erőbedobással térnek vissza.
Az úgynevezett “nosztalgiafolytatások” mindig veszélyes vállalkozásnak számítanak. Hiába voltak sikeresek ugyanis az előző pár év próbálkozásai, sokan belebuknak az újrázásba. Hogy ilyenkor mi sül el balul, azt nagyon nehéz megmondani, de legtöbbször az a probléma, hogy az eredeti film varázsát lehetetlenség megismételni, vagy esetleg az a bizonyos varázs csak egy filmre volt elegendő. A függetlenség napja egy kifejezetten szórakoztató, könnyed, nyári kikapcsolódás volt, melyet óriási hisztéria előzött meg egy Super Bowl-on bemutatott reklám miatt, melyben ellőtték a film ikonikus jelenetét, a Fehér Ház felrobbantását. A mozi a legjobb invázió-filmekből szemezgetett, plusz bedobta Will Smith és Jeff Goldblum párosát, így a filmet szinte lehetetlen volt nem élvezni, akármennyire is volt elcsépelt az alapkoncepció, és picit kínos a körítés.
A varázsból és izgatottságból, amely az első részt övezte, mára szinte már semmi sem maradt. Az előző epizód is szemet gyönyörködtető, korát megelőző látvánnyal bírt, a folytatás pedig még rá is tesz erre egy lapáttal, azonban ez már vajmi kevés ahhoz, hogy bárkit is lázba hozzon. Manapság minden második film lélegzetelállító effektorgiát vonultat fel: már nem hőkölünk hátra az óriási csészealjak láttán. S míg a Jurassic World ugyanebből a problémából előnyt tudott kovácsolni, központi elemmé téve az emberek érdektelenségét a dinoszauruszok iránt, addig ez a film még mindig azt hiszi, hogy a ’90-es években járunk.
Persze a vizualitás nem minden, és az első részben sem ez volt az egyetlen húzóerő. Most azonban a már önmagukban is érdektelen effekteken túl semmi sem marad számunkra. A második részre Will Smith nem tért vissza, az ő karakterének sorsát gyorsan lerendezték egy-két mondattal. Ehelyett bevezetik a fiát, és egy csapat fiatal színészt, mint utánpótlást a későbbi részekre. Értük azonban nem izgulunk, mivel még nem ismerjük őket, és inkább néznénk a régieket, hiszen ezt ígérte a film. Azonban ezen a téren sem megy minden gördülékenyen. Jeff Goldblum itt is hozza a formáját, de hiányzik mellőle Smith, vagy bárki, aki támogatja őt színészileg. Mindenki csak kötelességből kullog végig a mozin, és nyoma sincs annak a pezsgő energiának, ami az előző filmre volt jellemző.
A látvány és a színészi gárda mellett a forgatókönyv sem tudja azt hozni, amit elvárnánk. A második rész világa sokkal futurisztikusabb, története elrugaszkodott, ami nagyon megnehezíti az azonosulást. Elsőre mi is bele tudtuk magunkat képzelni a főszereplők helyébe: mi lenne, ha arra ébrednénk, hogy egy óriási csészealj lebeg a város felett? Most azonban nehéz magunkat lelkileg űrcsatákba helyezni, s ezen bőven lesz időnk rágódni, hiszen a történet sokszor képtelen fenntartani a figyelmet.
A marketingesek mindent megtettek azért, hogy ezúttal is érezzük a nosztalgiahangulatot. Összességében nem lehet haragudni a filmre, hiszen ha önmagában nézzük, egy korrekt sci-fi-kalandot hozott össze Roland Emmerich. Semmiben sem rosszabb, mint előző pár filmje, melyekben hasonló intenzitással rombolt le egész városokat. Az első rész sem akkora klasszikus, hogy úgy érezzük, túl magasan volt a léc. A probléma éppen az, hogy még ezt sem sikerült megugrani: az eredmény egy izzadtságszagú, kikényszerített film lett, mely majd meghal azért, hogy továbbgördítse egy olyan film cselekményét, melyben még egy mozira is alig volt elegendő energia.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: július 9. és 13. között 18 óratól, július 14. és 20. között 20 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)