Névnap pálinkával, folyamatos súrlódásokkal és egy papírral, amit alá kellene írni
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2024.03.10. 11:00 | Frissítve: 2024.03.10. 11:00
A Kálmán-nap kifejezetten jó film a negyvenesek életéről. Szóba kerül benne a szex is, hogy van-e, és ha van milyen, ha meg nincs, miért nincs. De nem ez a lényeg. Vagy nem csak ez. Kritika.
A Kálmán-napot talán hét éve láttam színházban. Máig jól emlékszem a jelenetre, ahogy ott ültünk a nézőtéren, és a (lakásszínházas) előadás előtt kicsit szélen, folyamatosan és megállás nélkül telefonáló nőre tett egy megjegyzést a barátném, hogy igazán észrevehetné már magát, mindjárt kezdődik az előadás. Aztán hamar kiderült: az előadás már el is kezdődött és ez a telefonálás is a része.
A színházi produkcióból Hajdu Szabolcs filmet forgatott, amiben megtaláltuk ugyanazt, ami miatt a színházi változatot szerettük: az ismerős szereplőket, élethelyzeteket, a kérdéseket és a válaszokat, vagy azok hiányát. A színész-rendező sorozata (az első darab az Ernelláék Farkaséknál volt, a harmadik pedig az Egy százalék indián)
a negyvenesek életéről, élethelyzeteiről szól, arról, hogyan lehet megélni a hétköznapokat, hova érkezett ez a korosztály, mit tehet, merre mehet tovább.
A szereplők ismerősnek tűnnek, ahogy nézzük, hallgatjuk őket, az lesz a határozott érzésünk, hogy itt élnek velünk, mellettünk. Vagy akár éppen mi vagyunk azok, akik kezdünk belefáradni a darálóba, vagy éppen a legjobb iskolát keressük a gyereknek, és ezért bárhova átjelentkezünk, ha van rá módunk.
A filmbeli feleség, Olga (Tóth Orsolya) egy ilyen kérésben semmi extrát nem lát, a férje, Kálmán (Hajdu Szabolcs) viszont (amíg kettesben vannak) úgy érzi, ez már túlmegy azon a határon, amire rá lehet bólintani, és meg is fogadja, hogy ő majd megmondja a barátaiknak, bocs, ezt nem írhatják alá, elege van belőle, hogy mindig mindenben ők segítenek másoknak. (Hogy aztán majd mi lesz ebből a keménységből, amikor meg kell nyilvánulnia a barátok előtt, az más kérdés.)
S az is teljesen ismerős helyzet, hogy a névnapra vitt ajándék (ez itt most egy sporteszköz) inkább az ajándékozónak fontos. Az ünnepelt viszont pálinkát kínál, ami bár olyan, mint valami olcsó vegyes, szerinte viszont ez egy nagyon finom, minőségi birs, amit megbízható helyről szokott beszerezni, egy ismerős bácsi készíti. A vendég feleség sokat beszél, megszokásból is, meg talán unja magát, mindenről van véleménye, minden érdekli, többek között az is, mibe került például ez a kanapé.
Szóba kerül a szex is a filmben, az is az élet része, hogy van-e, és ha van, milyen, ha meg nincs, miért nincs. Mi a baja vele a nőknek, a férfiaknak. Hiányzik? Nem hiányzik? Ki lép félre, miért, kivel, s mit gondolnak erről mások.
A mondatok sajátos ritmusban, jó tempóban váltják egymást, és lehet, hogy elsőre esetlegesnek tűnnek, ám pontosan kimértek, nagyon erősek. Egyetlen mozdulat, jellegzetes hangsúly is elég, hogy lelket és egyéniséget kapjanak a szereplők. Há’ igen – mondja Ernő, a mindenes, aki mindenféle munkát végez a házban és a ház körül, s rögtön tudjuk, hogy persze, őt is ismerjük, és halljuk is, hogy a mi szép debreceni dialektusunkat beszéli.
Nem minden szép és vidám a filmben – Ernő (Gelányi Imre) felesége nem túl régen halt meg, a fia rég halott már; Levente (Szabó Domokos) megcsalta a feleségét, Zitát (Földeáki Nóra), Kálmán pedig véletlenül elszólja magát erről Zita előtt –, mégis sokat nevetünk. Részben a helyzeteken, részben magunkon. Mert olyan ismerős minden.
Levente kínlódása a gyomorfájással, Zita szómenése, Olga dacos hidegsége, Kálmán kicsit hisztis cinikussága is. Vagy Ernő, aki szerényen elfogadja a pálinkát, ha már kínálják, de ha egyedül marad az üveggel, rögtön tölt magának. (És újra tölt.)
A Kálmán-nap finoman, lépésről lépésre viszi a nézőket a hétköznapi konfliktusok, a folyamatos súrlódások labirintusába, ahol néha kínosan üres a társalgás, viszont rendületlenül fogy a pálinka. Negyven felett már ilyen az élet. Sok mindennek vége van, és ki tudja, ami hátravan még, az milyen lesz.
Ahogy a színdarab, szinte az egész film is egyetlen helyszínen, egy házaspár nappalijában játszódik. Egy keveset látunk csak a kertből, ahol egy kutya csóválja a farkát, meg valamennyit a környékből később, ahova autóval gurulnak el a szereplők. Nem is számít valójában, hol játszódik ez a történet: lehetne ez bárhol Magyarországon. S nem is hiányzik innen a külvilág, az úgyis ott van a mondatokban, a kérdésekben, a válaszokban, a reakciókban.
A színészi játék visszafogott és természetes, a fényképezés gyönyörű, a zene is pont olyan és annyi, amennyi kell, maga a történet és a történet mesélése pedig magával ragad és elsodor. Olyan a Kálmán-nap, mint egy befogadható, könnyebben érthető Bergmann-film, amiben felsejlik a cseh mozik (Menzel) derűje is. De ez nem svéd és nem cseh: ez egy ízig-vérig magyar alkotás akkor is, ha történetesen a szlovák filmalap támogatta, és a tallinni filmfesztiválon vetítették először.
A filmet megtekinthetik az Apolló moziban. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1690 Ft, 2D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1400 Ft, 3D normál: 1790 Ft, 3D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1450 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Denis Villeneuve ismét igazi moziélményt alkotott | 2024.03.03 |