„Mintha az ember egy hosszú útról térne haza”
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.03.18. 17:25 | Frissítve: 2022.03.18. 20:32
Debrecen - A Kölcsey Központ Épületes lélek címet viselő kiállításán mutatkoznak be Posta Máté képei. Az alkotó beszélt képeiről, művészetéről és arról, milyen szülővárosában, Debrecenben kiállítani.
A Kölcsey Központban található Bényi Galéria kereskedelmi céllal is működő képzőművészeti térként funkcionál az idei évtől kezdve. A megújult galéria első kiállítása az Épületes lélek címet viseli, amelyben két debreceni születésű, kortárs festőművész, Gesztelyi Nagy Zsuzsa és Posta Máté képei láthatóak.
Fotó: Miskolczi János
Posta Máté két sorozatának képeivel vesz részt a tárlaton. Az egyik irány a Veduta sorozat, amely Velence sikátorainak, utcáinak részleteit hivatott realisztikusan bemutatni. Másik pedig az ismeretlen épületek ablakfelületein látható visszatükröződések. Ez alkalommal Posta Mátét kérdeztük képeiről, művészetéről és arról, milyen szülővárosában, Debrecenben kiállítani.
Hányszor járt Velencében, és miért vált ekkora ihletforrássá?
Posta Máté: Háromszor jártam Velencében, és mindig lenyűgözött az a tömény magasművészet, ami szinte sűrítve mutatja be Európa csúcsra járatott kultúráját. Általában sorozatokkal foglalkozom, mert így lehetőségem van egy témában jobban elmerülni, és több oldalról megvilágítani. Emellett számomra fontos, hogy a képeknek legyen gondolati és szakmai vetülete is. Mivel szeretem a klasszikus témákat aktualizálni, ezek a képek is egyfajta parafrázisai a Velencében közkedvelt veduta festményeknek – ez is lett a címe a sorozatnak. A városképek ürügyén a szűk utcák, sikátorok lenyomatait készítettem el.
Érdekes részletek a képeken a festett utcatáblák, amelyek össze is fogják a sorozatot: az utcanevek azonos betűmérettel jelennek meg minden festményen. Ugyanakkor a sokféle matéria, a látvány részletgazdagsága és a formákat kihangsúlyozó fény-árnyék játéka ürügyet ad a gazdag festészeti formanyelv – színek és gesztusok – alkalmazására.
Mit jelképez a málló téglafal vagy a tükör és az ablaküveg?
Posta Máté: Több hagyományos témafelvetés is felfedezhető a velencei képek ürügyén. Egyrészt az egykor szebb napokat látott, patinás épületeken az elmúlás motívuma szembetűnő. Egyrészt egyfajta vanitas képek ezek, másrészt a káosz és rend dichotómiája is hangsúlyosan megjelenik, mert az ember alkotta téglafal, vagy a festett utcatáblák rendezettsége áll szemben az amortizáció véletlenszerűségével. „Tükör által homályosan” – a tükör a megismerés eszköze, még akkor is, ha tökéletlen képet kapunk, mivel az objektum egy közvetítő közegen keresztül jut el a szemlélőhöz. A képzőművészetben is nélkülözhetetlen eszköz a művész számára, hiszen az önvizsgálat csak ezen keresztül történhet. A képeim esetében az ablakfelületek a tükrök, amelyekben a szemben lévő homlokzat látható, de a kettős üvegablak egyenetlensége miatt a tükörkép töredezetten, amorf formák együtteseként jelenik meg. Izgalmassá teszi a témát a különböző ritmikus szerkezetek egymásra vonatkoztatása: az ablakok repetitív geometriája és a tükröződő homlokzati elemek ismétlődő formái. Bizonyos esetekben a tükröződő felület előtti és mögötti látványelemek, mint áttetsző rétegek olvadnak egymásra.
Mai világunkra igen jellemző a töredezettség és a szétesettség, az egész helyett csak a résszel foglalkozunk. Mindennek is lenyomatai ezek a képek. Nem véletlen, hogy a témát bevezető képsorozat Ady Endre után a Minden egész eltörött címet kapta.
A kiállítás mely részletét ítéli a legizgalmasabbnak?
Posta Máté: Mivel a képeim városi, utcai látványt jelenítenek meg, a kint és a bent játékaként értelmezhetőek. Bent vagyunk a Bényi Galériában, mégis a képeket szemlélve az épületeken kívül érezhetjük magunkat, egy virtuális teret létrehozva a kiállító téren belül.
Milyen apó motívumot emelne ki valamely képéből, amit a legtöbb ember nem vesz észre, talán sokadik ránézésre sem?
Posta Máté: Mivel sok részlet van a képen, eleve hosszas szemlélődésre kényszerül a néző, én meg szeretek nehezen felfedezhető részleteket is elhelyezni a képeken. Amivel szeretek játszani, az a szignóm, amit trompe-l'œil-szerűen helyezek kontextusba a képeimen, és az Épületes lélek című kiállításon két ilyen festményt is talál az érdeklődő. (A trompe-l'œil alapjában véve nem más, mint egy olyan – általában lekicsinyített – ábrázolási forma, ami a szem és a látás félrevezetésére törekszik - szerk.) A részletek elrejtésének másik példája egy olyan művem, a Vanitas, amely a deszkák korhadásán keresztül mutatja be az idő múlását. Ráhelyeztem a képre egy legyet – amely a németalföldi csendéletek elmaradhatatlan kelléke volt, és a mulandóságot szimbolizálta –, ami alig észrevehető.
Milyen érzéssel tölti el, hogy a szülővárosában állították ki az alkotásait?
Posta Máté: Mintha az ember egy hosszú útról térne haza.
Régebbi korokban jellemző volt, hogy a mesteri cím megszerzéséhez el kellett utazni a szülővárosból, hogy az ember tapasztalatot és kellő pénzt gyűjtsön a mestermű elkészítéséhez, és csak ezután tért haza. Mivel nekem ez volt az első kiállításom Debrecenben, ez egyfajta számadás is, hogy mit végeztem, mióta elhagytam a várost.
Jelen voltak tanáraim is a megnyitón, Tamus István és Fátyol Zoltán, és külön megtisztelő, hogy a galéria névadójához, Bényi Árpádhoz is jártam rajzolni. Nekik köszönhetem, hogy felvételt nyertem a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába.
Van-e olyan hely Debrecenben, ahova újra és újra visszatér, amikor hazalátogat?
Posta Máté: A szüleim a Vezér utcai lakótelepen laknak egy kertesházban, szóval a legtöbb időt náluk töltöm, ha Debrecenben vagyok, de igyekszem időt szakítani egy sétára a belvárosban is, ha már ilyen szép főtere van a városnak. Ilyenkor be is ülünk egy kávéra az Aranybika kávézójába.
Az Épületes lélek című kiállítás március 23-ai alkotói tárlatvezetésén személyesen is megismerheti a két alkotót, Gesztelyi Nagy Zsuzsát és Posta Mátét. A kiállítás március 24-éig térítésmentesen látogatható mindennap 10 és 18 óra között a Kölcsey Központ nyitvatartási idejében.