Miért kedveljük a svéd típusú gyerekverseket?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.04.30. 18:00 | Frissítve: 2017.04.30. 18:00
Budapest – Egy óvodás hangján szólalnak meg a Felnőtteknek nem című vadonatúj kötetben sorakozó darabok. Kritika.
Az új óvónéni Magdika néni. / Nem lesz könnyű vele. / Ma azt mondja, hogy a sóskát mindet meg kell enni. / Meg azt is hogy szegény éhezők örülnének fele ennyinek. / És aztán azt, hogy szemtelen vagyok. / Pedig én igazán őszintén mondtam, hogy én is.
Haász János verse ez, az Örülnének fele ennyinek. Egy jellegzetes darab a Felnőtteknek nem című kötetből. Nem véletlenül kedvelik az olvasók a svéd, pontosabban a svéd típusú gyermekverseket. Az ilyen versek (természetesen csakis, ha jók) kötött formák, csilingelő, rímes játékok nélkül is képesek elvarázsolni a gyerekeket és a felnőtteket. A jó gyermekirodalom ugyanis valójában kortalan: azt is el kell, hogy bűvölje, aki felolvassa annak, aki még esetleg nem tud olvasni. Haász János kötete egy óvodás hangján szólal meg, aki a jelenkor gyermeke: elég zűrösek a körülményei, szülei élete kibillent próbálnak talpon maradni. S hogy mennyit lát ebből a gyerek? Többet, mint a felnőttek hiszik és kevesebbet, mint ami a valóság. Vagyis, nem igazán kevesebbet, inkább másképpen, mert a gyerek számára sok minden másképpen kézenfekvő. Képzeletében a programozó és az unalmas program összeér, vagy ha azt hallja, belecsapni a lecsóba, akkor bizony belecsap – szó szerint.
Milyen egy mai gyerek élete? Hogy boldogul a hétköznapokban? Mit kezd magával akkor, amikor költözni kell, másik helyre, más emberek közé? Új világban, új közösségekben kell helytállnia. nem úgy fog reagálni, nem úgy éli meg a napokat, ahogy a felnőttek: hiszen gyerek.
Haász János versei olykor szellemesek, néha megmosolyogtatók, máskor egészen szomorkás hangulatúak. Jó olvasni őket, s játszani azzal, emlékszünk-e és mire emlékszünk abból az időből, amikor még kicsik voltunk. Más volt az a világ? Mennyire más? S milyen ez a mostani? Itt mit kezdenénk magunkkal?
A Felnőtteknek nem című kötetet Merényi Dániel képei illusztrálják. Mint hajdani kisgyerek, mai felnőtt, úgy érzem, nekem jobban bejönnek ezek a képek, mint a gyerekeknek. Kevésbé kortalanok, mint a versek. A gyerekeket inkább a versek találhatják meg. Akik még nem tudnak olvasni, azok különösen fogékonyak lehetnek rájuk. S én, a felnőtt is, aki nem szakadtam el a könyvek világától.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)