Londonban állít ki a debreceni festő, aki a magnókazettákra szavaz
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.08.02. 09:38 | Frissítve: 2024.01.04. 09:22
Debrecen – Békabefőtt a műteremben, maci, macska, Krisna és élénk színek kavalkádja a vásznon. Egy művész, aki azt mondja magáról: mázlista. Interjú.
Nem sok olyan művész él manapság Magyarországon, aki pusztán az alkotásból meg tudna élni. A legtöbbeknek van egy polgári foglalkozása, például tanítanak, ahogy a festők jó része – például Kővári Attila is.
Dehir.hu: Szeret tanítani?
Kővári Attila: Több okból is. Aktivitást, fiatalos lendületet visz az ember életébe. Ráadásul jól kiegészíti, ellenpontozza az alkotás magányos, belső útjait, ahol sokszor nagyon ki lehet szakadni a hétköznapi valóságból. Az olyan tanítványokkal pedig jó foglalkozni, akikben látom az érdeklődést, a lelkesedést.
Dehir.hu: Mit tanít? S mennyi időseknek?
Kővári Attila: Rajzot, festészetet, művészettörténetet a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában. Azaz a 15-20 éves korosztállyal foglalkozom. Sok tehetséges, nagy jövő előtt álló diákkal találkozom és nagy élmény tanítani őket! De nagyon nehéz is! A művészetet nem lehet diktálni. Mintha minden diák egy különleges növényfajta lenne és növekedés közben kéne kitalálni a személyre szabott fejlesztési módszereket. Sokat segít ebben az immár 13 éves nyári „medgyessys” alkotótáborunk Pányokon.
Dehir.hu: Pedagógusi munkáját nemrég az állam is díjazta.
Kővári Attila: Bónis Bóna díjat kaptam a tehetséggondozásért és a versenyekre való felkészítésért.
Dehir.hu: Visszatérve az alkotás világába: vannak még új utak és új lehetőségek a művészetben?
Kővári Attila: Igazán új a festészetben szerintem már régóta nincs. Mindig ismétlődnek a dolgok. Persze sokféle formában, sorrendben, elrendezésben lehet ismételgetni. Van mindig aktuális trend, amit a szorgalmas művészek igyekeznek követni. Nekem a divat akkor is ellenszenves, ha az a művészetben jelentkezik. Szóval nem követem a pillanatnyi divatot. Az örök dolgok jobban érdekelnek. Ki is mondta, hogyha „aktuálisat akarok hallani, nem a rádiót kapcsolom be, hanem a lemezjátszót”? A szellemi utak pedig mindig megvoltak. A művészetet én a magam számára csak szellemi útként tudom elképzelni. Vizuális filozófia.
Dehir.hu: Mi az, ami mostanában művészként foglalkoztatja? Mit üzen a világnak? Akar üzenni egyáltalán?
Kővári Attila: A művészetnek van egy jó definíciója (lehet, hogy én találtam ki): művészet az, ami megváltoztatja az életem. Ez az üzenete. Persze mindenképpen üzen az ember, akár akar, akár nem. Még egy ecsetvonás is sok üzenetet hordoz. Nekem inkább magamba merülés a festés, nem kommunikáció. Meditációs objektumként használom a képet. Hol a szemlélődés, hol a koncentráció tárgya. Egy külső és belső folyamat az alkotás. A jelen inkább a jövőből visszatekintve foglalkoztat. Úgy tisztábban látszik ez a folyamat. Körülbelül 3-5 évente kialakul egy összefüggő anyag, azt kiállítom és attól kezdve teljesen más dolgok kezdenek érdekelni. Debrecenben sajnos nincs túl sok lehetőség kiállítást rendezni. Kevés a kiállítóhely és azok sem mindig megfelelőek. Friss munkáimhoz leginkább egy barokk kastély gazdagon díszített belső tereit tudnám elképzelni. Valahol majd megcsinálom. Itt a városban fehér falakkal és helyi megvilágítással rendelkező helyiség alig van már. Pedig a debreceni kiállítások mindig a legfontosabbak számomra.
Dehir.hu: Miért?
Kővári Attila: Itt vagyok otthon, a kollégáim, az ismerőseim, a tanítványaim talán kíváncsiak is arra, hogy mit csinálok. Abban az illúzióban ringatom magam, hogy vannak, akik figyelemmel kísérik a tevékenységemet.
Dehir.hu: S honnan a keleti témák? A sok élénk szín?
Kővári Attila: A színesség mindig fontos volt nekem. A világnak, mivel folyton változik, nincs állandósága. Hol ilyen, hol olyan, végtelenül változatos. Mintha egy nagy, káprázatos játék résztvevői lennénk. Nyilvánvaló, hogy ez a sokféleség, sokszínűség a legfőbb tulajdonsága a jelenségvilágnak. Az anyagi világban a fény, a szín a leganyagtalanabb vagy anyagfelettibb a látható dolgok között. Az isteni teljesség legmagasabb szintű látható megnyilvánulása. (Swedenborg Istent a Naphoz hasonlítja: fénye a tudás, melege a szeretet.) És ami efölött van, és ezt létrehozza az az állandó, változatlan, mozgatója mindennek. Innen ered a valóság gazdagsága, szépsége. Isten végtelenül káprázatos.
Dehir.hu: Nem csak festő, hanem gyűjtő is, akinek a műtermében békabefőtt, kazettagyűjtemény és még sok izgalmas tárgy is megtalálható.
Kővári Attila: Van, aki akkor érzi jól magát, ha egy üres teremben dolgozhat, mert a külső körülmények zavarják. Én szeretem a vizuális élményeket. Nem tudom szegényesen, szűkszavúan kifejezni a végtelent. Belül is túlzsúfoltak vagyunk. Ami bent van, ugyanaz van kint is. A rend, a tökéletes elrendezés folyamatos a világban. Ennek felismeréséhez nem kell lecsupaszítanom a környezetemet. Ennél fontosabb téma nem jut az eszembe.
Dehir.hu: A művészet nem akármilyen módon van jelen a Kővári-famíliában, hiszen a felesége és a lánya is alkotó tevékenységet folytatnak.
Kővári Attila: A feleségem a tanítás mellett kézműves termékeket, textil öltözék kiegészítőket készít. A lányom is hamar elkötelezte magát az alkotás mellett. Sokáig tűzzománcozott, ékszereket készített, aztán fokozatosan a festészet felé kanyarodott. Most vették fel a Képzőművészeti Egyetem festő szakára.
Dehir.hu: A közeljövőben a brit közönség is megismerheti néhány munkáját testközelből egy londoni kiállításon? Hogy kerül oda?
Kővári Attila: Egy internetes oldalon bukkant rám a londoni Brick Lane Galéria és meghívott egy kiállításra. Egy korábbi témám érdekli őket, a Háztáji katarzis. Tervezek itt Debrecenben is bemutatni egy új anyagot, amit az utóbbi 5 évben festettem.
Dehir.hu: Elégedett ember?
Kővári Attila: Sokszor úgy érzem, hogy nagy mázlista vagyok. Család, barátok, munka, egészség... elkényeztet az élet minden területen.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)