Lehetett volna lelkész is a debreceni színész, aki most az Úr szerepét kapta
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2015.09.18. 11:41 | Frissítve: 2015.09.19. 09:14
Debrecen – Nem egy könnyen befogadó város, de nagyon megszerettem Debrecent – mondja Miske László, aki éppen ma 80 éves. Interjú.
Mintha tegnap lett volna, amikor a Csokonai Színház egy határozott, szálfatermetű színésszel erősített, aki igen nagy utat tett meg a cívisvárosig. Hihetetlen, hogy ennek már negyedszázada? Az, pedig így van. Az idő már csak ilyen, szalad velünk. Miske László lehetett volna lelkész is – ahhoz is megvolt minden adottsága, képessége –, de mégis inkább úgy döntött, Thália papja lesz. S milyen jól döntött, bólinthat rá az, aki szeret színházba járni. Tulajdonképpen mintha most, nemrégiben lett volna, amikor a Gyertyák csonkig égnek című (száz előadást megért!) Márai-darab végén a közönség, a kollégák felköszöntötték születésnapja alkalmából. Akkor 75 éves jubileumát ünnepelték a stúdiószínházban – most meg már itt a nyolcvanadik. Kakukkfészek, Julius Caesar, Pompás Gedeon, Svejk, Kiálts, város!, Liberté, Rokonok, Egy szerelem három éjszakája, A revizor, Légy jó mindhalálig, A chioggiai csetepaté – csak néhány a sorból, hány és hányféle darabban, szerepben láthattuk debreceni pályafutása során.
Emlékszik még, mikor járt először Debrecenben? – kérdezzük a színészt, akivel (hol is másutt) a színészklubban ülünk le beszélgetni. Mivel látják, hogy interjú készül, a kollégák, s a büfés hölgy is halkabbra veszik a szót, a tévét.
Miske László: Nagyon régen, még 1970-ben, mivel én a nagyváradi színházban játszottam, melynek jó kapcsolata volt a Csokonaival. Évente átjöttünk két-három alkalommal, és játszottak a debreceniek is nálunk, így kialakult egy jó szakmai és emberi kapcsolat közöttünk. Magyarországra egyébként 1990-ben jöttem át, akkor Miskolcra hívtak, és utána következett Debrecen. 1991-ben a Nők iskolájában, Molière darabjában kaptam szerepet, majd két év múlva az akkori igazgató, Lengyel György le is szerződtetett, azóta itt vagyok.
Dehir.hu: Az elmúlt negyedszázad során nagyon sok darabban játszott. Melyikre emlékszik vissza a legszívesebben?
Miske László: Talán A Gézagyerekre. (Ebben a kőfejtőben dolgozó munkást, Banda Lajost játszotta, s alakításáért 2002-ben a legjobb epizódszereplőnek járó díjat vehette át a Poszton Kóti Árpáddal. A szerk.) De nincs csak egy kedves darab. A stúdióelőadásokra is nagyon szívesen emlékszem vissza. A stúdiószínházban játszani számomra mindig nagyon fontos volt, mert ott egészen közel kerülhettünk egymáshoz a nézőközönséggel. Ott nincs meg az a távolság, ami nagy színpadon, ahol még szintkülönbség is van. Itt meg sokszor a nézőtől fél méterre vagyunk. Ez számomra kifejezetten inspiráló. Ha belenézek a nézők szemébe, összekapcsolódik a tekintetünk néhány pillanatra, érzem, ha velem vannak, ott vannak az eseményekben, és ez nagyon jó érzés.
Dehir.hu: Más módon is megszólíthatta, megtalálhatta volna az embereket, hiszen református teológiai végettsége is van. Nem bánta meg, hogy nem azt a pályát, hanem a színházat választotta?
Miske László: Két évig lelkész voltam, aztán mentem a színművészetire. Azt gondolom, nem véletlenül alakult ez így. A színház már középiskolás koromban is érdekelt, bérletünk volt a kolozsvári színházba. Diákként mi persze, fent a kakasülőn ültünk, de már akkor volt olyan gondolatom, milyen jó is lenne ott, a színpadon játszani. Ez a vágyam aztán teljesült is. Az a helyzet, hogy akkoriban nagyon számított a származás. Édesapám lelkész volt, mellette ráfogták azt is, hogy kulák, s ezzel az indítással nem volt egyszerű semmi a már a Ceaucescu-rendszer elején sem. 1962-ben felvételiztem marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. Csakhogy akkor kellett volna a lelkészszentelésre is menni, s mert a két dolog egybeesett, én inkább Marosvásárhelyre mentem. Később Nagyváradra kerültem, ahol eltöltöttem 26 évet, s aztán Kolozsváron folytattam a pályámat.
Dehir.hu: 25 éve játszik Debrecenben. Mi a véleménye, milyen az itteni közönség?
Miske László: Ha jól végiggondolom, hasonlít a nagyváradihoz. Ha nagy általánosságban beszélünk, azt is mondhatjuk, hogy operett-közönség mind a kettő, ugyanis Nagyváradon és Debrecenben is kedveli a közönség ezt a műfajt. S ezt a szó legjobb értelmében mondom, mert ahhoz, hogy valaki jól játsszon operettet, komoly szakmai felkészültségre van szükség, ahhoz gyakorlatilag operai adottságokkal kell rendelkezni.
Dehir.hu: Ugyanakkor Debrecenben a stúdiószínházi vonal is erős
Miske László: Ahogyan Nagyváradon is, ahol szintén szívesen játszottam. Tényleg sok mindenben hasonlít ez a két város.
Dehir.hu: Milyennek látja Debrecent?
Miske László: Megszerettem ezt a várost. Nagyon sok barátom van, sok olyan ismerősöm, akikkel szívesen találkozok, pedig egyébként Debrecen nem egy könnyen befogadó város, nem olyan hely, ahol egyik pillanatról a másikra csak úgy össze lehet barátkozni valakivel. De ha itt megköttetik egy barátság, az maradandó lesz. Akkor nem lesz elfelejtve az ember, figyelnek rá, számon tartják... S így van ez Nagyváradon is. Én ezért is látom sok mindenben nagyon hasonlónak ezt a két várost, mert valahol ugyanaz a mentalitás köszön vissza. Persze, alföldi mind a kettő. De Debrecen tényleg nem olyan, mint a többi magyarországi nagyváros, ez egy egészen más világ. Ahogy mondtam, a barátságok, a kapcsolatok itt maradandóak.
Dehir.hu: S hogy érzi magát az új évad előtt?
Miske László: Köszönöm, megvagyok, készülünk A magyar Faustra, amit Árkosi Árpád fog rendezni, s amiben én kaptam az Úr szerepét.
A bemutatóig még van pár hét, ám a közönség hamarosan találkozhat Miske Lászlóval: szeptember 19-én este 7 órától a nagyszínpadon tartják a Csokonai-történetek című jubileumi rendezvénysorozat első találkozóját. Ennek a kötetlen beszélgetésnek a keretében köszöntik a 80. évét előző napon betöltő Miske Lászlót születésnapja alkalmából. A nézők a Csokonai Színház társulati tagjain és énekkarán kívül találkozhatnak Miske László nagyváradi éveinek legkedvesebb színészkollégáival, a Hajdú Táncegyüttes táncosaival, valamint az ünnepelt tanítványaival a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karáról. A műsorban gyönyörű és népszerű dalokat hallhat a nagyérdemű, a születésnapos számára meghatározó jelentőségű versek és drámai részletek is elhangzanak.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)