Legyenek mániákusak, ezt javasolja a debreceni fiataloknak is a zenész
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.04.22. 11:43 | Frissítve: 2016.04.23. 08:26
Debrecen – Kétlakinak és vándormadárnak tartja magát. Mahler-rajongó, és talán ménesgazda is lehet Kovács János, akivel koncert előtt beszélgettünk. Interjú.
Katartikus zenei élményben volt része csütörtök este a Kölcsey Központba látogató zenekedvelő közönségnek. A Kodály Filharmonikusok Abszolút zene című koncertprogramjában Rózsa Miklós Brácsaversenyét és Mahler V. szimfóniáját interpretálta. Az est karmestere a Magyar Állami Operaház és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának dirigense: Kovács János volt. A koncert előtt vele beszélgettünk
Dehir.hu: Hogyan került kapcsolatba a Kodály Filharmonikusokkal?
Kovács János: Az előzmények nagyon régiek, mert már én is nagyon régi vagyok (nevet). Az elmúlt években sűrűn megfordultam a debreceni zenekarnál. A kapcsolatom az idő közben fiatalodó zenekarral mindig nagyon barátságos és gyümölcsöző volt. Minden évben van egy nagyszabású közös koncertünk, amit lehetőség szerint megismétlünk más városokban is. Mindegyik nagyon élvezetes élmény számomra.
Dehir.hu: Melyek aktuálisan a főbb projektek az ön életében?
Kovács János: Én most pillanatnyilag kétlaki vagyok és azon kívül vándormadár. A Magyar Állami Operaház vezetősége megtisztelt azzal, hogy két évvel ezelőtt kaptam egy négyéves keretszerződést, így hát előttem áll még két év. Emellett van egy másik, szintén nagyon megtisztelő megbízatásom: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vagyok állandó karmestere. Ez utóbbinál, ha marad ez a pillanatnyi helyzet, akkor – ahogy a mi berkeinkben szoktuk mondani – talán ménesgazda is lehetek. Kétirányú elfoglaltságom mellett nagy örömmel teszek eleget az ilyen meghívásoknak, mint például ez a debreceni.
Dehir.hu: Mit gondol a karmesteri szakma lényegének?
Kovács János: A karmester, mint foglalkozás, mint szakma, valamikor régen vált le az alkotóról. Mozart korában még nem volt karmester, a zeneszerző maga „bonyolította le” a saját darabjait. Később, amikor összetettebb lett a zenei szövet, akkor egy nagyon képzett muzsikus megpróbálta koordinálni a művészek munkáját. Én ezzel a gondolattal tudok azonosulni, vagyis a karmesteri szakma egy koordinációs munka. Ha olyan nagy testületet kell bevetni, amelyikben az egyik végén ülő művész nem hallja a másik végén ülőt, akkor kell valaki, aki összetartja. Ez tulajdonképpen egy prózainak nevezhető művelet, amelyhez sok egyéb képesség is szükséges. Alapvető a zenei képzettség. Ezen felül szükséges egy olyan érzékenység, amely képessé teszi a karmestert, hogy pusztán mozdulataival vagy instrukcióival képes legyen elérni, hogy a zenekar minél jobban megközelítse a szerző eredeti szándékát.
Dehir.hu: Mit mondana a fiatal generációnak, azoknak, akik a komolyzenei pályát választják?
Kovács János: Aki a komolyzenei pályát választja, az a legnagyszerűbb dologra teszi fel az életét. Kevés szebb és magasztosabb dolog van, mint a zene. Ahogy a mondás tartja: „ahol a szó felhagy, ott kezdődik a zene”. Bárcsak minél több embert megérintene a zene, még akkor is, ha nem lesz belőle előadóművész. De mindenképpen, ha előadóművész akar lenni, akkor mániákusnak kell lennie. Ameddig bírja az agyát és a végtagjait, mindent el kell követnie, hogy minél több tudás birtokosa legyen.
Dehir.hu: A csütörtök esti koncert két darabja Rózsa Miklós Brácsaversenye illetve a Mahler V. Szimfóniája. Milyen kötődése van ezekhez a művekhez, hogyan készült erre a koncertre?
Kovács János: A műsor első felében Rózsa Miklós Brácsaversenyét Szűcs Máté, a fiatal, debreceni származású brácsaművész játssza, aki egyébként a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása. Most volt alkalmam először találkozni vele, egy végtelenül szerény fiatalembert ismertem meg benne, aki egy teljesen kész és érett művész. A rendelkezésünkre álló rövid próbaidőszak igazi öröm volt. A szerzőről, vagyis Rózsa Miklósról csak annyit tudtam, hogy világelső filmzene komponista volt. A Brácsaversenye megismerése után már nem úgy tekintek rá, mint filmzeneszerzőre, hanem egy olyan muzsikusra, aki katartikus művet alkotott. Fogok érdeklődni más művei iránt is. A Mahler V. szimfónia az én esetemben egy mágnes. Szívesen utaztam Debrecenbe, hogy vezényelhessem. Ha pedig egy ilyen kiváló zenekar kér fel, mint a Kodály Filharmonikusok, akkor a legnagyobb örömmel teszek eleget a küldetésnek. Nem titok, Mahler-rajongó vagyok. A mű, vagyis az V. szimfónia egy csoda, megközelíthetetlenül nehéz remekmű. Sokat próbáltunk az esti koncertre a debreceni muzsikusokkal, nagyon türelmes volt a zenekar és becsvágyó is, a szó nemes értelmében.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)