Kiszámítható viadal, nyálas befejezéssel
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2015.11.22. 09:01 | Frissítve: 2015.11.23. 08:15
Debrecen – Véget ért az Éhezők Viadala. Ideje volt. Ebbe a győzelembe mindenki belefáradt. Kritika.
Beül az ember a moziba, felveszi a 3D-s szemüveget, körbedübörgi a Dolby, és éppen az élményre vár, amikor… Amikor arra kell rádöbbennie, hogy nem is a hatalmas filmvásznon kezdődött el az „éhezők viadala”, hanem körülötte, a teremben. Fél órányi folyamatos rágcsálás, csámcsogás, szürcsölés – mintha egy éhes vaddisznócsorda szabadult volna be a moziba. Jó, persze, korunk egyik alapvetése, hogy manapság nem (csak) filmet nézni jár ide a többség, hanem kólázni és „kukoricázni” is (nesze neked, államilag beállított iskolai egészséges táplálkozás!), de azért talán mégsem kellene versenyre kelni abban, hogy ki milyen hangosan tudja „átrágni” magát egy vödörnyi pattogatott kukoricán.
Igaztalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy csupán ennyi volt borzasztó az év vége egyik legnagyobb durranásának szánt Éhezők Viadala: A kiválasztott – 2. rész 136 perce során. Sajnos maga a film is hozza az ilyen többrészesre nyújtott sagák formáját: volt ugye az első, nagyon jó rész, aztán jöttek az egyre gyengébb folytatások. A mostani, a sorban a negyedik csak azért nem a legrosszabb, mert az eredetileg három részesre tervezett sorozat utolsó darabját „kettévágták”. Így a harmadik film, ami ugye a harmadik rész első fele lett, sokkal gyengébb volt, mint annak a másik fele, azaz a negyedik. Utólag azt mondanánk, hogy kár volt két részre szedni, mert összességében lehetett volna belőle egy jó 150 perces befejező epizódot készíteni. De hát tudjuk: sikerkönyvből sikersztorit úgy készít Hollywood, hogy abból a lehető legnagyobb haszna legyen a stúdiónak.
Szóval ez a második-harmadik rész nem lett egy sikerdarab. Pedig lehetett volna. Eleve adott egy szépnek mondható, szerethető főhős (Katniss Everdeen), aki törékeny nő létére igazi harcos erényeit csillogtatja végig a hosszú harc során. Remek íjász, egy modern Robin Hood az űrfegyverek korában, és azok ellen. A kiválasztott, aki arra ítéltetett, hogy megmentse a Panemnek nevezett jövő Amerikáját a Kapitóliumban fényűző életet élő, de a 13 körzetre osztott országban százmilliók életét megnyomorító Snow elnök diktatúrájától. De hát erről szól az egész darab: az elnyomott tömegek e fiatal nő, az énekes poszáta eszmélésére és hívó szavára egyesíti erőit, hogy megdöntse a zsarnok hatalmát. Katniss nem vezér, csak „reklámember”, ő a forradalom arca, a modern Che Guevara. Persze, hogy nem Fidel Castro, hiszen arra a szerepre megvan a megfelelő személy, Coin elnökasszony (Julianne Moore remek alakításában), aki demokráciát ígérve küldi hadba csapatait Snow elnök (Donald Sutherland) katonái ellen. Ahhoz azonban, hogy ezek a csapatok egységesek, kitartóak, és eredményesek legyenek, szükség van Katniss szerepvállalására. Aki csak egyet akar: személyesen leszámolni Snow elnökkel.
Innen indul tehát a végső harc, ami felvonultathatna néhány, máshol már látott izgalmas jelenetet. És itt a bökkenő: nem vonultatja fel. Jó, van néhány akciódús képsor, kifejezetten izgalmas, amikor a kelepcébe csalt osztag („Piszkos tizenkettő”) menekülni próbál a rázúduló fekete szuroktenger elől. A föld alatti alagútban rájuk törő mutáns csapattal zajló kézitusa is kiemelendő, bár ezek a szörnyek inkább röhejesek voltak, mint félelmetesek – mintha csak „keressetek valami elfekvő zombicuccokat a jelmeztárból” alapon maszkírozták volna a mutánsgárda tagjait. Még egy kis lőpárbaj Snow katonáival (akik ruháját és fegyvereit, de az egész jelenetet is a Csillagok háborújából „lopták át”), oszt jónapot! Ennyi! A többi nagy kínlódás. Értelmetlen és üres érzelmi vívódások a csapathoz vezényelt, ellenséggé vált Peeta, Gail és Katniss között. Annyira nyilvánvaló szinte végig, hogy a „poszáta” kit fog választani, hogy szinte fáj az az amatőr színpadokra való párbeszéd, amit a két fiú folytat szerelmi háromszögükről abban a hiszemben, hogy Katniss alszik. De nem, Katniss nem alszik, kihallgatja őket (micsoda Oscar-gyanús forgatókönyv-fordulat!), de nem reagál. Csupa ilyen üres, semmitmondó, időhúzós szenvedéssel van tele a film, mintha nem tudta volna a rendező (Francis Lawrence) eldönteni, hogy valójában egy akció- vagy egy romantikus filmet készítsen-e.
Katniss Everdeen szerepében ismét jól játszik Jennifer Lawrence, akit az Éhezők viadala indított el a világhír felé. Nincs baj Donald Sutherland és Julianne Moore produktumával sem, igazán nem ők tehetnek róla, hogy színészi tudásuknak csupán töredékére van szükségük ahhoz, hogy „lehozzák” ezt a mozit. Woody Harrelson azonban más tészta. Már az előző három rész megnézésekor is azon morfondírozhattunk, hogy a Született gyilkosok, vagy a Larry Flint sztárja vajon miért vállalt el ennyire semmi szerepet ebben a filmeposzban. Most, a negyedikben pedig teljesen porig alázta a forgatókönyv. Legjellemzőbb és egyben röhejes megszólalása (abból a kevésből, ami egyáltalán jutott neki) a következő volt: „Én is arra szavazok, amire a Poszáta”. Szóval Harrelsonnak nem sokat kellett bíbelődnie szerepszövegeivel, alig jutott neki megszólalás. Philip Seymour Hoffman (aki a forgatás közben elhunyt) már izgalmasabb karakter (Plutarch) szerepébe bújhatott. Ő a főideológus, a propaganda-miniszter, a szürke eminenciás. Sajnos elég szürke volt, végig az egész filmben.
Véget ért az Éhezők viadalának négyfelé vágott háromrészes „sorozata”. Kiválóan indult, majd szinte szokás szerint ellaposodott ez a szomorú jövőt felfestő filmmese. Kiszámítható végeredménnyel, de persze ez nem művészfilm, nem thiller, csak egy izgalmasnak szánt akció- vagy kalandfilm. Amelyben azért Che odapörköl Fidelnek, ha már a forradalom győzni tud. Arra figyeltek az alkotók – és ezt többen több helyen elmondták - , hogy a háborúban vannak fájdalmas veszteségek is, ezért lettek! No de a jövő? Igen, a jövő szép, idillikus, minden megváltozik, jöhet a demokrácia. Itt vége is lehetne, de sajnos nincs. Amit ugyanis a végén műveltek, azt egy ilyen filmnél nem szabad: valami hihetetlenül nyálas, szirupos lett az utolsó három perc, Hollywood legrosszabb beidegződéseit előhozva. Ezt azért már nem érdemelte meg az egész film(sorozat). Legalábbis az első rész semmiképp!
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: november 25-ig 15.30 és 18 órai kezdettel, december 2-ig 17.15-től és 20 órától, illetve november 26. és december 2. között. 16.45-től (28-án és 29-én 14-től is). Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)