Judith, avagy a baltás gyilkos felesége ott hevert az éjjeliszekrényen ezen a nyáron

---

Debrecen – S nem érintetlenül. Jó volt olvasni ezt a kötetet, amiről bátran leírhatjuk: A tenyérjós című regény olvasói nyugodtan vigyék haza. 

---

Szerettem olvasni A tenyérjós című könyvet. Furcsa regény volt, az a fajta irodalom, ami mellé odatolhatjuk a komoly jelzőt, és aminek a folyóiratokban is ott a helye, de mégis, viszi a szemet, olvastatja magát. Művészet, de munka is a befogadó részéről, mert miért is adná magát könnyen a kultúra, de ez mégis az a kötet volt, amit akár az az olvasó is kezébe vehet, akinek az Alföld csak sík vidék, és Esterházy pedig elsősorban sütemény, s csak aztán író.

A tenyérjós szerzője, Géczi János sok szállal kötődik Debrecenhez, hiszen a közeli Monostorpályiban született 1954-ben, és a Tóth Árpád nevét viselő gimnáziumban járt, idén irodalmi estje és kiállítása is volt a városban (Láng Eszterrel közösen). Akkor személyesen is találkoztunk, s váltottunk pár szót a Judith, avagy a baltás gyilkos felesége című, igen friss kötetéről, amiről természetesen szinte semmit nem árult el – nagyon helyesen, bogozzam majd ki belőle azt, amit nekem jelenthet az a regény.

A könyv eljutott hozzám, s rögtön az első oldalak után azt éreztem, amit A tenyérjósnál is. Izgalmas regény, ami vonzza az olvasót, mert ismerős helyzetekkel találkozhat. Mintha folytatás lenne, de talán akár önállóan is élvezhető szövegfolyam.

Egy regény, ami elénk tárja a rendszerváltás utáni korszak és napjaink Magyarországát, emellett pontos látleletet kínál a közép-európaiság mellett (ami a maga módján éppen olyan sajátos fogalom, mint az értelmiségi) a Szovjetunió széthullásának időszakáról és az azeriek innen nézve igen egzotikus világáról is.

A volt szovjet köztársaságban élők hétköznapjairól, ahol orosz és azeri nyelvek, ízek, szemléletek keverednek, s ahol magyar szereplők is élnek, isznak, beszélnek, keresik a helyüket. Különös élmény belelátni ebbe a világba, ahol ugyanúgy utcák, terek, házak alkotnak egy várost, ahol szerelmek, barátságok szövődnek, törnek, változnak, ahol ugyanúgy azt szeretne mindenki, mint Budapesten, Prágában vagy éppen Debrecenben: élni, túlélni, lehetőleg a legjobbat kihozni abból, ami előttünk áll. Az is érdekes, ahogy a szerző néha belelopja magát a kötetébe – aminek a borítója is saját és sajátos képzőművészeti technikája, a közösségi tereken fotózott, illetve onnan gyűjtött, roncsolt plakátok nyomán született –, vagy ahogy életének egy-egy motívuma feltűnik a regényben. De mindez csak apró, finom játék.

A lényeg mégis a történet, vagy a történet elmesélésének technikája, ahogy sodornak a lapok egyik országból a másikba, és mégis folyamatosan azt érezzük, itt otthon vagyunk. Sorsok, életek között.

A regényíró nagy érdeme, hogy képes fenntartani az olvasó érdeklődését. A Judith címe sokat ígérő, hiszen a baltás gyilkosra nagyjából emlékezhetünk a hírek folyamából is. A valóságban az azeri baltás gyilkos még 2004-ben vett részt egy NATO kiképzésen Budapesten, ahol találkozott egy örmény katonával, akivel egy barkácsáruházban vásárolt baltával végzett éjszaka. Hogy mi köze ehhez a regényhez, Judithoz, Judith fiához, az maradjon a reménybeli olvasók meglepetése. Ahogy az is, hogy milyen módon szövi tovább A tenyérjósból ismerős szereplők sorsát Géczi János és hova vezet ez a 400 oldalas, a Kalligram kiadó gondozásában megjelent kötet. 

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
A tenyérjós nagy utazásra viszi az olvasót	2019.11.16
Buborékkal érkezett Debrecenbe is az író, aki szívesen tölti napjait egy dalmát szigeten	2022.05.08