Ismerik a Sas történetét, aki mindenáron nyerni akart?
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.04.02. 09:02 | Frissítve: 2016.04.02. 18:33
Debrecen – Kiszámítható, mégis magával ragadó, igazán szórakoztató film az ügyetlen, ám annál bátrabb brit síugró bajnokról. Kritika.
A filmes világ minden év márciusában fellélegzik. Az Oscar-díjátadóval ugyanis véget ér a már előző év októbere óta tartó, feszültséggekkel teli díjszezon. A mozikban már lementek a kitüntetett filmek, és nagy szerencsével a hazai közönség is beülhetett a tavalyi év legjobb alkotásainak többségére. A nagy nyári popcornszezon és a szuperhősök tömeges betörése előtt azonban adódik egy pár hónapos „ablak”, s ezen keresztül olyan filmek jutnak át, amelyek szinte mindenféle feszültség nélkül vágnak bele mozis útjukba. Nincs a vállukon az a teher, hogy remekül teljesítsenek a hetente érkező díjátadókon, és a nyári kasszasikerek felelőssége sem nyomasztja őket. Ezek a filmek csak szórakoztatni akarnak, vagy éppen megérinteni bennünket, ártatlan természetükkel igyekeznek belopni magukat a szívünkbe. Ilyen az Eddie, a Sas is.
A filmet valós események inspirálták: Michael “Eddie” Edwards egy szokatlan, ám annál bátrabb síugró bajnok, aki egész életében hitt magában, még akkor is, amikor saját nemzete már lemondott róla. Egy lázadó, karizmatikus edző (Hugh Jackman) segítségével Eddie szembeszegül a rendszerrel, és az 1988-as Calgary téli olimpián nyújtott hihetetlen teljesítményével az egész világon meghódítja mind a sportrajongók, mind a szakma szívét.
Az Eddie, a Sas nem akar túl sok lenni, és talán éppen ez az egyik legnagyobb erőssége. Bár sokszor fanyalogva állunk fel olyan filmektől, melyeket szokványosnak érzünk, vagy netán túlzottan bejáratott panelekből építkeznek, néha mégis akad egy-egy olyan alkotás, amely képes ügyesen felhasználni ezeket a sokszor hibának számító elemeket, és előnyt kovácsolni belőlük. Az Eddie pontosan ilyen. Az alapkoncepció, valamint a téma már akkor kiszámítható, amikor kiválasztjuk a filmet a műsorfüzetből, valami mégis beránt minket a moziba. Ez a valami pedig a harmónia. A filmben ugyanis rendkívüli összhang uralkodik forma és tartalom között.
A film főhőse, Eddie egyszerű, átlagos fiú, egyedül ügyetlenségében kiemelkedő. Ám ennek ellenére is szerethető, és már az első pillanattól fogva szurkolunk neki, hogy jusson valamire, és le tudja küzdeni saját magát, valamint a sokszor önmagának felállított korlátait. Eddie nagyon szimpatikus, és ezt legfőképpen a fiatal, ám annál inkább tehetséges színésznek, Taron Egertonnak köszönhetjük. Egerton felfelé ívelő karrierjébe pontosan jókor jött ez a mozi, ugyanis a tavalyi sikerfilm, a Kingsman után egy egészen más oldalát mutatja meg a közönségnek, szinte eltűnik a szerepében. Bár alakítása nem olyan átgondolt és pontos, mint amilyen a tapasztaltabb színészeké, elhivatottsága egyértelműen átüt a vásznon. A filmben itt is felfedezhetjük a harmóniát: akármennyire is tökéletlen Egerton játéka, lendülete, valamint a mindenféle manírt nélkülöző alakítása berántja a nézőt, és képes elkísérni minket a film végéig.
A film húzóneve Hugh Jackman, akitől két X-Men között már megszokhattuk, hogy feltűnik efféle kisebb, lélekemelő filmekben. Bár jelenléte és alakítása nem nevezhető kiemelkedőnek, mégis behozza azt a kellőképpen kedves és jóindulatú hangulatot, amely átjárja az egész mozit. Ez is tulajdonképpen ahhoz a harmóniához járul hozzá, amelyet végig érzünk a játékidő alatt: hiába tudjuk ugyanis, hogy az Eddie-t már láttuk valahol, sokszor jóval átgondoltabban és kifinomultabban elkészítve, mégis képes elérni a szívünkig. Éppen úgy, ahogy a főhőse. Eddie-ben semmi különleges nincs, nyerni akarásával és pozitív világképével azonban meg tudja valósítani önmagát. Ezáltal a történet szinte minden nézőnek nyújt valamilyen azonosulási alapot. Rántson be akár a jószándékú hangulatával, erőt adó üzenetével, vagy pusztán azzal, hogy együtt érzünk a hétköznapi Eddie-vel – a mozi végül képes megérinteni.
Az Eddie, a Sasban első látásra semmi különleges nincs. Ezt a történetet már sokszor láttuk, a színészek alakítása nem túl emlékezetes, és a téma sem túl hívogató, vagy éppen eredeti. Azonban a film megtekintése után mégis nagyon jó érzésekkel állunk fel a székünkből. Az Eddie harmóniát teremt a saját története és megvalósítása között. Nem tökéletes, sokszor ügyetlen, de óriási ugrással a szívünkbe talál.
A filmet az Apolló Moziban Ön is megnézheti március 31. és április 6. között 15.30-tól és 20 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)