Irány a retró: tudták, hogy Debrecenben játékokat is gyártottak? – fotókkal
Szerző: Kiss Judit Erzsébet | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.02.16. 09:00 | Frissítve: 2019.02.18. 16:03
Debrecen – Távirányítós Wartburg, gurulós cica, Gazdálkodj okosan: gyerekkori kincsekre vadásznak a debreceni játékgyűjtők, s most meg is mutatják ezeket. Belépni szigorúan szabad!
Látványos időutazáson vehetnek részt a Vojtina bábszínház kiállításának látogatói. Közel hat évtized játékkultúráját mutatja be a Bíró Zsolt és Szabó Kornél retrójátékaiból felépített, március elejéig látható tárlat.
Dehir.hu: Hogyan kezd valaki játékokat gyűjteni?
Bíró Zsolt: Az én történetem kicsit rendhagyó. Gyerekként nagyon vágytam néhány játékra, például egy kis távirányítós Wartburgra, amit sajnos a szüleim nem tudtak megvásárolni nekem. Ez a betöltetlen űr felnőtt koromig elkísért, amikor is elkezdtem felkutatni ezeket a tárgyakat. Van egy bakancslistám – még három-négy darab hiányzik ahhoz, hogy az összes gyerekkori vágyam beteljesüljön. Ezek megszerzése során kapott el a gyűjtőszenvedély.
Szabó Kornél: Én csak egyszerűen a lakás dolgozó illetve hobbisarkába szerettem volna néhány dekoratív tárgyat elhelyezni, például egy szép, patinás kisautót. Ami régi, és valami kedves gyerekkori érzést idéz fel bennem. A debreceni régiségvásár tavasztól őszig kéthetente működik, oda szívesen mentem ki csak úgy nézegetni is. Az onnan származó első darab egy kis alumínium repülőgép volt bőrkerekekkel.
Dehir.hu: A kiállított játékok mennyiségét látva ez már egyikőjüknél sem csupán hobbi.
Szabó Kornél: A játékgyűjtésnek valódi szubkultúrája van Magyarországon és az egész világon, számos szenvedélyes gyűjtővel.
A világban a legtöbben a jó minőségű japán és nyugat-német játékokkal foglalkoznak. Magyarországon főleg a hazai gyártású és a KGST országokban készített darabokat gyűjtik a legtöbben.
Sajnos azonban ez a terület is elüzletiesedett, sokan az értékük miatt adják-veszik őket. Főként azért nevezném a játékgyűjtést hobbinál többnek mindkettőnknél, mert a hozzá tartozó tudás legalább olyan értékes és érdekes számunkra, mint maguk tárgyak.
Bíró Zsolt: Itthon körülbelül száz-százötven ember foglalkozik komolyan a témával. Mi szerencsések vagyunk, mert egymásban – bár nem e kapcsán ismerkedtünk meg – valódi gyűjtőtársra, barátra leltünk, és meg tudjuk osztani egymással a tudásunkat, tapasztalatinkat.
Dehir.hu: Helytörténeti jelentőségű darabjaik is vannak.
Szabó Kornél: A kiállítás valódi apropóját a Debrecenben készült játékok adták. 1952-től működött itt a Debreceni Gombgyár, későbbi nevén Debreceni Műanyagipari Szövetkezet. 1962-ben átalakult játékgyárrá, ennek fröccsöntött termékeit mutatja be nagyon szépen a mostani tárlat.
Körülbelül kétszázan dolgoztak az üzemben
– sokan bedolgozóként. Utóbbiaknak a játékdarabokat teherautó szállította ki házhoz, ahol összeszerelték őket. A bedolgozói rendszer jellemző forma volt akkoriban, mert nehezebben jöttek el az emberek tanyáról, faluról a városba dolgozni. A mai napig elő-előkerülnek még játékok vagy alkatrészek padlásokról, fészerekből… Minden történet, emlék, dokumentum, alkatrész vagy teljes játékszer hírét örömmel fogadunk a debreceniektől, akik esetleg rájuk bukkannak!
Dehir.hu: Hol működött a gyár? Tudomásuk van minden itt készült játékszerről? Van is mindenből a gyűjteményükben?
Bíró Zsolt: Eleinte a Böszörményi úton volt az üzem, majd 1970-ben átkerült a volt István Malom helyére és 1987-ben zárt be végleg. Van egy katalógusunk a termékekről, ami a kiállításon is látható. A legfontosabb darabok voltak a Csepel Bulldog teherautó, a „faros” Ikarus 55-ös busz, a gurulós kisgyerekjátékok (cica, ló).
Jellemzően iparművészek tervezték a játékokat, melyek mai szemmel nézve is szépek, színvonalasak. Strapabíró, kellemes tapintású műanyagból készültek, a színüket is nagyon szépen megőrizték a mai napig,
kivéve, ha nem érte őket napfény. A DMSZ játékok közül a Zsiráf és a Medve nincs meg nekünk, de mindkettő afféle „Szent Grál”. Egyébként egy budapesti gyűjtő, Székely László rendelkezik a legnagyobb darabszámú gyűjteménnyel a világon DMSZ játékokból.
Dehir.hu: Mi a tapasztalatuk? A mai gyerekeket érdeklik ezek a játékok?
Bíró Zsolt: Szerintem nagyjából mi vagyunk az utolsó nemzedék, akiket érdekelnek ennek a korszaknak a játékai. A mai gyerekek játékkultúrája még csak az utóbbi öt évre is visszatekintve rengeteget változott, már a kütyük, a virtuális játékok az érdekesek játékszerekként. A kiállítás tárgyaira azonban rácsodálkoznak. A felnőttek pedig főleg, hiszen saját gyerekkori játékaik mását láthatják viszont.
Dehir.hu: Hol lehet ma még újabb régi darabokra bukkanni?
Szabó Kornél: A legjellemzőbb gyűjtési, kutatási hely az internet. De nem Zsolt számára! Ő a mai napig inkább „terepen” dolgozik, házak padlásán, melléképületek elfeledett polcain bukkan kincsekre.
Bíró Zsolt: Ebben nagy szerepe van annak, hogy sokan tudnak a szenvedélyemről, mondhatni szájról szájra terjed a hírem, így gyakran szólnak nekem az ismerősök vagy ismerősök ismerősei, hogy egy régi házban, portán körül lehet nézni. Jó érzés ilyen fajta bizalmat élvezni. Van, aki csak azért hív, hogy javítsam meg egy régi játékát vagy a diavetítőjét. Ezeket is nagyon szívesen megteszem. Nagyon fontos, akár a mottónknak is nevezhetnénk a következőt:
játékot a kukába soha senki ne dobjon ki, mielőtt azt mi Kornéllal nem néztük meg.
Mert lehet, nagy értéktől fosztaná meg magát – meg persze minket és az utókort is. Egy kis kerék vagy pici kormány is kincs lehet.
Dehir.hu: Mi volt az eddigi legnagyobb „fogás”?
Bíró Zsolt: Budapesten, egy padláson bukkantam több lemezjátékra is, köztük egy távirányítós Plymouth játékautóra, ami elég ritka. De a legóriásibb élmény, amely az abszolút prímet viszi mind közül, egy sárga úgynevezett karambolos vagy vihar kisautó volt.
Szabó Kornél: Ezt a típust csak kis szériában gyártották, a ’60-70-es években, nekünk a régebbi verzió van meg ebből, amiből valóban csak néhány száz darab készült – ráadásul gyönyörű állapotban maradt meg. Tudomásunk szerint ez az egyetlen ilyen példány Magyarországon.
Bíró Zsolt: De társasjátékokból is rengeteg gyönyörű darabunk van, régi „vállalati” játékok, és van egy 1897-ben készült Anker gyártmányú kőépítő szett is, ami szintén egy személyes találkozás, kapcsolat következtében került hozzám.
Dehir.hu: A Vojtina Bábszínház fogadta be a gyűjteményt, Láposi Terka, a színház kiállítási programjának vezetője és munkatársai, Szabó Kártik Zsuzska és Surányi Gergő rendezték el az anyagot.
Szabó Kornél: Nagyon örülünk neki, hogy ezzel a kiállítással megmutatkozhatunk a gyűjteményünkkel. Külön öröm, hogy egy ilyen rangos intézmény, a Vojtina Bábszínház fogadott be minket, mely ráadásul Debrecen belvárosában, egy tulajdonképpen retró épületben működik (a bábszínház a volt Hungária mozi épületében üzemel – a szerk.).
Dehir.hu: Állandó kiállítási helyen gondolkodtak már?
Bíró Zsolt: Szeretnénk, hogy legyen, de még csak beszélgetünk róla.
Szabó Kornél: Debrecen az ország második legnagyobb városa, hatalmas vonzáskörzettel, ráadásul egy nagy expanzió közepette van, hatalmasat fejlődésen megy át éppen. Lehetne egy állandó kiállítás. Ahhoz több gyűjtő anyagára is szükség lenne. Mi már kitaláltuk a koncepciót is: magyar és külföldi, azon belül az NDK-ban és Csehszlovákiában készült játékokból állhatna az állandó tárlat.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)