Így látta a huszadik századot Visky Júlia

---

Debrecen – Nem csak élte az életét, hanem meg is írta. Döbbenetes erővel vall sorsáról Három kereszt című művében.

---

„Vasárnap volt. Én vágytam ismét hallani Isten beszédét. Pista moziba vágyott. Ismét harc, ismét választás: mozi vagy templom? Nem mintha ellentéte lenne egymásnak a kettő. Nem így gondolom. Inkább úgy, ahogy azóta egy olasz leánytól, Chiara Lubichtól, a Fokolára mozgalom elindítójától tanultam: a jó az a jó, amit Isten akar, a rossz az a jó, amit nem akar.”

Visky Júlia írta ezt Három kereszt című könyvében. A Visky-név nem hangzik rosszul a magyar irodalomban, s jól cseng Debrecenben is. Visky András például 2017-ben a Deszka fesztivál díszvendége volt, Visky Andrejt rendezőként ismerheti a közönség, a Menekülők és A padlás című darabokat állította színre a Csokonaiban, Visky Júlia történetéből pedig fia, András írt színdarabot, Júlia − Párbeszéd a szerelemről címmel, s ezt Ráckevei Anna keltette életre.

S hogy ki is Visky Júlia, túl azon, hogy édesanya és nagymama, valamint színdarab hőse, s kötetek szerzője? 1922-ben született Budapesten, az evangéliumhoz való ragaszkodása miatt azonban szülei kitagadták a családból. A nemzetközi CE szövetség részét képező Bethánia Egyletben talált otthonra, itt végezte missziói szolgálatát. A második világháborút követően lelkész férjével Erdélyben telepedtek le, ami mai szemmel nézve meglehetősen különös döntés lehetett, ám mindennek oka volt. A kommunista hatalommal való viszonyuk nyilvánvalóan nem volt felhőtlen. Az 1956-os ideológiai tisztogatás következményeként Visky Júlia férjét 22 év börtönre ítélte a román kommunista diktatúra. Nem sokkal később Júliát hét gyermekével kitelepítették a Duna-delta Gulágjába. Pokolian nehéz évek szakadtak rájuk, hiszen azt sem tudták, hogy a férj (s az édesapa) él-e még.

Visky Júlia nem csak élte az életét, hanem meg is írta. Önéletírásában döbbenetes őszinteséggel vall a gyermekkor és a férje börtönből való szabadulását átölelő időszak legfontosabb eseményeiről.

Arról, hogyan próbálta túlélni a lehetetlent, hogyan próbált talpon maradni, hinni, reménykedni, várni… Különös asszonysors az övé, döntéseit nagyon gyakran mintha önmaga ellenében hozta volna meg. Ennek ellenére határtalanul szabadon ír gyarlóságairól, kísértéseiről, mindenek előtt azonban Isten ellenállhatatlan szeretetéről, akit maga mellett tudott a legnagyobb megpróbáltatásokban is.

Az Úré a szabadítás című könyve 1989-ben jelent meg, a Három kereszt pedig – melyben  fiatal lánykorának eseményeiről, életének fordulásáról, az élő hitre jutásról – 1993-ban. Az eredeti kiadásokat több nyelvre lefordították, megjelentek hollandul, németül, oroszul, angolul, románul és franciául. Nemrégiben új köntösben láttak napvilágot átdolgozott művei: a Három kereszt (Koinónia, Kolozsvár, 2019) bárki számára magával ragadó olvasmány, aki kíváncsi a magunk mögött hagyott huszadik századra, s egy nem mindennapi, tehetséges, elszánt asszony életére és sorsára.

A kötet elérhető a Burgundia utcán nemrégiben megnyílt Partium Házban – sok más határon túli szerző könyve társaságában.