Az Ivan & The Parazol énekese nyomta a rockʼnʼrollt a formabontó debreceni kiállításon

---

Debrecen - Izgalmas beszélgetések, rendhagyó tárlatvezetés és egy remek koncert koronázta meg az utóbbi évek legjelentősebb debreceni kiállítását a Modemben.

---

Mint ismert, októberben nyílt és egészen január végéig tekinthető meg a Modemben az a tárlat, amely a párizsi Abstraction-Création művészcsoport csúcsműveit mutatja be.

A kiállítás több szempontból is igazi szenzációnak számít, s ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, egyrészt utoljára közel ötven évvel ezelőtt rendeztek tárlatot a társaság munkáiból, másrészt jelen kiállítást egy olyan magyar művészettörténész szervezte, aki közel másfél évtizeden keresztül kutatta a csoportosulás tevékenységét, így biztosak lehetünk benne, hogy egy alaposan átgondolt tárlat fogad minket.

Vaszilij Kandinszkij, Jean Hélion, Alexander Calder, František Kupka, Jean Arp – a kiállítás világhírű művészek képeit, szobrait és fotográfiáit mutatja be és elsőként reprezentálja itthon a világhírű magyarok, köztük Moholy-Nagy László, Alfred Reth, Beöthy István, Tihanyi Lajos és Martyn Ferenc munkásságát a párizsi nonfiguratív csoportosulás közegében. Az említett művészeket a kiállítás mindenféle túlzás nélkül úgy láttatja, ahogyan az rendjén van, nemzetközi társaikkal egyenrangú alkotókként. 

Hogy ez mennyire így van, erről beszélgetett a projekt kurátora és szervezője, Mészáros Flóra Baki Péter fotótörténésszel, a Kecskeméti Fotómúzeum és a Mai Manó Ház igazgatójával és Bánki Ákos képzőművésszel, dokumentumfilmessel a tárlathoz kapcsolódó programnapon szombaton.

Moholy-Nagy Lászlót nem pusztán bevették a társaságba, ő volt az első, akit a közel száz fős csoport hivatalosan meghívott magához jelentős tevékenysége okán 

– magyarázták. De ott volt köztük Alfred Reth, aki a kubista korszakában Pablo Picassóval közösen állította ki műveit, Beöthy István, az organikus absztrakt megteremtője, vagy Martyn Ferenc az európai iskola későbbi megalapítója is (az egyetlen közülük, aki később hazatért Franciaországból). Ilyen módon kell tekinteni a magyar alkotók külföldi szerepére – mondták, majd a képzőművészek után a magyar származású fotográfusokra terelték a szót. 

A kiállítás egyik törekvése ugyanis, hogy André Kertész, Brassaï (Halász Gyula), Moholy-Nagy László fotográfiáin keresztül láthassa a magyar közönség azt is, milyen volt a ’20-as, ’30-as évek párizsi világa.

- A legfontosabb célkitűzése pedig az lenne, hogy végre itthon is a helyükön kezeljük ezeket a világhírű alkotókat

– mondta Baki Péter. Hozzátette: külföldön bármennyire is evidenciának számít a jelentőségük, a magyarországi fogadtatást jobban előtérbe kellene helyezni.

Hogy a debreceni kiállítás ezt a célkitűzést el tudja végezni, azt persze naivitás lenne állítani, de mindenképp közelebb visz ahhoz, hogy elinduljon egy diskurzus, s újabb kutatások szülessenek a témában idehaza is.

A Modem mindenesetre jó utat választott a népszerűsítéshez tematikus programnapjaival, hiszen egy olyan kiállítás esetén, ahol a képek elvontsága megnehezíti az értelmezést, a kontextualizálás sokat segíthet. Az alkotók művészeti útját, kapcsolati hálóit, törekvéseik mögött meghúzódó világjelenségeket megértve biztosabb úton közelíthetünk az alkotások felé.

S indultunk is, méghozzá nem egy bevett módon.

Ha Moholy-Nagy tud „fotózni” fényképezőgép nélkül, akkor Vitáris Iván, az Ivan & The Parazol frontembere is lehet tárlatvezető, nem?  

Az Abstraction-Création a figuratív ábrázolásnak, a materialista világnak mutatott fityiszt (mint ahogyan azt megvilágítja az egyik falon olvasható Seuphor-idézet is), mi pedig ilyen határáthágások mentén haladtunk a programnap során. 

Pedig az énekesnek több köze van a kiállítóterek világához, mint azt elsőre gondolnánk, hiszen a Budapesti Műszaki Egyetemen formatervezésből diplomázott – árulta el, ahogyan azt is, ki a kedvenc alkotója: Kandinszkij –az énekes szerint a Két zöld pont című festménye a kiállítás „legextrább remeke”.

- Úgy érzem, azért mennek el sokan az absztrakt festmények mellett, mert nem szánják rá azt az időt, amit a művész megkíván tőlük. Az az arányrendszer, színhasználat, kialakítás, amelyek megjelennek a kiállított képeken, egyértelműen jelzik, hogy olyanok alkották azokat, akik egyrészt pontosan tudták, mit csinálnak, másrészt volt üzenetük. Ha nem így lenne, nem állnánk itt, hatottak száz évvel ezelőtt és hatnak ma is, még ha nem is egyazon formában. Nekem az egész kiállítás a lázadásról, a válaszfalak és határvonalak eltüntetéséről szól – fogalmazott. 

Mészáros Flóra kutatásának egyik fő eredménye, hogy felhívta a figyelmet, az Abstraction-Création és a mindezidáig ellenséges irányzatnak tekintett szürrealizmus között tulajdonképpen szoros kapcsolat állt fenn. Ezt is bemutatja az alkotásokat kronologikus sorrendben felvonultató kiállítás, amely láthatóan nem a nagy nevekre, mint inkább a munkák tematikai jelentőségére fekteti a hangsúlyt.

A tárlatvezetés után Mészáros Flóra Moholyval Londontól Párizsig és Chicagóig röpített minket, felvillantva, hogy a művész miként használta fel párizsi kapcsolatait saját hálózatának kiépítéséhez, s majdnem ugyanezen csomópontokat érintettük a zene vonalán a külföldön is nagy népszerűségnek örvendő Ivan & The Parazol duó formátumával, akik angol és magyar nyelvű dalokat is szállítottak az est lezárásaként. 

Érdemes továbbra is figyelni a Modem eseménynaptárát, ugyanis számos tárlatvezetéssel és egyéb a kiállításhoz kapcsolódó programokkal várják az érdeklődőket.