Ez a debreceni gitáros nem fél kiállni a közönség elé egyedül sem

---

Debrecen – Egy bolgár Cremonán kezdte a fiatal debreceni zenész, aki úgy látja: a gitár most a reneszánszát éli, ezért biztos a jövője. Interjú.

---

Nem is lehet kérdés, hogy a debreceni Szabó Krisztián számára a világ legkedvesebb hangszere a gitár. Akár elektromos, akár akusztikus, Krisztián szívesen játszik rajta. (De azért ha döntenie vagy választania kellene, akkor a klasszikus gitárra voksolna.) Minden stílust szeret, mondja, amihez  a személyisége közel engedi. Folyamatosan írja a dalokat, és ezeket maga is rögzíti. Zenéjében a klasszikus gitárt, a flamencót, a könnyűzenét olvasztotta össze, aminek az az eredménye, hogyha színpadra lép és zenélni kezd, a következő dalt nem lehet előre kiszámítani.

Dehir.hu: Hogyan indult ez a hangszerrel közös történet?

Szabó Krisztián: Magamtól kezdtem el gitározni tanulni, „valószínűleg” azért, mert volt otthon egy bolgár Cremona. Apukám játszott néha rajta, és nagyon szerettem a hangját. Mikor tanulni kezdtem az alapokat, nem volt még internet, így híresebb zenekarok kottafüzeteiből tanultam dalokat, szólókat és főleg hallás után. A középiskolában már fel is léphettem rendszeresebben ballagásokon, évzárókon. Ösztönösen játszottam, de aztán természetesen eljött az a szint, mikor kellett tanár a továbblépéshez. Ekkor új zenéket, új látásmódot fedeztem fel, és mintha újra kezdtem volna az egészet. Ez nagyon motiváló volt.

Dehir.hu: Kiktől tanultál?

Szabó Krisztián: Többek között Béke Csaba, Csorba Gergely, Czakó Erika voltak a tanáraim.

Dehir.hu: Azt mondod, nem kötötted le magad egyetlen stílusnál sem. Miket próbálgattál? Mi az, ami vonzott, tetszett? Mi az, ami viszont nagyon távol áll tőled?

Szabó Krisztián: Eleinte a rockkal foglalkoztam, aztán elmúlt, nem tudtam egy idő után azonosulni vele. Nem akartam hiteltelenül képviselni. Ettől független szoktam hallgatni rcokzenét is. Nagyon szeretem a bossanovát, a dzsesszt és az klasszikus gitárt, a flamenco bizonyos fajtáit, és az instrumentális technikás gitárzenét és a komolyzenét. Hogy mit nem szeretek? Ezzel nem foglalkozok, mert olyat nem hallgatok.

Dehir.hu: Milyen zenekarokban fordultál meg eddig?

Szabó Krisztián: Játszottam rock/metál zenekarban (Jericho), fesztiválzenekarban, volt latin/dzsessz duónk is, az Una Palabra, de számos más formációban is megfordultam. A Csokonai Színházban az Égi és földi szerelem és az Istent a falra festeni darabokban muzsikáltam, illetve az Ady park térhódítás koncertsorozatban is szerepeltem, valamint a Jazz Session trióban is játszottam.

Dehir.hu: Mit jelentett a Jónás Tamás gitárversenyen szerepelni, ahova meghívást kaptál?

Szabó Krisztián: Azt, hogy az ösztönösséghez nagyobb figyelemmel társítom a tudatosságot, s ez visszahat a későbbi játékra. Másrészt megismerek sok más gitárost, akiktől emberileg, szakmailag is tudok tanulni. Tehát mindenképpen nyerek ezzel. Egy megmérettetésen pedig azért tartom fontosnak a részvételt, mert így rákényszerítem magam a komfortzónám elhagyására, és ez a fejlődés fontos útja.

Dehir.hu: Aki vett már a kezébe gitárt, tudja, milyen nagy különbség van az akusztikus, meg az elektromos hangszerek között. Mi az, ami miatt nálad az előbbi felé billent a mérleg nyelve?

Szabó Krisztián: Azért döntöttem nagyobb részt a klasszikus gitár mellett, mert a klasszikus darabokat ezen a gitáron lehet megszólaltatni, másrészt azokat az átiratokat, melyeket készítek így tudom egyedül előadni egy hangszeren. Érzelmesebb, érzékenyebb, hangszer, mint az elektromos gitár más módon csodálatos világa. Természetesen van elektromos gitárom is, azt a fajta világot nem tudom nem szeretni.

Dehir.hu: A mai közönségnek nem unalmas, ha áll (ül) egy ember a színpadon, s hat húrt penget? Lehet újat hozni az egy szál gitárosok világában is?

Szabó Krisztián: Ez a hangulatú zene rétegzene. A közönségét két részre osztanám.: egy részük valószínűleg maga is játszik gitáron, másik részük pedig szereti a gazdag érzelmi világát ezeknek a zenéknek. Játszottam kávéházakban és tapasztalatból tudom, hogy van rá igény, mert megnyugtatóan hat, lehet mellette beszélgetni vagy csak egyszerűen a zenére figyelni. Ha a kérdésben benne van, az is, hogy komolyabb szinten eladható-e, arra is igen a válaszom, erre tökéletes példa Tommy Emanuell munkássága. Egyébként a gitár most a reneszánszát éli, ezért biztos a jövője. Aki pedig egyedül egy gitárral ki mer állni a közönség elé, annak nagyon felkészültnek kell lennie, mert nincs mögötte zenekar. Ezt tiszteli a közönség. A kreativitás pedig egy állandóan megújuló dolog, ezért mindig lehet újat hozni.