„Élő szöveg test”: német-magyar mutációs bontástechnikát boncolgattak a debreceni könyvhéten
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2023.06.12. 14:02 | Frissítve: 2023.06.12. 14:05
A 94. Ünnepi Könyvhéten a Csapó utcai színpadon Holdvilágképűek || Mondgesichter. Egy könyv két élete címmel beszélgetett Tóth Kinga költő, író, performanszművész és Kovács Edward irodalmár, a 2019-es KULTer stART díj nyertese. Oláh Szabolcs, a Debreceni Német Kulturális Fórum kommunikációs referensének tudósítása.
A Holdvilágképűek 2017-ben a Magvető Kiadónál, német fordítása pedig Mondgesichter címmel jelent meg 2022-ben a berlini Matthes & Seitz Verlag gondozásában. A házigazda a Debreceni Német Kulturális Fórum volt. A program a #GermanPlusDebrecen kampány része: Tóth Kinga magyar, német és angol nyelvű összművészeti projektjei alkalmat adnak arra, hogy Debrecenben megéljük a német kultúrát. Az ökológiai fókusz angol és német nyelvterületen áthatja a kultúratermelést.
A környezeti válságban átalakuló emberlét kérdései, a fenntarthatóság és társadalmi felelősségvállalás Debrecenben is aktuális.
Technikai apparátusaival az ember belenyúl a geológiai és ökológiai folyamatokba. Globálisan fertőző vírussal élünk együtt. A vakcinák és az orvosi műszeripari fejlesztések átkódolják a biológiánkat: testünkkel egybeolvadnak a kemikáliák. Mutálódsz, mert egészségügyi beavatkozást végeznek el rajtad. Társadalmi életképességed érdekében tanácsos a betegségtudat helyett a mutánslét tudatát az önmegértés alapjává tenned. „A könyvben az ember és a gép összefonódik” – olvassuk a Robotzsaru című kisprózában. Tóth Kinga testpoétikája arra figyelmeztet, hogy aki meggyengítő dologgal, például autoimmun betegséggel él együtt, az stigmát kap, piacképtelenné válik, hacsak nem fejleszt szuperképességeket, stratégiai identitásokat. A túlélő üzemmódú viselkedések mögött rejtőzik el az önazonosság, amely így már nem is valódi, hanem folyton átprogramozott. De a hatalmi viszonyokhoz igazodva a biológiailag egészségesek is (ha vannak egyáltalán még ilyenek) sokféle személyiséget hoznak létre annak függvényében, hol kell megfelelniük. „Figyelmeztetéseket írok magamnak (…) ezek az új elvek, ez az új élet, amiben minden szigorúság valójában csak egy jóakarat” (Szabály).
A médiumok közötti alkotás és olvasás gyakorlata azt a kérdést feszegeti, hogy mit nevezünk irodalomnak.
„Rendre fel szoktam paprikázódni, mert egyszerűen nem fér a fejembe, hogy az irodalom miért állna csak legépelt vagy kézzel leírt betűhalmazból?” A műalkotásaink, ahogyan a testünk is, kontúrokból állnak. „Ki döntötte el, hogy melyik kontúrt melyik médiumba, melyik műfajba kell beleszorítani? Ezért használom az élő szöveg test (living text body) fogalmát: az irodalom organikus dolog, képe van, szövege és hangja van, továbbá performatív”, tehát meg is kell valósítani több médium összjátékában. Az intézményesült fegyelmezőtechnikák káros következménye, hogy az iskolai irodalomtanítás során a multimediális kifejezést monomediális skatulyába rendeződés váltja fel.
Felszabadító erejű volt Tóth Kinga találkozása a német avantgárd multimediális projektjeivel; ennek termékenységét jelzi, hogy 2020-ban Hugo Ball-díjjal honorálták az összművészeti tevékenységét. Elnyerte a Bernard Heidsieck – Centre Pompidou Irodalmi Díjat is: a francia díjjal azokat tüntetik ki, akik az irodalom általános könyvformáin túllépve alkotnak (a hang- és vizuális költészet, a digitális irodalom, a performansz területén).
A szövegek mellett képi-grafikai megoldások vannak a kötet magyar és a német változatában is, ám ezek nem egyeznek meg teljesen. Egy olvasási ajánlat: az „összeolvadások és elkalandozások” felfedezése érdekében megéri összevetni a két kiadás szövegeit és vizuális anyagát is.
Tóth Kinga a könyvheti színpadon magyar és német hibrid nyelven adta elő kisprózáit: németnyelvű felolvasásai – jobban mondva kántálás, hangművészeti előadás – közben a magyar verziótól eltérő nyersfordításokat szúrt közbe a közönség kedvéért. Ez a felolvasásmód a maga mutációs illesztés- és bontástechnikájával érdekes volt, mert remekül színre vitte a nyelvi-kulturális egymásra helyezés fesztelenségét.
A Holdvilágképűek függelékében újrahasznosított röntgenképeket találunk, az orvosi képalkotó eljárás és gépelt szöveg hibridjei ezek, továbbá a kötetbeli grafikák az emberi és a növényi létformák összekapcsolódását, mutációját valósítják meg. A médiumok hibriditása Tóth Kinga műveinek kitüntetett létmódja, hiszen egy-egy műve köré is tematikusan projektek épülnek: hangköltészeti performanszok videókkal, zenével, térinstallációval. Az irodalmi munkát multimediálisan terjesztette ki Tóth Kinga és Kaspar Mattmann Holdvilágképűek/Mondgesichter (Moonfaces) fotókiállítása 2020. november 13. és 21. között az Igor Metropol stúdióban. Személyükkel több perspektívát is megjelenítettek: orvos–páciens, férfi–nő, fényképész–modell. Fénykép és szöveg egymás irritációja. A Bőr című versből egy részlet magyarul és németül fogott körbe egy fényképet, ennek modellje a költőnő, akinek az arcát viszont műanyag fedte el: „A biopszia megmondja az eredetét (…) Az új bőr összetétele ismeretlen.”. Tehát az azonosságról a képalkotó orvos dönt, tőle függ, milyen felülete lesz a páciens arcának, s mi válik láthatóvá a fényképen a modellből, akinek így a teste és a képlenyomata is egy hatalmi elnyomórendszer terméke.
A színpadi beszélgetés arról győzött meg, hogy Tóth Kinga művészetét azoknak ajánljam, akik az irodalom összművészeti nyelvén szeretnének szembesülni az önmagában álló (emberi) természet és a technikailag roncsolt környezetben mutálódó ember határvonalának eltűnésével. A szétválaszthatóságon már túl vagyunk: a kemikáliáink az új folyó, a vakcina az új testnedv, a műanyag az új bőr a kiborgtesten. De a transzhumán szörnyeteg kontextusában is előjön a másik iránti felelősség kérdése: Te teremted-e őt, ő teremt-e téged? Vagy kezdettől együtt fejlődtetek?
A Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Iskolájának doktori ösztöndíjas hallgatója, kutatási területe az apácaművészet (2021 őszén Debrecenben adta elő Ora et Spira című zajliturgiáját, melyben Mária-énekek, imádságok, versek, videó- és hangköltemények hangzottak).
Legutóbbi kötetei külföldön: Wir bauen eine Stadt (2016, Parasitenpresse) Maislieder (2019, Thanhäuser), PARTY (2020, Parasitenpresse), TRANSIT (2021, SuKulTur).
2023-ban elnyerte a berlini DAAD Irodalmi Ösztöndíját.