Élet egy kisvárosban kétezer kilométerre Debrecentől
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.10.18. 10:41 | Frissítve: 2014.10.18. 15:28
Debrecen – Svédországban nem rohannak az emberek a Debrecenből elszármazott költőnő szerint, aki főnixmadarat tetováltatott magára.
Svédcsavar, svéd gyermekversek, skandináv krimik, jólét, pornográfia, magas adók, Bergman művészfilmjei, bútorok az Ikea áruházból – ilyesmik jutnak elsőre eszünkbe Svédországról. Meg az, hogy északon van, tehát hosszú és hideg lehet arrafelé a tél... Szeles Judit Debrecenben érett költővé, ám az élete úgy alakult, hogy 2003 óta Svédország az otthona. Bár járt már kint korábban is, ekkor kapta meg a letelepedési engedélyt. Mint mondja, családi okok miatt költözött oda a lányával.
Dehir.hu: Milyen az élet a messzi északon?
Szeles Judit: Először is sokkal nyugodtabb, mint Magyarországon. Az emberek barátságosabbak, kevésbé kell félni, hogy ellopják az pénztárcádat vagy betörnek a lakásba. A levegő friss, egészséges, az emberek nem rohannak, nem apatikusak, nincs bizalmatlanság. Nagyon jól fogadtak engem is 2003-ban. Persze nehéz volt, mert nem tudtam svédül, és hat év kellett ahhoz, hogy meg tudjak szólalni ezen a nyelven. De addig elboldogultam az angollal. Igaz, hogy munkát nem kaptam addig, amíg nem beszéltem viszonylag elfogadhatóan svédül.
Dehir.hu: Hol telepedett le? S miből él? Mert gyanítjuk, költészetből ott sem lehet egyszerű...
Szeles Judit: Immáron tizenegy éve élek Strömstadban, egy nyugat-svédországi kisvárosban. Nagyon idillikus hely, de nem történik sok minden, az embernek vagy a közeli Oslóba, a norvég fővárosba, vagy Göteborgba kell utaznia, ha kulturális élményekkel akar gazdagabb lenni. Sok mindennel foglalkoztam az itt töltött idő alatt: voltam takarítónő, óvónő, szociális munkás, helyettes tanár. A legjobban azt szerettem, amikor angolt taníthattam Göteborgban egy gimnáziumban. De nagyon sokat tanultam (a nyelvet is), amikor időseket gondoltam. Jelenleg rokkantnyugdíjas vagyok megrendült egészségi állapotom miatt.
Dehir.hu: Mit jelent magyar írónak, költőnek lenni Skandináviában?
Szeles Judit: Magányt. Az irodalom egyébként is egy magányos foglalkozás, de itt még jobban el van szigetelve az ember. Egy évben egyszer látogatok haza Magyarországra. Kevés a lehetőség arra, hogy kövessem a magyar irodalmi történéseket. Amit tudok, elolvasok az interneten, de az az én igényeimnek egy kicsit kevés. Időnként könyveket rendelek, ám szerény megélhetésem miatt erre egyre kevesebb a lehetőségem. Van szerencsém ismerni néhány kollégát Göteborgban, akikkel többé-kevésbé tartom is a kapcsolatot. Közeli barátságban vagyok Sall Lászlóval, aki több irodalmi programot is szervezett az idők során Göteborgban. Október 20-án az ő társaságában fogok felolvasni a Debreceni Református Kollégiumban.
Dehir.hu: Strömstadból nézve milyen a mai magyar irodalom? Tudnak rólunk egyáltalán? Mi, magyarok például ismerjük a svéd gyermekverseket, meg a skandináv krimiket...
Szeles Judit: Nagyon keveset tudnak Magyarországról, főleg a magyar irodalomról. Pár vájtfülű hallott már Kertészről, Nádasról, esetleg Esterházyról, mert itt nagyon számontartják a Nobel-díjasokat, illetve azokat, akik szóba jöhetnek Nobel-díjra. Ezen kívül szerintem, nem ismernek senkit. Most vettem részt a Göteborgi Könyvvásáron, és elmondhatom, hogy a fent említett írókon kívül csak Kányádi és pár klasszikus magyar szerző van lefordítva svédre. Sajnos, nem sokan fordítanak magyar irodalmat. De talán ez meg fog változni, hiszen 2015-ben Magyarország lesz a díszvendég a Göteborgi Könyvvásáron.
Szeles Judit szerint Debrecen nagyon sokat változott az elmúlt 10-12 év alatt, bár mint mondja, lehet, hogy csak a felszínen. Személyes találkozásunk során rácsodálkozott, milyen szép, napos idő van Debrecenben, elszokott ettől, mondta mosolyogva, mert Svédországban általában sokkal hűvösebb van. S elárulta azt is, egyebek mellett miben különböznek a svédek és a magyarok: itthon senki nem fogyaszt snust. A snus – vagyis ahogy ők ejtik: sznűsz – ránézésre parányi teafilterszerű apróság. Ízesített dohány van benne, és nem elszívni, vagy megenni kell, hanem bevenni a szájba, ahol az ínyhez tapadva a dohányban lévő nikotin felszívódik a szervezetbe. Ez sem egészséges természetesen, de mint meséli Judit, a tüdeje nem nagyon bírta a dohányzást, ez meg afféle pótlék. Debrecent egyébként bizonyos értelemben magával hurcolja mindenhova az írónő: vállára van tetoválva ugyanis egy főnixmadár, ami a város jelképe is...
Míg itthon van, nem csak a barátaival találkozik, de az olvasóival is: Sall Lászlóval a debreceni Református Kollégiumban tartanak közös felolvasóestet október 20-án 19.15 órától. Kedvcsinálónak itt egy versrészlet tőle, amit teljes egészében itt, a Kulter.hu folyóiratban lehet olvasni.
Hétköznapok
a svéd hétköznapok dolgosak
a svédek szeretnek dolgozni
a munka jog és kötelesség de leginkább kötelesség
lutheránus szellemben nőttek fel
még Svédország muszlim lakói is a svéd hétköznapok hidegek
egyedül Malmöbe süt be a kontinentális nap
de azt a részét Svédországnak nem tekinthetjük
igazán skandinávnak
pedig a legnagyobb hangú nacionalisták
mind onnan jönnek traktorokon
Dél-Svédországban sok a termőföld és
vannak lombos erdők
ez kedvez a gombafajoknak
a svédek húsz százaléka gombászik
a svédek minden nap húst vagy halat esznek
a világon Svédország áll az első helyen
kávéfogyasztásban és az öngyilkosságok számában
ez részben a téli sötétség miatt van így (...)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)