Egy térben a rendszerváltással és az újkőkorszakkal
Szerző: Ásztai Lili | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.12.22. 11:55 | Frissítve: 2014.12.22. 16:06
Debrecen – Az életkor az nem művészeti apropó, mondja Fátyol Zoltán, aki ma sem festené meg másképpen a régi képeit. Interjú.
Fátyol Zoltán grafikusművész, tanár, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja, a derecskei művésztelep vezetője, a debreceni képzőművészek egyik ismert alakja. Decemberben nyílt kiállítása a Tekintet mozgástere címmel a Kölcsey Központban, amely három időszakból válogatott műveit mutatja be, s melyet január 11-ig lehet megtekinteni.
Dehir.hu: Milyen érzés ezeket az alkotásokat együtt egy kiállító térben látni?
Fátyol Zoltán: A válogatott képek egy részét a még nyolcvanas évek végén festettem, ezek pedig a fiatal énemre emlékeztetnek. Azt a hangulatot idézik, ami akkor uralkodott az országban – nosztalgikus érzés ezekkel a festményekkel megint foglalkozni.
Dehir.hu: Most máshogy vinné vászonra ugyanazokat a témákat?
Fátyol Zoltán: Nem feltétlenül. De mivel más élmények érnek, mint akkoriban, tehát valószínű, hogy valami újat csempésznék egy-egy képbe, viszont nem festeném meg máshogy őket.
Dehir.hu: Miért éppen „újmítosz”, újbizánc” és „újkőkor” nevekkel illette ezt a három időszakot, ami felöleli a kiállítás tematikáját?
Fátyol Zoltán: Nagyon egyszerű a válasz: ezek a témakörök érdekeltek akkoriban leginkább, ami a nevükben is rejlik. „Újmítosz”, mert az 1988 és 1994 között készült festményeimből válogattam néhányat, és ebben az időszakban a rendszerváltozáshoz fűzött illúziók hamar lecsengtek, felébredtek az emberek az ehhez kapcsolt álomvilágból. Ezenkívül pedig nagyon szerettem a mitológiát, ezért is kapta ezt a nevet. Az „újbizánc” szintén az akkori témámra utal, az ezredforduló előtt a bizánci motívumok vonzottak. Ami pedig az „újkőkort” illeti, a kétezres évek második felétől nem akartam reflektálni semmilyen társadalmi vagy politikai történésre, a cím egyéb személyes érdeklődésem tükrözi.
Dehir.hu: Önt kísérletező művészként tartják számon a kritikusok. Kevesebb embert tud ezáltal elérni, mint aki populárisabb irányvonalat követ?
Fátyol Zoltán: Az igaz, hogy aki hagyományos szemlélettel dolgozik, nagyobb érdeklődésre tarthat számot. Talán azért is, mert könnyebben értelmezhetőek a művei. Viszont hogy ki néz meg egy kiállítást, az nagyon változó, nem lehet behatárolni. Nem mindig a művész irányvonalától függ.
Dehir.hu: Mit próbál üzenni a publikumnak?
Fátyol Zoltán: Sokan nagy általánosságokat fogalmaznak meg, viszont szerintem a célokat vagy az üzenet lényegét lehet csak meghatározni. A konkrét mű konkrét üzenete az mindig a befogadótól függ.
Dehir.hu: Milyen a debreceni művészek élete?
Fátyol Zoltán: Elég szerény. Többen mással is foglalkozunk, én például a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanítok. Ha több időm akad, alkotok. Van egy szakmai kapcsolatrendszer, amit ápolgatunk (több-kevesebb sikerrel), de már csak egyetlen olyan művészeti szervezet létezik, ami még mindig működik. Ezenkívül tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a helyi Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének, részt veszek ezek munkáiban, kiállításain és más programjaiban is.
Dehir.hu: Mikor tanít, a saját stílusa visszaköszön a diákjai munkáiból?
Fátyol Zoltán: Egy pedagógus nemcsak ismeretet ad át, szemléletet is kell tanítania, legalábbis jó, ha rendelkezik vele. Vannak olyan órák, mikor ezt bele lehet csempészni a tananyagba, viszont a rajznál nem, ott alapszintű ismereteket oktatok. Inkább csak véleményezek, kritikát mondok a kész alkotásokról, nem célom a művészi szemléletemet ráerőltetni másokra.
Dehir.hu: Kis város kisebb közönséget is jelent? Viszonylag szűk az a réteg, akit mélyre hajlóbban érdekel a művészet és érti is?
Fátyol Zoltán: A vidéki élet előnyei közé tartozik, hogy itt ismerik a helyi művészeket. Aki mindig látogatta a kiállításokat, az visszaemlékszik akár 20-30 évvel ezelőttiekre is, és követi a művészi életet. Persze, akadnak laikusok is, és mindig látok új arcokat is, új érdeklődőket. Ez a szakma is olyan, ahol a közönség sosem ugyanaz, folytonos mozgásban van, ahogy a világ is.
Dehir.hu: Jubileumi kiállítása egy afféle összegzés az eddigiekre? Van más jelentéstartalma is?
Fátyol Zoltán: Azon kívül, hogy a hatodik x-emet töltöm, nincs egyéb jelentése; de mint tudjuk az életkor az nem művészeti apropó, ez most így adódott. Az eltelt időszak rálátását jelenti.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)