Egy jó Alien-filmre mindig szívesen beülünk borzongani
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.05.20. 09:05 | Frissítve: 2017.05.21. 07:51
Debrecen – Ahogy megszokhattuk: az űrhajó meghibásodik és vészjelzés érkezik egy emberi életre alkalmas bolygóról. Kritika.
A 2012-es Prometheusról nagyon sok mindent el lehet mondani, egy erénye azonban vitathatatlan: vette a bátorságot, és teljesen új irányba terelte az akkorra már erősen megfáradt Alien-sorozatot. És mekkora szükség volt rá, hiszen a szörnyet legutóbb a kilencvenes években láthattuk mozivásznon a mérhetetlenül gyenge Alien – Feltámadásban, hogy a kétezres évek Predatorral közös förmedvényeit ne is említsük.
A filmtörténelem egyik leghíresebb, legfélelmetesebb ikonjának renoméja erősen meg lett tépázva. Ridley Scott a Prometheusszal valamelyest helyrerázta a sorozatot, ám mivel azt nem lehetett teljes mértékben Alien-filmnek nevezni, a rajongótábor kettészakadt: volt aki üdvözölte a friss irányzatot, mások viszont átkozták a rendezőt, mondván ez csak egy Aliennek álcázott, filozofikus zagyvaság. Scott ezúttal megint igyekezett javítani, az viszont már kérdéses, hogy ezúttal kit szeretett volna kielégíteni.
A Covenant űrhajó kétezer mélyálomba hibernált utast szállít egy benépesítetlen bolygóra. Az útból már csak pár hét van hátra, amikor az űrhajó meghibásodik, ezért a legénységnek fel kell ébrednie. Javítás közben felfedeznek egy ismeretlen eredetű vészjelzést, amely egy emberi életre alkalmas bolygóról érkezik. Mérlegelve a hajó és a legénység állapotát, úgy döntenek, felderítik a jelzés forrását. Az új világ azonban nem várt veszélyeket tartogat, embereknek pedig nyoma sincs, leszámítva Davidet, az androidot, aki a Prometheus tíz évvel ezelőtti küldetésének utolsó megmaradt tagja. Ő az egyetlen, aki képes megválaszolni a legénységben felmerülő megannyi kérdést.
Az Alien – Covenanttel kapcsolatos véleményünk az alapján fog változni, hogy milyen irányból közelítjük meg a filmet. Ugyanis a mozi egyszerre kiváló és frusztráló, képes párhuzamosan izgatottá és rendkívül kiábrándulttá tenni a nézőt. Örülhetünk, hogy Scott újból visszatért (ráadásul ezenkívül kapunk még legalább két Alien-filmet). Megbízható rendező Scott, nem kevés mesterművel a háta mögött, így még gyengébb filmjei is élvezhetőek. Ebből a szempontból ezúttal sem kell csalódnunk. A látvány továbbra is elsőrangú, akárcsak a direktor korábbi filmjeiben, legyen szó a Prometheusról, vagy a tavalyelőtti Mentőexpedícióról. A mozi kellőképpen félelmetes, a látottak pedig sokszor meglehetősen gyomorforgatóak, és vérből is jócskán kapunk ezúttal.
Scott a sci-fi mestere, és ezt ezúttal is bizonyítja. Az űrhajók és a szörnyek kidolgozottsága már-már hihetetlenül életszerű, a klausztrofóbikus folyosók között nézőként is alig kapunk levegőt. (Sokszor felidéződik bennünk a Nostromo emléke!) Nem ez az egyetlen pont, amikor Scott a saját klasszikusát idézi. Az Alien nyomait felfedezhetjük a főcímben, a zenében, valamint nagyvonalakban a cselekményben is. Scott már az elején leszögezi mindenki számára: a Prometheus-féle vonalat elhagyta, visszatértünk a klasszikus film hangvételéhez.
És itt a film egyik legnagyobb problémája: Scott szeretné folytatni a Prometheusban megkezdett vonalat, azonban igyekszik a rajongókra is hallgatni, és megadni nekik, amit kérnek. Megkapjuk tehát a klasszikus szörnyeteget, és David kalandjai is folytatódnak az előző részből. Ezzel azonban a rendező valamelyest két szék közé esik. Egyrészt az Alien hangulata annyira ismerős és hátborzongató, hogy jó érzés újra visszatérni hozzá. Másrészt viszont annak is örültünk volna, ha az előző filmben elindított vonalon haladhattunk volna tovább. Így kicsit olyan érzése van a nézőnek, mintha útközben Scott megijedt volna, és mintha hirtelen megfelelési kényszerében mindenkinek kedvére akart volna tenni. Igen, jó újra egy klasszikusra hajazó Alien-mozit látni, viszont így semmi újat nem kapunk.
Ráadásul a filmnek egyéb problémái is vannak. A szereplőkkel szinte képtelenség azonosulni: többnyire csak azért vannak jelen, hogy a szörnyeteg később végezhessen velük. Egyedül a már kellőképpen felépített David és annak újgenerációs android társa, Walter az, aki valamiféle érdekességgel bír a történetben. Ezt természetesen Michael Fassbendernek köszönhetjük, aki már az előző filmben is bizonyította tehetségét, és a mostani dupla szerepében is remekel.
Valamennyire sajnáljuk, hogy a szépen felvezetett új vonal valahol elveszett. S hiába folytatódik rendkívül kielégítően az előző filmben megindított történetszál, valahogyan még az is képes bennünket kettős érzelmekkel hagyni. Örülünk, mert valamennyire azért megmaradt az előző film, viszont helyenként sajnos képes aláásni a klasszikus filmek hagyatékát. Nagyon nehéz tehát megállapítani, hogy jó film lett-e a Covenant. Abban viszont mindannyian egyetérthetünk, hogy Alien-filmet mindig szívesen fogadunk. Még ha az nem is teljesen olyan, amilyet elsőre elképzeltünk.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: május 24-ig 17.45 és 20.15 órától, május 25–31. között 17.15-től és 20.15-től. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)