Egy éve hunyt el a legendás debreceni énekes

---

Debrecen - Tavaly július 2-án, 85 éves korában ment el a művész, aki több mint ötven éven át erősítette a Csokonai Színház társulatát.

---

A Debreceni Televízió is megemlékezik a néhai énekesről: július elsején, szombaton 19.50-től vetítik újra a Tréfás György emlékestet.

Tréfás György 1931. október 6-án született Budapesten. Zenei tanulmányait magánúton végezte. 1952–1957 között a Honvéd Művészegyüttes tagja volt, 1957-től debreceni Csokonai Színház magánénekese volt. Több külföldi turnén szerepelt nagy sikerrel. Oratóriuménekesként is elismert, alakításait drámai erő és mély emberismeret jellemezte, mindig a tökéletes színpadi kidolgozottságra, teljes átélésre törekedett.

Liszt Ferenc-díjas (1968), Érdemes Művész (1980) és Kiváló Művész (1990). Legismertebb szerepei: Sarastro (Mozart: A varázsfuvola); Ozmin (Mozart: Szöktetés a szerájból); Leporello (Mozart: Don Giovanni); Zakariás (Verdi: Nabucco); II. Fülöp (Verdi: Don Carlos); Doszifej (Muszorgszkij: Hovanscsina), Hermann (Lohengrin), Koncsak (Igor herceg), a Kékszakállú herceg.

„Én itt lettem operaénekes, és itt töltöttem több mint ötven esztendőt. A legjobb szerepeim azok a világhírű basszusszerepek, mint például Bartók Kékszakállúja, amelyet én énekeltem 1964-től 1990-ig egyedül a Csokonai Színházban, illetve külföldön. A legkedvesebb szerepeim: Verdi Don Carlosának Fülöp királya, valamint az egyetlen basszusra írt női szerep: Donizetti Vivat Mama című operájának a Mama szerepe.Itt énekelhettem a legjobb basszusszerepeket: Mozart Varázsfuvolájából Sarastrót, a Szöktetésből Ozmint, a Don Giovanniból a Leporellót-és nagyon sok Verdi és Wagner basszusszerepet. A közönség – úgy érzem – befogadott és debreceniként szeret engem. Megszólítanak az utcán idegen emberek, beszélgetnek velem, gratulálnak a szerepeimhez” – mesélt debreceni évtizedeiről Tréfás György.

A legendás énekes a Csokonai Színház örökös tagja volt. 2002-ben megkapta a város díszpolgára címet. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át drámai erejű, nagyszerű alakításaiért, több évtizedes művészi munkássága elismeréseként. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként minden operarajongó viszontláthatja „kőbe vésett” lábnyomát Budapesten, a Nagymező utcában.