Die Hard: egy halálos film, amiben Bruce Willis vénasszony módra lefetyel

---

Egyszer talán megérjük azt is, hogy John McCLane-nek jó napja lesz, addig azonban be kell érnünk a rosszakkal. Nehéz megfejteni, hogy a személye vonzza-e a bajt, vagy éppen fordítva – annyi bizonyos, hogy előbb-utóbb találkoznak. Hogy azután mindig kisül-e valami jó ezekből a randevúkból, megítélés kérdése, bár manapság divat a Die Hard-sorozat mélyrepüléséről beszélni.

---

Az ír származású filmes, John Moore nem keveset vállalt, amikor rendezőként aláírta a Foxnál kötött szerződést az ötödik epizódra. Mert bár unalmas utánlövésnek tűnt elsőre, a 2007-es előzmény nem szerepelt rosszul sem a gyártók, sem a nézők körében. A kritikusok már nem szerették annyira, ám a popcorn filmek közönségét ez teljes mértékben hidegen hagyja.

Aki komolyan vette Bruce Willis fanyalgását a negyedik Die Hard epizód előtt, talán azt hitte, rosszul hall, amikor 2011-ben bejelentették, hogy a borostás sztár főszereplésével újabb rész készül. A Die Hard - Drágább, mint az életed című akciómoziban, mely a legnagyobb jó indulattal is csak közepesnek nevezhető, John McLane felügyelő kirándulni indul egy komótos személyszállító repülőgéppel, mert oka van azt gondolni, hogy Jack (Jai Courtney), a fia bajban van. Azt persze egyáltalán nem sejti, hogy Moszkvába érkezése után szinte azonnal belebotlik a rabláncra kötött fiúba, akit Yuri Komarov (Sebastian Koch) tárgyalására hurcolnak épp. A szálakat egy teljhatalomra törő politikus, Viktor Chagarin (Sergei Kolesnikov) mozgatja, aki egy állítólagos, rá nézve terhelő adatokat tartalmazó fájl megszerzése érdekében „táncoltatja” Komarovot. Apa és fia homokszemként kerül be a nagy orosz, mindent maga alá gyűrő gépezetbe és pár óra leforgása alatt Oroszország elsőszámú közellenségeivé lesznek.

A Max Payne (2008) és a 2006-os Ómen-remake készítője még tavaly nyáron nyilatkozott úgy, hogy nem hajlandó elbagatellizálni az ötödik Die Hard filmet, és óvakodik attól, hogy Bruce Willis karakteréből hülyét csináljon. Egy Moszkvában hidegháborús favicceket mesélő amerikai fószer még a legfelületesebb mozinézők gyomrát is megülné, nem hogy a rajongókét. Egy Die Hard-film nem lehet egyéb, mint puritán és egyszerű – mondta Moore, akinek ez irányú törekvése a végeredményen is tetten érhető. A cyber teret, a hackereket és a csodákra is képes számítógépes hálózatokat szinte teljesen kiiktatva old school mozit forgatott, helikopterekkel, autós üldözésekkel és sok-sok közelharccal. Igyekezett ugyanakkor egyenlő arányban adagolni az akciójeleneteket és a felügyelő személyes történetének elemeit, megmutatva azt, miként változhat az emberi kapcsolatok dinamikája akár egy filmen belül is. Apa és fia kerül itt a középpontba; kiindulásként egy meg nem nevezett ellentét, aminek feloldásán az apa kezd el dolgozni. A fia először ugyan nem értékeli a dolgot, később mégis megérinti az „öreg” kitartó próbálkozása. Még szerencse, hogy négy emeletnyi zuhanás után, egy tűzfal és egy helikopter között, vagy egy rozsdás szög eltávolítása közben „lelkizni” is lehet!

A filmben hiába keresnénk azt az élvezetet, amit Bruce Willis karakterén keresztül a John McTiernan-mozik nyújtottak annak idején. A beszédes akcióhős csak ritkán találja a fején a szöget, inkább csak vénasszony módra lefetyel. Beveti a jól ismert régi-új gesztusrendszert és mimikát, ám a forgatókönyvírók ‒ Roderick Thorp és Skip Woods ‒ szabta keretek közt sziporkázni nem tud. A fia első látásra is problémás esetnek tűnik: igen nehezen nyeri meg az a nézőt, aki alig hisz a szemének, amikor unalmas faarcán végre érzelmeket lát visszatükröződni. A Moszkvát alakító Budapest jól mutat a vásznon, akárcsak a másodpercekre feltűnő magyar színészek (Árpa Attila, Zana „Ganxsta" Zoli, Kamarás Iván stb.). Azonban a sokat emlegetett, ominózus autósüldözés, amit 78 napig forgattak, nem biztos, hogy megérte a fáradtságot.