Debrecentől alig száz kilométerre forgott az ember és természet kapcsolatát bemutató varázslatos film

---

Debrecen - Premier előtt tekinthette meg a közönség a Jóreménység-szigetet: utána vidám hangulatú, kötetlen beszélgetésen kérdezhettünk Ljasuk Dimitry rendező-főszereplőtől.

---

Hihetetlen nyugalom, erő és kiegyensúlyozottság sugárzik belőle: jó volt ránézni Ljasuk Dimitryre, aki kedden este az Apolló moziban tartott közönségtalálkozón beszélgetett Váradi Ferenc rádiós műsorvezetővel. Lerí a filmes minden mosolyából, mozdulatából, hogy megtalálta magát, felülkerekedett a külvilág nehézségein, a társadalom buktatóin nem bosszankodik.

A filmben fontos szerepet játszó Brekit is magával hozta a találkozóra a rendező

A zen állapothoz a Tisza-tavon került közel az ukrán származású, leningrádi születésű rendező, aki fél évre kiköltözött egy apró szigetre, egy szigetelés nélküli kunyhóba menekülve a koronavírus-járvány borzalmaitól egy kötetlenebb, boldogabb élet reményében.

Egy nagy cél lebegett még a szeme előtt: hirtelen szívhalálban elhunyt, imádott édesapja emlékét kívánta méltó módon felidézni, segítve a fájdalmas gyászmunkát.

A Jóreménység-sziget egy valós történeten alapuló alkotás: Ljasuk Dimitry, aki a film főszereplője (rendezője, operatőre, vágója, producere és forgalmazója is), 2020 tavaszán a természet közelségét keresve kiköltözött egy kis szigetre, ahol 190 napot töltött. Olyan sokáig maradt, hogy a barátai, családja már attól félt, hogy megkattant a nem hétköznapi élménytől.

Két évet dolgozott az alkotáson, ami – mint elárulja –, nem természetfilm, hanem egy, a természetben játszódó kalandfilm: olyan mozi, ami gyönyörűen ábrázolja ember és természet kapcsolatát, azt, hogy a kitartó kalandort befogadja a környezete, ha elég kitartó, ad neki enni, inni, s nemcsak a testét, a lelkét is feltölti.

Halfogásait, túráit, növényermesztését, stégének megépítését, edzéseit, latrinaásását, a környező tájat, állatokat, növényeket egyaránt filmre vette: olyan szemet gyönyörködtetően, hogy nehéz elhinni, hogy nem egy profi stáb követte minden lépését. Kalandjairól YouTube-csatornáján is rendszeresen nagy sikerrel számolt be.

Önmagának és környezetének megörökítéséről részletesen mesélt az Apolló közönségének: mint elárulta, egy-egy snitt rögzítése olykor akár fél napot is igénybe vett,

ezek egy része pedig végül a kukában végezte, hiszen két és fél óráról 2 órásra húzta meg az alkotást.

A látványos drónfelvételek készítése sem volt egyszerű feladat számára, ám szerencse, hogy ennyi energiát fektetett beléjük, a környéken nem járatos néző szinte ott érzi magát a természetben, s felszabadultan gyönyörködik annak szépségében.

Mint elárulta, a szigeten töltött két hét után érezte azt, hogy ebből az élményből filmet kell forgatnia: megírta a forgatókönyvet, biztosította a technikai hátteret a forgatáshoz.

A rendező azt a sztorit is felidézte, amikor összetalálkozott Nagy Ervinnel az IKEÁ-ban: a színész és a rendező egymásra csodálkoztak, s megbeszélték, mennyire hasonlítanak egymásra első pillantásra.

Családjáról is mesélt az alkotó: ahogy az a filmből is kiderült, nagyon erősen kötődik ukrán édesapjához, akihez szép gyerekkori emlékek fűzik. Nézői kérdésre elmondta: édesapja nagyon sokat sírna, ha látná, hogy kirobbant a háború Oroszország és Ukrajna között. Ljasuk Dimitry is azt tapasztalta gyerekként, hogy az ukránok és az oroszok szeretik egymást, házasodnak, így még szörnyebb látni, hogy egymás ellen fordultak.

A Jóreménység-sziget rétegfilm, de a legjobb fajtából: bárki, aki beül rá, és az elmúlt három évben ezen a Földön élte mindennapjait, tud azonosulni mindazzal, amit lát. Mindannyian vágyunk, vágytunk kilépni a járvány fojtogatásából, az unalom, a nagyváros mókuskerekéből, ám az egzisztenciális függés miatt alig páran tudtak olyan hathatósan tenni a jobblétükért, mint Ljasuk Dimitry.

Példaértékű kitartása, vidámsága, pozitív kisugárzása mindannyiunknak erőt adhat: a film vetítése után feltöltődve távozhatunk a moziból.

A film csütörtöktől megtekinthető az Apolló moziban.