Az egész világnak ünnepelnie kellene Kossuth Zsuzsannát
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.12.08. 09:00 | Frissítve: 2019.12.08. 09:00
Budapest – Így látja Berényi Anna, aki életrajzi regényt írt Kossuth testvéréről. Könyvében korabeli debreceni helyszínek is feltűnnek.
A feleséged vagyok, nem a cseléded című esszékötete és első regénye, az Annamari után új könyvvel jelentkezett Berényi Anna (aki a hétköznapokban közgazdászként dolgozik): megírta Kossuth Zsuzsanna regényes életrajzát.
Dehir.hu: Hogyhogy ezúttal is egy nő került írása középpontjába?
Berényi Anna: Világéletemben vonzott és lenyűgözött a nagyszerű emberi teljesítmény. Minden nagy tett mögött van egy érdekes, tanulságos történet és egy figyelemreméltó személyiség. Ezt találtam meg Kossuth Zsuzsában. Az ő eredményei számomra nagyobb teljesítményt mutatnak, mint férfi társaié, hiszen egy nő számára sokkal nehezebb volt érvényesülni a tizenkilencedik században. Férfiak rosszallása és ellenállása közepette kellett teljesítenie az egyébként is embert próbáló körülmények között.
Egy külön mintázatot, plusz réteget ad a regénynek az a sok akadály és küzdelem, amivel nőként szembesült főhősöm.
Figyeltem rá, hogy a nyilvánvaló megpróbáltatások mellett olyan élethelyzeteket is bemutassak, ahol a női létezés nehézsége kevésbé szembetűnő, ilyen például hogy egy nemes hölgynek nem illett egyedül közlekednie az utcán, nem beszélhetett és kérhetett tanácsot női testi bajaival kapcsolatban, vagy nem lehetett hivatalosan családfő.
Dehir.hu: Kereste a témát, vagy a téma találta meg a szerzőjét?
Berényi Anna: Egy internetes böngészésem során Kossuth Zsuzsa életrajzi adatain akadt meg a szemem: született 1817. február 19-én. Tudtam, hogy február 19-e Zsuzsanna nap, így egyből eszembe jutott édesanyám, aki azért lett Anna, mert Anna napon született a második világháború legvégén egy földműves családba, harmadik lányként. Nagyszüleimnek fiuk még nem volt, hát lányt nem vártak, lány névvel nem készültek. Egyből tudtam, hogy Kossuth Zsuzsával is hasonló lehetett a helyzet, és tényleg így volt: negyedik lányként született egy elszegényedett nemesi családba, ahol csak egy fiú, Kossuth Lajos maradt életben (két korábbi fiúgyermek születésük után nem sokkal meghalt). Kossuthné Wéber Karolina már negyvenhét éves volt ekkor, így újabb gyermekre már nem számíthattak. Miután ez felkeltette a kíváncsiságomat, jobban utána olvastam Zsuzsa sorsának, és rájöttem, hogy regényért kiált. Azóta sem találtam más olyan női alakot a magyar történelemben, akinek ilyen pozitív személyisége volt, ennyire viharos a sorsa, aki a politika fő sodrában élt és ilyen komoly életművet hagyott maga után.
Dehir.hu: Kossuth Lajos nevét utcák, terek, intézmények őrzik, a testvére hozzá képest jóval kevésbé van a köztudatban.
Berényi Anna: Teljesítménye alapján Kossuth Zsuzsát az egész világnak ünnepelnie kellene, hiszen Florence Nightingale-ről világszerte megemlékeznek, mert azt tartják róla, hogy a világon elsőként szervezte meg 1854-ben a krími háborúban a tábori ápolási rendszert.
Kossuth Zsuzsanna ugyanezt tette a magyar szabadságharc alatt 1849-ben. Őt illeti a világelsőség.
Bátyja, Kossuth Lajos 1849 áprilisában nevezte ki tábori főápolónőnek, mert őt találta a legalkalmasabbnak, hogy segítsen a katonai kórházi ellátás katasztrofális állapotán. Zsuzsa 72 tábori kórházban szervezte meg az ápolást, gondoskodott a betegek ellátásáról. Tette mindezt pár hónap alatt, nehéz körülmények között végigutazva a frontvonalakat. De tevékenysége nem állt meg a puszta fizikai ellátásnál, elképesztő pszichológiai érzékről tett tanúbizonyságot, amikor újításokat vezetett be az ápolásba: az egymást ismerőket, egy faluból való sebesülteket egy körletbe helyeztette, mert észrevette, hogy gyorsabban gyógyulnak, ráadásul kevesebb ápolóra volt szükségük, mert egymást segítették. Rendeletbe adta, hogy az ellenség sérültjeit is ugyanúgy kell ápolni, mint a sajátjainkat, ezzel is megelőzve a világot, mivel a legelső genfi egyezmény, amely előírta a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli megsegítését 1864-ben született.
Kossuth Zsuzsanna nevét ma leginkább egészségügyi szakiskolák és szakintézmények viselik, és az ő születésnapja a Magyar Ápolók Napja.
Dehir.hu: Mit kell tudnunk Kossuth testvéréről? Milyen viszonyban volt egymással a két testvér?
Kossuth Lajos és Zsuzsa kapcsolatáról az eddigi történetírásban egy mítosz született, miszerint rokon lelkek voltak, szinte elválaszthatatlanok egymástól. A források a véleményem szerint ezt nem támasztják alá. Tény, hogy a Kossuth családban nagy volt a szeretet és az összetartás, ez minden levelükön átsüt. De Lajos és Zsuzsa között tizenöt év korkülönbség volt, így Zsuzsa gyermekkorában csak annyiban érintkezhetett Lajossal a családi étkezéseken kívül, hogy besegített bátyja munkájába iratok másolásával. Ahogy Zsuzsa férjhez ment, és férje révén egyre jobban belefolyt a politikába, Lajoshoz is közelebb került, majd a szabadságharc idején már együtt küzdöttek az ország sorsáért. Kossuth Lajos száműzetése utáni levelezésükből kiderül, hogy szoros, de érzelmileg hullámzó volt a kapcsolatuk. Igyekeztem ezt hűen bemutatni a regényben, mert Zsuzsa életére bátyja véleménye mindig nagy hatással volt.
Dehir.hu: A könyvben hangsúlyos szerepet kap Debrecen. Milyen volt akkoriban, nagyjából 170 éve a mi városunk?
Berényi Anna: A regényben leírt kép Debrecenről megfelel az akkori valóságnak: egy virágzó polgárságot mutató kicsi, de tehetős belső város körül szegény viskók hosszú sora húzódott. Töviskerítéssel megerősített árok vette körül a belvárost, ahova kapukon keresztül lehetett bejutni. 1849-ben, amikor Debrecen az ország fővárosává vált, és rengeteg menekült, hadifogoly, hadseregrész érkezett a városba, ezeket a kapukat őrizték és éjszakára szigorúan bezárták. Debrecen ebben az időben szinte két városból állt: az árkon belüli és árkon kívüli településekből. A belső városban kb. 3500 ház volt, és már állt jónéhány jellegzetes, mai szemmel is impozáns épület, többek között a református Nagytemplom is. Debrecen a környék legjelentősebb vásárhelye volt, így a piactér volt a legfontosabb köztér a városban. Az árkon kívülre jártak ki az emberek a kutakhoz, mivel abban az időben a belvárosi kutak vize ihatatlan volt.
De nem csak Debrecen, hanem a debreceniek, köztük is a debreceni asszonyok szintén hangsúlyos szerepet kaptak hazánk történelmében, így a regényben is. Ők álltak az élére az adakozásnak, a gyűjtésnek, és többek között elvállalták ezer lepedő megvarrását a tábori kórházak számára. Ezek a jelenetek mind feltűnnek a regényben.
Dehir.hu: Milyen források alapján mutatja be az akkori életet? Mennyire ragaszkodott a történelmi hűséghez?
Berényi Anna: Kossuth Lajosról, Kossuth Zsuzsáról és a korról rengeteg, kiválóan feldolgozott forrással rendelkezünk. Kossuth Lajos teljes levelezése és munkái szabadon elérhetőek az interneten. Ezen kívül felkészült történészek sora dolgozta fel a kort és meghatározó személyiségeit. Kossuth Zsuzsáról a levéltárban csak 1845 utáni dokumentumok találhatóak, de szerencsére ebben a korban divat volt a naplóírás és gyakran leveleztek egymással a kiterjedt rokonságokban. Kossuth Zsuzsáról 1983-ban Kertész Erzsébet írt egy életrajzi könyvet, mely nem dramatizált formában mutatja be az életét. Ez a mű több mítosznak adott alapot Kossuth Zsuzsával kapcsolatban, melyek nem feltétlen támaszthatóak alá forrásokkal. Ezekből az életrajzi elemekből azokat meghagytam, melyek már a kánon részeivé váltak. Ilyen többek között Kossuth Zsuzsa szerepe az 1831-es kolerajárványban. Ezt igyekeztem úgy elképzelni, ahogy akár történhetett volna, bár forrás nem állt rendelkezésemre Kossuth Lajos levelein kívül.
Külön ki kell emeljem Rabati Magda történész könyvét Kossuth Zsuzsáról (Rabati Magda: Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna 1817-1854, Dokumentumok a Kossuth család életéből, Novoprint, 2005), aki példás alapossággal szedte össze a Zsuzsa életéhez köthető forrásokat, így a közvetlen levelezésen kívül az akkori rendőrfőnök naplójának rá vonatkozó részeit, vagy rokonok ismerősök őt említő levelezéseit is.
A regény érdekes, szívmelengető vagy szívszaggató fordulatait nem én találtam ki, hanem az mind megtörtént.
Sokszor még azt is hűen tudtam visszaadni, hogy az adott jelenet során milyen ruhát viseltek, milyen pamlagon ültek, milyen volt az időjárás. Igyekeztem teljességgel megfelelni a forrásoknak, és csak azokat a hézagokat kitölteni fikcióval, amelyeket feltétlen szükségesnek találtam.
Dehir.hu: Járt azokon a helyszíneken Debrecenben, ahol Kossuth Zsuzsanna is megfordult?
Berényi Anna: Debrecenben többször is jártam, élénken él a fejemben a belváros. A huszonegyedik században szerencsére az íráshoz nem kell már feltétlen a regény helyszíneire elutazni, ez nehéz is lett volna, mivel huszonnyolc helyszínen játszódik a regény. De minden egyes helyszínt bejártam és megvizsgáltam a Google Maps utcaképén, így ahol még állnak az eredeti épületek, azokat hűen tudtam leírni. Ahol találtam, korabeli térképeken is követtem Zsuzsa útját.
Dehir.hu: Kiknek ajánlja ezt a regényt?
Berényi Anna: Bárki, aki szereti a megtörtént eseményeken alapuló regényeket, Kossuth Zsuzsa sorsában egy mozgalmas és felemelő történetet talál. Zsuzsa élete tele volt küzdelemmel, sikerekkel és tragédiákkal, több életre való sorsfordulattal.
Aki szeretne többet megtudni a tizenkilencedik századi Magyarországról, az a regény alapján megértheti az akkori politikai fordulatokat, átérezheti egy szabadságharc vezetésének mindennapjait.
A megtorlás évei is részletesen megjelennek a regényben, mely időszak csak pár mondatot kap a történelemkönyvekben. Kossuth Lajost egy teljesen új arcáról ismerhetjük meg: a regényben testvér, fiú, férj és apa elsősorban, és csak utána politikus.
Kaptam már visszajelzést gimnazistától, fiatal nőtől, középkorú férfitól és idősebb hölgytől is. Mindenki más-más érdekeset és elgondolkodtatót talált a regényben, és szerencsére abban mindannyian megegyeztek, hogy olvasmányos, izgalmas, nehezen lerakható történet.
Berényi Anna kötete a Kossuth Kiadói Csoport Noran Libro Kiadójának gondozásában jelent meg.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)