Debrecenhez inkább a szerves kultúra kapcsolódik

---

Debrecen – Így látja a festő, akinek a munkáit hamarosan nagyszabású tárlaton láthatja a közönség. Interjú Sulyok Gézával.

---

Sulyok Géza élete nagyon régen összekapcsolódott a művészet világával. A rajzot tanulta, tanította is. Vezetett galériát (még a 80-as években, a Kossuth Egyetemen), tanított tervező grafikát és tipográfiát, de ismerhetjük alkotói énjét is, mely sok szállal kapcsolódik a szerves műveltség világához. Munkáival igen jeles alkalommal találkozhatunk legközelebb: a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva január 23-án nyílik tárlata.

Sulyok Géza

Dehir.hu: Emlékszik még az első rajzára? És arra, mikor érezte azt, hogy a vizuális művészetek világával szeretne foglalkozni?

Sulyok Géza: Igen, emlékszem, mert az apai nagyanyámnál történt, és ott találkoztam először egy 24 színű, erősen kopott ceruzakészlettel, ami azonnal elvarázsolt és állítólag hosszú ideig le is kötött. Most elcsodálkozom azon, hogy az unokámnak milyen rengeteg és különféle játéka van. A mi időnkben nagy dolog volt egy építőkocka vagy egy társasjáték is, ami mint játékforma több évig tartott.

A színes ceruza és vízfesték pedig a képzelet világát nyitotta ki.

Még nem volt tévé, a Walt Disney rajzfilmeket még nem láthattuk, ehelyett magunknak teremtettünk világot! Szerintem nem sokkal ezután dőlt el bennem az „irányultság” is. Egy budapesti kirándulás alkalmával az Állatkert után még maradt időnk, és anyukám a Szépművészeti Múzeum mellett döntött. Azóta is magam elé tudom idézni az ifjabb Brueghel „Paradicsomi tájképét”. Gondolom, ilyenkor mondjuk azt, hogy több értelemben is elvarázsolt...

Dehir.hu: A tanítás kiemelten fontos az életében. Miért? Kihívás? Küldetés? Egyáltalán: lehet a művészetet tanítani, túl a technikákon?

Sulyok Géza: Az életben mindenhez szerencse kell. Szerencsémre fiatalon olyan művésztanárokkal találkoztam, akik mind emberként, mind művészként követhetőek voltak. A gimnáziumban Velényi Rudolfhoz kerültem és extravagáns egyéniségét diáktársaimmal hamar megkedveltük. Később ő vitt el Makoldi Sándorhoz, akinek egyedüli „magántanítványa” lettem. A gyerekei után szerintem én kaptam tőle a legtöbbet.

A művészetet nem csak lehet, kell is tanítani. Művésznek lenni többek között egy magatartásforma, és az nagyon nem mindegy, hogy milyen.

A világhoz való hozzáállásunkat nem készen kapjuk, mivel mindenki bejárja a maga útját, és többé-kevésbé teljesíti az életfeladatát, közel sem mindegy tehát, hogy mivel mennyi időt töltünk, és ezt a felkészülési időszakot igencsak le lehet rövidíteni, ha jó helyen tanulunk.

Dehir.hu: Hogyan és mikor találkozott az organikus kultúrával? S mi fogta meg benne?

Sulyok Géza: Az organikus kultúrával megint csak nagy szerencsémre 1975-ben a Kossuth Egyetemen találkoztam, ahol Makoldi Sándor közbenjárására, már gimnazista koromban Pap Gábor művészettörténetét hallgathattam, és ezen a Tilles Béla által szervezett fakultáción később műkritikusi bizonyítványt szereztem. (Ezt a műkritikai gyakorlatot viszont csak a saját képeim ellenében gyakorlom.) S hogy mi fogott meg benne? Mindenképpen a pozitív gondolkodás, és az, hogy az organikus kultúra – a kultúra felől közelítve – az „egész” látására törekszik és nyilván azon belül a részletekre. Világnézetileg a teljesség igényével szemléli a világot.

Dehir.hu: Nagyon sokáig reklámgrafikusként is dolgozott. Amit ott tanult és alkalmazott, az hogyan hatott a saját művészetére?

Sulyok Géza: A véletlen segített a reklámgrafika világába, amit aztán megszerettem, de sohase éreztem a sajátomnak. Sokat tanultam ott is, az ott tapasztaltakat pedig az organikus kultúra népszerűsítésére használom. Már csak azért is, mert

ma az organikus kultúra is csak szubkultúrának hat, mint a grafittisek vagy a gördeszkások világa.

Sokkal nagyobb közösségnek vagy népesség csoportoknak kellene ebben a gondolatkörben hinni és bízni, mert – ha tetszik, ha nem – ez a mi túlélésünk kulcsa is.

Dehir.hu: S hogy került a képbe egy galéria vezetése? Éppen az egyetemhez kapcsolódva?

Sulyok Géza: A művészetek gyakorlása igényli a művek bemutatását is, ezért vállaltam a KLTE Galéria vezetését annak idején, gondolva arra, hogy ezzel segíthetem a művésztársakat. Később, mivel ez az akkori Közművelődési Titkárság keretén belül zajlott, több dolog is kapcsolódott ehhez, mint például a különböző teoretikus kiadványok megjelentetése. Ez a szervező munka viszont nagyon sok energiát igényelt és elsodort az alkotómunkától.

Dehir.hu: Képeire markáns, erős színvilág jellemző, és a mese, a mitológia elemei is határozottan feltűnnek alkotásain. Hogyan dolgozik? 

Sulyok Géza: Mivel 25 évig dolgoztam a reklámgrafika területén, volt időm gondolkozni azon is, hogy festőként mit szeretnék megvalósítani.

Rendszeresen festeni 49 éves koromban kezdtem, és egy kész program van a fejemben, ami szerintem kevesebb, mint 100 kép.

Nagy öröm és élvezet a festés, tudjuk, hogy maga az alkotás is és a közben használt színek lélek- és tudatgyógyító hatással bírnak. Ha megfogalmazok egy célt egy kép esetében, szeretem hosszan érlelni, és ha megérett, azt általában gyorsan meg is festem. Ezért például akrillal dolgozok, mert az hamar szárad és így hamar lehet folytatni egy gondolat megvalósítását.

Dehir.hu: S mikor érezte azt, hogy megtalálta azt a hangot, azt az alkotói szemléletet, amit mindig is keresett és csak a sajátja?

Sulyok Géza: A saját világom megtalálásában a magyarországi kazettás mennyezetű templomok segítettek.

Több templom történetében játszott szerepet a Sulyok család (például a csengeri, sonkádi templomoknál), általában mint építtetők, de a sonkádinál le van jegyezve, hogy elzavarták a papot, mert nem a „szájízük” szerint beszélt.

Az csak külön öröm volt számomra, hogy a családfánk szerint ennek a családnak vagyok a kései leszármazottja. Azt pedig Pap Gábortól tanultam meg, hogy a reformáció alatt ezekben a templomokban az a szkíta vallásalakulat született újjá, ami a magyarság szellemiségét és tudását korábban is meghatározta. Kell ennél több? A kérdésre válaszolva, ezekben az előképekben pillanatok alatt magamra találtam, és ezek segítenek mind a mai napig.

Dehir.hu: Ha már Debrecen és művészet: van olyan, hogy jellegzetes debreceni művészet, ha mondjuk a festészetre, a képzőművészetre gondolunk?

Sulyok Géza: A debreceni művészetről nem szívesen beszélnék, mert biztos vagyok benne, hogy feszültséget gerjesztene. Az alkotó munkához pedig inkább a nyugodt légkör szükségeltetik. Azon viszont el lehetne gondolkozni, hogy tényleg szükségünk van-e arra a multikultúrára, amit ráadásul még művészteleppel is megtámogatunk csak azért, mert éppen trendinek tartjuk, holott már láttuk, hogy nincs kézzel fogható eredménye. Debreceni művészként voltaképpen nem érezhetek mást, mint hogy ehhez a tájhoz, ehhez a Debrecenhez sokkal jobban kapcsolódik, vagy kötődik az organikus vagy szerves kultúra, aminek itt már hagyománya volt, és van napjainkban is a művészetek számos területén. Gondolom ezért nem véletlen, hogy egyre több alkotó igyekszik inkább ezt újraértelmezni.

Sulyok Géza festőművész tárlata a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva a Belvárosi Galériában (Kossuth utca 1.) január 23-án, szerdán 17 órakor nyílik. Köszöntőt mond: Mazsu János, a debreceni közgyűlés kulturális bizottságának elnöke. A kiállítást megnyitja: Szczuka Attila építész. Közreműködik: Bálint Lajos (Hollóének Hungarica Régizene Együttes) és Sándor Fanni. Február 20-án, 17.30 órától pedig lehetőség nyílik Sulyok Gézával az alkotásról, a holografikus univerzum modellről és a szerves műveltségről beszélgetni.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Különleges tárlattal emlékeznek Debrecenben Makoldi Sándorra	2018.01.18
Kiállítással ünnepli hetvenedik születésnapját Makoldi Sándor	2015.01.20