Botrányos film Adéle életéről, aki beleszeretett egy kék hajú lányba
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.10.20. 08:55 | Frissítve: 2013.10.21. 08:56
Debrecen – Két lány szenvedélyes találkozása: felkavaró mozi a szerelemről a melegfilmekre jellemző panelek nélkül. Kritika.
A cannes-i filmfesztivál idei aranypálmás mozija már május óta borzolja a kedélyeket. A nagyközönség leginkább a hírhedt, végtelenségig explicit, majdnem 10 perces szexjelenetről beszél, azonban a filmművészetben leginkább az alkotás kiemelkedő minősége miatt fontos a mű. Októberben a hazai közönség is meggyőződhet, mennyire igazak a pletykák.
Az Adéle élete – 1–2. fejezet című film kétségkívül fontos mű, de mindemellett rendkívül érdekes, ambivalens mozi. Azt már előre le lehet szögezni, hogy tökéletlen, hibás alkotás, de talán éppen ebből az ambivalenciából ered tökéletessége. Abdellatif Kechiche rendező szándéka már az első percekben kitűnik: itt nem lesz különféle filmes, hatásvadász technikák parádéja, itt nem fogunk mást látni, csak a színtiszta valóságot. Nincs zene, csak nagy ritkán, ha megszólal éppen valamelyik helyszínen. Nincs könnyen értelmezhető elbeszélésmód sem.
A film csak úgy elkezdődik, mindenféle bevezető nélkül, még az alkotók neveit sem látjuk, csak a főhőst, Adéle-t (Adéle Exarchopoulos), amint éli átlagos tinédzseréletét. Már az első pár percben annyira közel kerül hozzánk, hogy olyan érzésünk van, mintha régről ismernénk. Ezt Kechiche azzal éri el, hogy szinte csak közelikkel operál, a színésznője arcába nyomja a kamerát majdnem végig. Látjuk, ahogyan problémás kis életét vezeti, összejön egy sráccal, nem sikerül a kapcsolat, barátnőivel lóg, keresi önmagát.
Mindezek azonban csak megágyaznak a találkozásnak a kék hajú lánnyal, Emmával (Léa Seydoux), aki végzős egyetemista. Egy zebrán találkoznak, és Adéle addig nem nyugszik, míg össze nem futnak, szerelem ez ugyanis az első látásra. Mire megtörténik a találkozás, addigra olyan szinten ismerjük a karakterünket, annyira közel kerül hozzánk, hogy szinte vele éljük át az elkövetkezendő szerelmet, amit a film elregél. Kechiche nem követi el azt a hibát, hogy a szokásos „melegfilm” paneleket beleerőlteti a filmbe. Szimplán csak egy szerelmi történetet látunk, annak minden gyönyörével és fájdalmával, majd a lehetséges véggel. Adéle az érzelmek teljes skáláját megjárja és megjeleníti – túlzás nélkül állíthatjuk, ritkán kap egy színésznő ilyen szerepet, ahol a lehetőségei mindent lefednek, ami egy színésznek csak adódhat.
A film valódiságához hozzátartozik az is, hogy olyan nyersen mutatja be ennek az elsöprő kapcsolatnak a szexualitását, mint még játékfilm soha. Azonban a film itt vét egy hibát: ezt a jelenetet máshogy fényképezték, máshogy világították, mint a többit. Elütő stílusa inkább kizökkenti az embert, semmint mélyítené az élményt. Van persze olyan jelenet is, ami segít tovább ásni a szereplők lelkében, de a hírhedt 10 perces szcéna nem hozza azt a hatást, amit kellene. Azonban itt is kitűnik a két színésznő félelmet nem ismerő hozzáállása a filmhez. Nem hiába kapták meg az Aranypálmát ők is a rendező mellett: ez ugyanannyira az ő filmjük, mint Kechiche sajátja. Testi-lelki odaadásuk, pszichológiai lemeztelenedésük egészen elképesztő.
A film nem nagyon enged érzelmi bevonódást sem, vagy csak nehezen. Inkább megfigyeljük ezeket a karaktereket, s közben nem arra gondolunk, hogy itt két lány van, mert itt minden természetesnek hat: csak azt az elsöprő szerelmet látjuk, ami a két ember között szövődik, a szakítást, és az utána következő túlélést is beleszámítva.
A három órás hossz sem tűnik soknak, egy ilyen témához, ehhez a realista hozzáálláshoz egyszerűen nem lehetett rövidebb játékidőt választani, kevesebb időben a film nem tudta volna így kibontani a témát, ilyen finom karakterrajzot adni. A húsbavágó valóságosság mellett Kechiche gyönyörű, finom filmes eszközökkel is operál (például minden jelenetben van valami kék), sokszor nagyon érdekes metaforákat használ (érdemes figyelni a kagylóevés témájára), egy olyan filmet alkotva az utókornak, mely bár rengeteg szempontból hibás, mégis olyan filmélményt nyújt a néző számára, amit nem fog elfelejteni nagyon sokáig. Mindenképpen az év egyik legjobb alkotása.
Előzetest itt lehet látni róla magyar felirattal, felirat nélkül pedig cikkünk végén.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)