Az Egri csillagokkal kezdte, és az Alföldhöz ma is hűséges a debreceni rendező, aki börtönben is járt
Szerző: Gulyás Evelin | info@dehir.hu Közzétéve: 2023.12.10. 10:00 | Frissítve: 2023.12.10. 10:02
Debrecen – Akkor értem célt, mint amatőr rendező, ha olyan természetes a játék, hogy magával ragadja a nézőket: vallja Sóvágó Csaba, akit szakmájáról és sikerei titkáról kérdeztünk. Interjú.
Ha valaki kicsit mélyebbre ássa magát a cívisvárosi színjátszás kultúrájába, valószínűleg találkozik „Sovi” nevével. Sokan csak így ismerik. Ha valakinek, akkor Sóvágó Csabának egyenes út vezetett a színház világába.
Sóvágó Csaba (jobbról) - fotók: magánarchívum
Gyakorlatilag születésétől kezdve ott volt minden rezdülésében a játék: már harmadikos korában elolvasta az Egri Csillagokat és előadta szüleinek, később színész végzettséget is szerzett, végső soron mégsem az maradt. Ahhoz ugyanis, állítása szerint, túl szemérmes, hiányzik belőle az a fajta szereplési vágy, hogy mindig középpontban legyen. Így marad a háttérben. Porcsin László, az előző vezető vette fel az Alföld Színpadhoz, - ahogy ő nevezi - akkor még játszóként, akitől később átvette a Színpad vezetését is. Azóta 29 év telt el, s legalább ennyi időt töltött már a Csokonai Színház színfalai mögött is.
Dehir.hu: Hogy került a pályára? Emlékszik még?
Sóvágó Csaba: 1990 őszén kezdtem játszani az Alföld Színpadnál. Azután több csoportban is kipróbáltam magam, de az Alföld iránt érzett örök hűségemet valahogy nem sikerült megtörni. 1994-től pedig szerződést ajánlott a Csokonai Színház. Az Alföld Színpadnak 2004 őszétől lettem a vezetője. A színház szeretete magával ragadott és a Csokonai Színházon túl több formációban, például mozgásszínházban, alternatívban, pinceszínházban és a Kabai Nyári Színházban is játszottam.
Nagyon szeretek játszani, de néha inkább háttérbe húzódnék, amit színészként nem tudnék megtenni.
Először az Alföldnél próbáltam ki magam rendezőként és azóta már több mint 30 előadást rendeztem az évek alatt, például középiskolákban, a Musical Stúdióban, a Kabai Nyári Színházban és még börtönben is vittem színre darabokat.
Dehir.hu: Börtönben?
Sóvágó Csaba: Ott bizony. A Hajdú-Bihar Vármegyei Büntetés-Végrehajtási Intézethez meghívás alapján kerültem. Hallottak rólam, azt mondták bármilyen körülmény között tudok dolgozni és kíváncsiak voltak mit hozok ki egy ilyen helyzetből. A darab és a szereplők adottak voltak, abban az esetben nem én választottam, egy komédiát adtak elő. Kalandosra sikerült, az előadás előtt két nappal kiengedték a főszereplőt, de izgalmas feladat volt és együttműködőek voltak.
Dehir.hu: Több, mint 50 éve működik töretlenül az Alföld Színpad, melynek közel 20 éve a vezetője és több évtizedet töltött a Csokonai Színház színfalai mögött is. Mi a siker titka?
Sóvágó Csaba: Az Alfölddel és más csoporttal is sok díjazott előadásunk van, de én mégsem ezt tartom a legnagyobb sikernek. Nagyon szeretem a közösséget, a közös alkotómunkából bármilyen részt kivenni. Egy produkció létrehozásának minden részében benne vagyok. A közös játék, a közösségi műfaj, az, hogy az emberek közösen hoznak létre valamit, amit át is tudnak adni másoknak. Ha lehet ezt sikernek nevezni, akkor ez.
Dehir.hu: Hogyan tudja ösztönözni a fiatalokat? Mi kell ahhoz, hogy egy csapat fiatal valódi közösséggé váljon?
Sóvágó Csaba: Ez nagyon nehéz. Fontos, hogy szeressenek játszani, ezután az, hogy pontosan meghatározzam azt a feladatot, ami hozzájuk a legjobban passzol. Ehhez kell egy belső motiváció is természetesen, amihez ők is elengedhetetlenek. Szerintem az a fontos, hogy mindenki megtalálja a helyét. A közösségben önmagukat, saját egyéniségüket is megélhessék, én csak hozzásegítem őket ahhoz, hogy felerősítsem bennük, ami pozitív és alkotó szellemű.
Dehir.hu: Mit szeret a legjobban a szakmájában?
Sóvágó Csaba: Ami nekem „otthon”-érzést ad, amikor emberek egy közös gondolat, egy mű, egy alkotás kapcsán érzéseket próbálnak közvetíteni. Az az izgalmas tevékenység, ami valamilyen módon embereket összeköt. Ez a legnagyszerűbb dolog.
Dehir.hu: Mit tart az eddigi legnagyobb sikerének?
Sóvágó Csaba: Számomra a legnagyobb siker, ha egy előadást néz a közönség és nem a rendező jut először eszükbe, hanem hogy milyen jót alakítottak. Akkor értem célt, mint amatőr rendező, ha olyan természetes a játék, hogy magával ragadja a nézőket. Akkor sikerül a varázslat. Ez olyan, mint amikor meccset néz az ember és azt látja, hogy minden játékos a helyén van és a maga helyén értékesen dolgozik.
Ez csapatmunka, de közben az én felelősségem az, hogy mindenki a megfelelő pozícióban legyen.
Dehir.hu: Mennyi előkészületet igényel egy-egy darab színpadra állítása?
Sóvágó Csaba: Nagyon sokat, ez attól is függ, hogy hányszor tudunk próbálni. A legutóbbi produkcióra, a Bernarda Alba házára fél éven át készültünk és ez általánosságban szinte minden darabunkról elmondható.
Dehir.hu: Legutóbbi előadásukat is nagy érdeklődés, majd a végén vastaps övezte. Milyen érzés ez?
Sóvágó Csaba: A játszó és a közönség együtt csinálja meg a színházat, úgy, hogy a színjátszó provokálja a nézőt és a végére egy együttes, közös élmény alakul ki. Számomra az a legfontosabb, amikor közben érzékelem a nézők reakcióit, átjön az, hogy valamit tudtunk adni. Nekem nem a taps a fontos, hanem azok a visszacsatolások, amelyek az előadás közben vannak, a csend, némaság, vagy éppen a nevetés, amikor egymásra talál a közönség és a játszó.