A Munkácsy-alapítvány elnöke szerint senkit nem kell leváltani, mindenki teszi a dolgát
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.06.03. 15:48 | Frissítve: 2012.06.04. 08:24
Debrecen – A túlélésért folyó napi küzdelem során sokadrangúvá válik, mi van a művészeti életben a Munkácsy-alapítvány elnöke szerint, akit ma a festői mesterség foglalkoztat elsősorban. Interjú.
A fogyasztói világ egyik legnagyobb nehézsége az, hogy mindent pénzben mérnek – véli Potyók Tamás, akinek ez nem tetszik. Mást azonban nem tehet, minthogy fest, rajzol – és mostanában tárlatokat is szervez.
Dehir.hu: Mire készül, min dolgozik most? Úgy tűnik, az utóbbi időben a festés mellett szervezésre is adta a fejét.
Potyók Tamás: Sok rajzot készítek, általában színes, tónusos papírra grafittal, aztán fehér temperával emelem ki a fényeket, meg miniatűr rajzokat is készítek. Festek is természetesen, figuratív képeken, portrékon, állat- és emberábrázolásokon dolgozok. Most azzal kísérletezek, hogy minimálisra szűkítem a környezet, a figurákra, a fény és árnyék hatására összpontosítok. Rendszerint mindig van valamilyen kiállítás is, amire készülni kell: most nyílt a Simonffy Galériában a Fénykollázs című csoportos tárlat, októberben pedig Budapesten, a Vízivárosi Galériában állítunk majd ki Tóth Miklóssal és Kujbus Jánossal, mint debreceni festők.
Dehir.hu: Nemrég már a második olyan csoportos tárlat szervezésében vett részt, ami a mostani „középgenerációt”, a 30-40-es alkotókat hozta össze egy kiállítótérbe.
Potyók Tamás: Azt hiszem, hogy ez a szerep rám talált, nem feltétlenül én kerestem ezeket a lehetőségeket. Januárban volt az Életközép kiállítás a Belvárosi Művelődési Házban, ez a Magyar Kultúra Napjához kötődött, a mostani Simonffy Galériás tárlat kapcsán meg a galéria vezetője talált meg, illetve keresett fel. A januári társaságból négyen itt is megjelentünk, négyen pedig Budapestről jöttek, s így elmondható, hogy kétségtelenül középgenerációs megnyilvánulás ez is.
Dehir.hu: Fontos ez a nemzedéki jelenlét?
Potyók Tamás: Hasonló életkorban, hasonló élethelyzetben vagyunk. Érdekes dolog ez, hogy az ember ilyenkor miken van túl, miben van benne. Szerintem az is része ennek, hogy ilyenkor más kifejezési formákat keresünk, mint korábban, más kérdések kerülnek elő. Én is ezekre próbálok választ találni a magam módján, ezek a mostani figuratív képeim is ezt jelzik. Most éppen az érdekel, hogyan lehet egy sajátos kifejezési formát találni az ember- és állatábrázolásokban. De ezek csakis festői problémák, én nem megyek bele misztikai vagy vallási dolgokba, mivel engem személy szerint a festés mint mesterség foglalkoztat.
Dehir.hu: Kell-e, szükség van-e generációváltásra a művészetben?
Potyók Tamás: Ezzel nagyon óvatos lennék, mert ez ugyan elhangzott az első kiállítás alkalmával, ugyanakkor ez nem szándék, a generációváltás fel sem merül, mi szerintem békében élünk egymás mellett. Az más kérdés, hogy a januári Életközép tárlatra visszautalva az azért is nagyon fontos volt, mivel ilyen lehetőség, ilyen megmozdulás még nem volt, márpedig fontos, hogy akár egyben is lehessen ilyen korú, egymáshoz valamiképpen kötődő alkotókat látni, meg az is lényeges, hogy mi magunk is tudjunk egymásról. Visszatérve azonban az alapproblémához, szerintem senkit nem kell se leváltani, se felváltani, mindenki teszi a dolgát, így kerek a világ.
Dehir.hu: Létezik-e ma sajátos, modern debreceni képzőművészet? Meg lehet határozni, milyen az valójában? Van-e köze a nagy trendekhez?
Potyók Tamás: Nem könnyű kérdés, mert ma nagyon nehéz felmérni, valójában milyen trendek vannak a világban. A művészek, a művészettel foglalkozók szerintem általában figyelnek arra, mi történik az országban vagy külföldön, ennek ellenére szerintem mindenki abból a közegből táplálkozik, amiben él. Hiába tudja az ember mi van New Yorkban vagy Párizsban, mi mégiscsak itt élünk. Ami ott trend, az nem biztos, hogy itt is így jelenhet meg, vagy azzá válhat. Személyre meg közegre kell szabni az alkotást, meg a műveket, de ezzel együtt hasznos azért látni, mi történik a világban.
Dehir.hu: A válság hatásáról mit gondol? Tapasztalja-e? Mégsem tud függetlenedni az alkotótevékenység a gazdaság erőtereitől?
Potyók Tamás: Azt hiszem, kár lenne tagadni, hogy válság van, mert nincs ma ember, aki ezt ne érzékelné, különösen magyar földön. Ma sokkal jobban szorítja az embert a gazdaság, mert zűrzavar tapasztalható. A válságnak ennek ellenére mégsem a gazdasági része a legfontosabb szerintem, hanem inkább a szellemi dolgokra való odafigyelés, mert a túlélés érdekében folytatott köznapi küzdelmek során sokadrangúvá válik, hogy mi történik a művészeti életben, vagy egyáltalán tud-e fontos lenni a művészet. Inkább árucikként fogják fel és kezelik ezt manapság, mint a tényleges tartalomhoz való közelítésként.
Dehir.hu: Van Gogh például nem sok képet adott el életében...
Potyók Tamás: Nyilvánvalóan ez nem feltétlenül kapcsolódik össze, de a fogyasztói világ egyik legnagyobb nehézsége az, hogy mindent pénzben mérnek, és nehéz bármiféle mértékegységet ezzel szembe, vagy legalább mellé és egyenrangúként állítani. A szellemi dolgok létjogosultsága ma sokkal labilisabb, mintha valamit pénzre váltunk.
Dehir.hu: Milyen feladatai vannak a Munkácsy-trilógiáért közalapítvány kuratóriumának elnökeként?
Potyók Tamás: Új helyzet van szerintem, ezért a kuratórium újragondolja magát, mivel most már nyilvánvalóvá vált, hogy vásárlásról nem beszélhetünk, mert nincs rá pénz, meg a képek tulajdonjogai is – az Ecce Homo kivételével – máshova tartoznak. Leginkább az lehet a feladatunk, hogy felhívjuk a képek létezésére a figyelmet, szükség esetén a képek állagának megóvására, illetve a képekkel kapcsolatos kiadványokban segítsünk. Ez sokkal inkább eszmei feladat, minthogy a képek sorsába bele tudjunk szólni.
Dehir.hu: Milyen tervei vannak a nyárra? Egy művész fogja magát, és elmegy szabadságra?
Potyók Tamás: Szeptember óta vezetek egy festőiskolát, ezért csak rövid, néhány napos, főleg hosszú hétvégés programokat tervezek. Ilyenkor különben ha tehetem, én is félrevonulok, s még koncentráltabban rajzolok és festek, miközben eltervezem, a nyár végével hogyan folytatom, mivel a nyár számomra a felkészülés és a töltekezés időszaka.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)