A Kossuth-díjas művész, aki télen diófapáccal fest
Szerző: Tompa Orsolya | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.03.31. 10:52 | Frissítve: 2013.04.01. 12:31
Debrecen – Földi Péter annak idején az elektronika világát és kisfiús gátlásait hagyta hátra, s ragadott ecsetet. Jól döntött, hiszen munkásságát Kossuth-díjjal értékelte a magyar állam. Képeit a Simonffy Galériában április 13-ig egészen közelről is láthatják a debreceniek.
Elektronikát kezdtem tanulni, ami nem fogott meg annyira, egy évig mégis dolgoztam villanyszerelőként – idézte fel ifjabb éveit a Dehir.hu újságírójának érdeklődésére Földi Péter. Mint elárulta, a kollégiumban művészi beállítottságú szobatársai voltak, az ő hatásukra kezdett el rajzolni, festeni.
Földi Péter: Az érettségi szünetben kezdtem el igazán ezzel foglalkozni, míg mások keményen tanultak a vizsgákra. Leginkább Van Gogh művészete fogott meg. Eleinte kisfiús gátlásaim voltak, és pszichésen is szükségem volt arra, hogy kiadhassam magamból, ami bennem lakozik. Az egyetemen villamosmérnökire jelentkeztem, azonban oda nem vettek fel, ezért Egerbe mentem matematika-rajz szakra, ott kezdtem el a szakmát.
Dehir.hu: Debreceni tárlatának képeit szemlélve feltűnik, hogy ezeken az alkotásokon leginkább a diófapác technikát alkalmazza.
Földi Péter: Meg kell tanulni a klasszikus stílust, amit általában már általános iskolában elsajátítanak a diákok. „Nagyon sok gyakorlásra van szükség, ezen kívül először ki kell találni, hogy az ember mire mit akar festeni, mivel, milyen festékkel. Át kell gondolni, hogy a tartalom idomítható-e az elképzeléshez, majd ehhez kell hozzácsiszolni. A barokk stílussal akartam kezdeni, de nem tudtam alakokat készíteni, ezért váltottam, így jutottam el a romantikából egészen a realizmusig, ahol ugyanúgy megjelenik az alakformálás, mégsem tudom úgy megalkotni a mai napig, mint a híres festők. Télen diófapáccal festek, mert allergiás vagyok az olajfestékre, zárt térben nem bírom, éppen ezért azt csak akkor használom, amikor már jó idő van. A diófapác számomra sokkal költőibb, líraibb, mint a többi anyag.
Dehir.hu: Hogy látja, van jövője a képzőművészetnek?
Földi Péter: Minden egyes festmény, alkotás valamilyen üzenetet fogalmaz meg. Nem látszat leképezése, hanem egyfajta tartalmi üzenet, ami vizuálisan jelenik meg. Egy indiai barátom egyszer azt mondta: „Tanuld meg fiam, hogy a világ jövője képeken fog múlni!” Manapság már nem divatosak a kézzel készült alkotások. Megjelentek a technikai eszközök, mint a digitális fényképezőgép, a számítógép, a mobiltelefon, a televízió, amikhez én nem értek igazán. Ezek a gépi üzenetközvetítések hidegek, nem kötnek le, nem adják át úgy a mondanivalójukat, mint amiket ezeken a vásznakon láthatunk.
Dehir.hu: A nyugdíjas éveit éli, de továbbra is az alkotás az élete. Mik a tervei a jövőre nézve? Készülnek még újabb képek?
Földi Péter: Igen, nyugdíjas vagyok, mindig festek, nagyon-nagyon sok kép van a fejemben. Mindig azt hiszem, hogy most majd csinálok olyan képet, amit nem szégyellek... Ezen kívül szeretném a családommal tölteni az időt, látni a gyerekeim házasságát és az unokáimat is meg akarom ismerni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)