A felhőtlen gyermekkort idézi meg palacsintaillatú versekben és bájos képekben a Hajdú-Biharban élő testvérpár
Szerző: Petró Enikő | petro.eniko@dehir.hu Közzétéve: 2023.12.26. 11:00 | Frissítve: 2023.12.26. 11:00
Debrecen – Már második verseskötetét tarthatja kezében Péter Tímea és Figus Tomsics Anita, akiket gyerekkori élményeik ihletnek meg. Az én fenyőm című könyv gyerekeknek szól ugyan, de felnőttek is szívesen kezükbe veszik.
Második verseskönyve jelent meg december elején a Hajdú-Biharban élő testvéreknek. A gyerekkori élmények, a természet szeretete, illetve a családi élet szépségei és nehézségei is visszaköszönnek a versekben, illusztrációkban.
Anita és Tímea
Péter Tímea a rímekért, míg húga, Figus Tomsics Anita a bájos képekért felelt Az én fenyőm című kötetben. A két testvér kiemelte, hogy kivételesen jó közöttük az összhang, így nagyon könnyen dolgoznak együtt.
Dehir.hu: Mesélnétek egy kicsit, hogyan kezdődött a könyvek története?
Péter Tímea: Két évvel ezelőtt készítettük az első kötetünket, amelynek az a címe, hogy A rigó dala, a címadó vers után. Természetközeli, illetve családhoz kapcsolódó témákat dolgozunk fel benne. Ennek a könyvnek az elkészülte annak köszönhető, hogy én már évek óta írogatok otthon, de csak a ládafiának meg az internet népének. Nekem nem szakmám az írás, én ezt l’art pour l’art tevékenységként végzem, hobbinak tartom viszont a testvérem grafikus, ő készítette az illusztrációkat a könyvekhez.
A férjem nagyon támogatta, hogy jelenjenek meg az alkotásaink. Ő ajánlotta, hogy miért nem csináljuk meg mi magunk magánkiadásban. Akkor nagyon örültünk neki, élveztük a munkafolyamatot is, sokat tanultunk belőle, sok új dolgot hozott az életünkbe.
Ma már jobban látom a hibáit ennek a kötetnek, de ebből tanul az ember, s a második könyv szerintem már sokkal kevesebb hibával készült el, letisztultabb, szebb lett. Ez idén december elején jelent meg, s ebben az esetben már nem kellett a férjemnek győzködnie. Az új könyv Az én fenyőm címet kapta, szintén a címadó vers után.
Dehir.hu: Hogy kezdtél el verseket írni?
Péter Tímea: Minden az olvasással kezdődött. Amikor mi gyerekek voltunk, akkor nem volt az életünkben ilyen sok inger, mint a mai gyerekeknek, teljesen más miliőben nőttünk fel. Mindketten különböző utat választottunk magunknak ahhoz, hogy az időt eltöltsük. Én válogatás nélkül elolvastam mindent, ami otthon volt, a Jókai összestől a Móricz írásokon át Kányádi Sándor verseskötetéig. Ezek az olvasmányélmények komoly nyomot hagytak bennem.
Azonban jött egy olyan szakasz életemben, amikor már nem nagyon volt időm olvasni, viszont azt éreztem, hogy kellene valamilyen módját találnom az önkifejezésnek, hogy valamilyen állandóságot tudjak teremteni, mert családanyaként, háztartásbeliként bármit megcsinálsz, egy idő után újra kell kezdened: a ruhák újra bepiszkolódnak, az edényeket újra el kell mosogatni...
Volt egy meseíró pályázat, s akkor a húgom, aki tudta, hogy irodalmi beállítottságú vagyok, mondta, hogy próbáljuk már meg együtt: én leírom, ő pedig illusztrálja.
Meg is próbáltuk, s a pályázatot meg is nyerte a mesém, ami az első írásom volt, s arról szólt, hogyan barátkoznak a gyerekek az óvodában, milyen nehézségeket élnek át. Ezzel a mesével kapcsolatban azóta is sok jó visszajelzést kapok óvó néniktől, anyukáktól.
Innentől kezdve nem volt megállás, néha már szinte kényszeres, a csirkepörkölt sem főhet meg úgy, hogy mellette ne írjak éppen valamilyen hangulatot ki magamból. Általában gyerekverseket írok, mert azok rövidebbek, s kevés az időm. Szeretnék meséket is, de ahhoz nyugalom kell, hogy átgondoljam, de egy verset azért le lehet írni, amíg fő a húsleves, vagy kipakolom a gépből a ruhát. Így nálam vannak rövid versek, hosszú versek, húsleves- és palacsintaillatú versek. Az írás hozzátapad a hétköznapi tevékenységeimhez.
Dehir.hu: Anita, hogy kerültél az illusztrációk világába?
Figus Tomsics Anita: Valójában rajztanárként végeztem a Nyíregyházi Főiskolán (ma már Nyíregyházi Egyetem – a szerk.), tanítottam is, dolgoztam nyomdában, tehát mindig ilyen kreatív területen helyezkedtem el. Az illusztrációk és a kézműves munkák iránti szeretet nekem is a gyerekkoromból ered, mert mindig fúrtam, faragtam, vágtam, rajzoltam, de ez most is így van, állandóan az alkotáson jár az eszem. A kedvenc technikám az akvarell, ezzel készültek a könyvek illusztrációi is.
Testvérekként hihetetlen összhangban vagyunk egyébként. Dolgozok másokkal is, de ez a harmónia nincs meg senkivel, még sosem volt olyan, hogy amit én kitalálok egy vershez, arra a nővérem azt mondja, hogy ő ezt nem így képzelte el.
Dehir.hu: Szóltok valamilyen módon a felnőttekhez is? Van, hogy egy olvasó nem csak azért veszi a kezébe a könyveteket, hogy a gyermekének felolvassa, hanem ő talál benne örömet?
Péter Tímea: Nemrég kaptam egy ilyen visszajelzést az egyik ismerősömtől. Neki 12 éves fia van, tehát már nem olyan korú, akinek az ember gyerekeknek szóló verseskötetet vesz. Azonban magának megszerezte, mert
nosztalgikus érzéseket keltett benne, mintha visszarepítené a gyerekkorába. Ennek nagyon örülünk, mert mi is a saját gyerekkorunk élményeiből merítünk ihletet.
Figus Tomsics Anita: Több felnőttől is érkezett már ilyen visszajelzés, hogy olvasgatják, lapozgatják és megérinti őket.
Dehir.hu: Milyen reakciók érkeztek még?
Péter Tímea: Úgy érzem, hogy verset írni Magyarországon Weöres Sándor vagy Kányádi Sándor után egy lehetetlen küldetés, nem lehet őket überelni. Viszont nagy bajban vannak a tanítók és az óvónők, amikor ki kell állítaniuk a gyerekeket szavalóversenyre, s valami olyasmit szeretnének nekik tanítani, ami újszerű, amit még nem hallotta a zsűri sokszor.
Tanító néniktől, óvó néniktől, drámapedagógusoktól kapok sok pozitív visszajelzést, illetve videókat is küldenek a gyerekekről, akik szavalják a verseket. Nagyon jó nézni, ezeket a videókat, mert ilyenkor azt érzem, hogy megtérül a „fáradtság”. A gyerekek is szokták szeretni, mert könnyű a nyelvezete, valamint mert mi olyan témákat is feldolgozunk, amiket például Kányádi Sándor nem, mondjuk a dinoszauruszokat, vagy amikor anyuka kitakarítja a kislánya szobáját. A zsűrinek is elnyerik általában a tetszését a versenyeken.
Dehir.hu: A technika korában hogy lehet megfogni a gyerekek figyelmét?
Figus Tomsics Anita: Szerintem ez elsősorban a szülőn múlik, az ő feladata ugyanis, hogy választási lehetőséget adjon. Egyáltalán megmutassa a gyermeknek, hogy nem csak a tévé, a telefon vagy a számítógép képernyője létezik...
Péter Tímea: Életkor és társadalmi közeg kérdése is, hogy miben mozog a gyermek elsősorban. Olvasó szülők gyerekei valószínűleg olvasók lesznek maguk is, bár ez sem igaz minden esetben. A gyerekeknek ma már felgyorsult a világuk, s az olvasáshoz türelem kell és elmélyülés. Az is fontos, hogy melyik életkorban próbáljuk őket megtalálni. 14 éves kor körül már nehéz hatni szülőként rájuk. Ez a két könyv olyan 5 és 12 év közötti gyerekeknek szólnak.
Dehir.hu: Mennyi időben telik összerakni egy ilyen kiadványt?
Figus Tomsics Anita: Pontosan nem tudjuk összeszámolni, mert
a versek sokkal hamarabb megvoltak, s szerintem még annyi van, hogy még két kötetet össze tudnánk belőle rakni.
Én júniusban kezdtem el az illusztrációk készítését, október végére fejeztem be, utána jött a tördelői munka, a szerkesztés, a különböző nyomdai utómunkák.
Péter Tímea: A szöveges résszel kapcsolatban, van sok versem, s ezek közül kell válogatni, hogy mi mentén fűzzük fel őket. Kell, hogy legyen egy tematikája a köteteknek. Az előző mintája alapján készült el ez is, az évszakokhoz kapcsolódóan négyszer hat darab vers kerül bele. Ha megvannak a versek, akkor jön a nyelvi korrektúra.
Dehir.hu: Bár Az én fenyőm még csak most jelent meg, dédelgettek-e már terveket a jövőre nézve?
Péter Tímea: Én alapvetően teljesen örömelven működök, azt szeretem csinálni, ami örömet okoz számomra, s látom, hogy másoknak is egy kis színt és fényt visz az életébe. Nem azért csináljuk, hogy meggazdagodjunk belőle, hanem mert szeretjük. Ami a terveket illeti, én továbbra is szeretnék így foglalkozni ezzel. Családom van, munkahelyem, szakmai terveim és ezek mellett szeretnék egy újabb verseskötetet csinálni. Emellett az egyik álom, hogy a gyerekkorunk nyarait felidéző élményekre alapozva készítsek egy mesesorozatot. Ezeknek a meséknek egy része már elkészült, de még egy kicsit érlelődik bennem a gondolat.
Figus Tomsics Anita: Én az üzleti résztől, ha lehet így nevezni, sem tudok eltekinteni. Hisz nekem ez a választott munkám, a hivatásom. Jelenleg az illusztrálás mellett kézműveskedéssel is foglalkozom, de bízom benne, hogy ha a rajzaim a megfelelő helyekre eljutnak, akkor a kötetek/kiadványok illusztrálása maradhat a fő irány. Ehhez azonban tényleg az kell, hogy minél többen megismerjék a munkáimat, hogy a könyvek, amiken eddig dolgoztam sokfelé vigyék a híremet.
Részletek a kötetekről a Facebookon!