A debreceni életérzést szerette volna megörökíteni a fiatal szerző
Szerző: Kerek Tilla | info@dehir.hu Közzétéve: 2023.11.04. 17:50 | Frissítve: 2023.11.04. 18:12
Debrecen – Saját tapasztalatokra, átélt élményekre alapozva írta meg történeteit Barna Marci.
Nem átlagos egyetemista Barna Marci, akinek az első kötete 2020 karácsonyán jelent meg (ebben a koronavírusról írt), a második kötete pedig idény nyáron látott napvilágot Ifjúságom temploma – Debrecenben nőttem fel címmel.
Könyvét dedikálja a fiatal debreceni szerző
A kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos hallgató a közönséggel, jelenlegi és reménybeli olvasóival is találkozott nemrég: a DESZínház Batthyány utcai pincehelyiségében, ahol Macskin László vezetett beszélgetést a kötetről.
A moderátor nem titkoltan szerette volna olyan jó hangulatú társalgássá tenni a könyvbemutatót, amelyben az író is előtérbe kerül, illetve a könyvet (még) nem ismerők számára is érthetően veti fel az előkerülő témákat.
A rendezvény után az írás iránti szeretetéről kérdeztük a fiatal szerzőt, aki korosztálya olvasási szokásainak – pontosabban azok hiányának – irányából közelítette meg a témát. A nemrégiben lecsengő e-book korszakot a digitalizált olvasás látszólagos végének tekinti, tapasztalatai szerint a fiatalok a mai világban nem szívesen nyúlnak könyvekhez, szépirodalomhoz annál inkább sem.
„Szerintem a mai tizen-huszonévesek körében az újságírás dominál, inkább írni szeretnének, és ezáltal megmutatni valamit, mintsem elolvasni ezeket a tartalmakat” – osztotta meg véleményét Barna Marci.
Felidézte azt is, hogy saját kötődése az íráshoz még egészen a gyerekkorából fakad. Már általános iskolás korában tudta, hogy a vizuális alkotások nem az erősségei, viszont a humán területek vonzották, amely talán debreceni kötődésű, családi örökségének is köszönhető. Nagyon sokat tanult az újságírásról, édesapjától, Barna Attilától, aki bizonyos értelemben mentorként is emlegethető fia számára a könyvekkel kapcsolatban is. Legyen szó a helyesírásról, különböző fogalmak használatáról, vagy éppen a megfelelő megfogalmazásról, Marci mindig fordulhatott hozzá. „Én az idegen szavak használatára allergiás vagyok, mindig irtom és magyarra cserélem őket, ezt ő lazábban kezeli” – világított rá Barna Attila a kettejük írása közötti különbségekre.
Barna Marci elmondása szerint írás közben saját tapasztalatokra, átélt élményekre alapoz. Hangsúlyozta, nincs olyan jellegű tudatosság az alkotási folyamataiban, hogy azért látogatna egy rendezvényre, helyszínre, hogy ihletet kapjon.
„Egy-egy esti buli, egy-egy találkozás barátokkal, a családdal beszippantottak, és úgy éreztem, ezeket meg kell örökíteni”
– mesélte a kézirat keletkezéséről. Szerette volna bemutatni a debreceni életérzést a saját és mások szemén keresztül, így sokat inspirálódott ismerőseivel való beszélgetésekből, az ő történeteikből. Eredetileg nem is feltétlenül kiadásra szánta ezeket a történeteket, csak menet közben kezdett összeállni egy teljes képpé a sok apró élethelyzet és pillanat.
Egyik fő célja az volt a könyv megírásával, hogy szavakba önthesse a debreceni életérzést, a cívis létet, ezáltal korlenyomatot hagyva a mai városi életről.
Tette ezt a minden debreceni számára jól ismert helyszínek, szórakozóhelyek, sportmérkőzések, valamint közösségeken keresztül. Az általa „találkozások városaként” emlegetett Debrecen meghatározta azt, akivé vált, és mint mondta, hisz abban, hogy ezek a kis történetek és helyszínek mindenkit formálnak.
S bár két saját kötete is ott van immár a polcán, Barna Marci jövőbeli tervei egyelőre nem igazán kapcsolódnak a könyvkiadáshoz. Jelenleg szakdolgozata témája foglalkoztatja leginkább, amely a profi sport és a populáris zenei kultúra kapcsolatát tárja fel, ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy újabb írásai jelenjenek meg a következő években. Elárulta, az utóbb időben a rendezvényszervezés irányába kacsingat, ezekhez pedig jó tapasztalatokat szerez a Hallgatói Önkormányzatban végzett munkája során.
A könyvet a szerzőnél lehet megvásárolni – jelenleg magánterjesztésben elérhető.