Eksztázis pályán és nézőtéren: őrült napokon váltottak párizsi repjegyet Debrecenben a női kézisek – fotókkal
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2024.04.15. 10:33 | Frissítve: 2024.04.15. 10:33
A többek által lebecsült, leértékelt magyar válogatott a Főnix Arénában megrendezett olimpiai selejtezőn három nap alatt bebizonyította, hogy megérdemli a helyet a legjobbak között.
Vannak helyzetek, amikor nincs mese, ordítani kell. Akkor is, ha az ember alapvetően nem szurkoló, hanem akkreditált fotós és tudósító, aki a pillanatok megörökítésére és a lélektani pillanatokra vadászik a full műszálas hivatalos mellényében izzadva. Mert a sport, az igazi sport ilyen hatást vált ki – megmozgat és felszabadít. Ilyen volt a női kézilabda debreceni olimpiai selejtezője is a sok csodás pillanatnak már korábban is otthont adó Főnixben. Ilyen volt ez a három nap is. Tele izgalmas, sokszor lélekemelő embermesékkel.
Irány Párizs! (Fotó: Gurbán György)
Az ellenfelek
Itt voltak mindenekelőtt a svédek. Magasak, erősek, atlétikusak, jó néhány rutinos, sokat tapasztalt nemzetközi klasszissal a soraikban, mint például a Vipers játékosa, Jamina Roberts, a jelenleg Romániában játszó gólrekorder szélső, Natalie Hagman, vagy az elképesztően erős győri beálló, Linn Blohm. A decemberi vébén csak hajszál válaszotta el őket a bronzéremtől. És persze Johanna Bundsen. A kiváló kapusnak mostanában jócskán kijutott a magyarokból, hiszen a Savehöf hálóőreként kétszer is megmérkőzhetett – Robertshez hasonlóan – a lokistákkal. Most is megmutatta, miért tartozik a posztja kiválóságai közé, egy dupla védése például elképesztő volt – ám ő sem tudta megakadályozni az eksztázisban játszó magyarok bravúrgyőzelmét.
Debreceni nézőpontból különösen érdekes volt Kristin Thorleifsdóttir fellépése, aki nyártól a DVSC Schaeffler játékosa lesz. Az átlövő meg is mutatta játékával, miért igazolták le: kemény védő volt és a gólokkal sem maradt adós.
Előzetesen a japánok elleni mérkőzést tekintette az olimpiára kijutás kulcsmérkőzésének. A feladat koránsem tűnt könnyűnek, mert a decemberi vébén a három győzelmük mellett az összes ellenfelükkel partiban voltak. A legnagyobb különbségű vereségük is csak négygólos volt, és bravúrt is értek el a hazai pályán játszó dánok legyőzésével. Különleges figurája a csapatnak Sakura Hauge, más néven Sakura Kametani, aki a norvégiai Bergenben született japán anya és norvég apa gyermekeként. A nyáron Montenegróba költöző kapuson most is meglátszott a norvég kapusiskola.
A csapat pedig hihetetlen makacssággal játszotta a svédek ellen az egyik specialitását, a hét a hat elleni játékot – egy teljes második félidőn át. A svédek ellen ez sem volt elég a pontszerzéshez, de megmutatták, milyen kellemetlen ellenfelek tudnak lenni. Ám a magyarok ellen semmi esélyük nem volt, de becsületükre legyen mondva: mínusz tizenkettőnél is teljes erővel hajtottak, küzdöttek. Igazi japánok voltak, akiket legyőzni lehet, de megtörni soha.
A Kamerun helyett beugró britek esete tényleg filmszerű. Ők voltak az olimpiai selejtező „jamaikai bobosai”, akik teljesen amatőrökként, az első meccs napjának hajnalán estek be Debrecenbe. Játékerejükre jellemző, hogy legutóbb a 2023-as világbajnokság előselejtezőiben léptek pályára, akkor pályaválasztói jogukat feladva Törökországban két nagy különbségű vereséget szenvedve estek ki, így nem szerepelhettek a selejtezőkben sem.
A nagyon fiatal csapat dicséretesen küzdött, a magyarok elleni tizenegy gól után a japánoknak már tizenhatot lőttek és a kapusukról, Clio Stefanidesről el lehet képzelni, hogy eljuthat egyszer egy „rendes” csapatba is. A svédek rettenetesen kitömték őket – a meccs legjobbja, a leendő Loki-játékos, Thorleifsdottir lett. Ám a magyar közönség imádta a brit csapatot, minden védésüket, góljukat hatalmas ováció fogadta. Tényleg nagy élményt jelenthetett nekik ez a beugrás és Debrecent örökre a szívükbe zárhatták.
Tavi és Nonó
Párhuzamos történet az övék. A két beálló együtt lett ugyanebben a csarnokban 2018-ban junior világbajnok Golovin Vlagyimir vezetésével, egymás váltótársaként. Bekerültek a felnőtt válogatottba is, ám Elek Gábor tokiói olimpiai keretébe egyikük sem fért be. A debreceni játékos megmaradt a Lokiban és közben Füzi-Tóvizi Petrává változott. Pásztor Noémi útja Budaörsról a Fradiba vezetett, majd igazán Mosonmagyaróvárott teljesedett ki. És miután a két klub évek óta riválisa egymásnak a bajnoki dobogóért, ellenfelek is lettek.
De mindketten szívós, állhatatos munkával visszavették a helyüket a nemzeti csapatban, hogy újra együtt küzdhessenek az álmukért, az olimpiáért. És megcsinálták. De addig még egyszer újra összecsapnak ellenfélként, bajnoki mérkőzésen...
Vova, az időutazó
Golovin Vlagyimir annak idején szinte közkívánatra vette át Elek Gábor helyét szövetségi kapitányként, hiszen azt várta mindenki tőle, hogy vigye tovább a juniorok között aratott sikereit, a fiatal „aranycsapatra” alapozva. Aztán persze kiderült, hogy a nagyok között másképpen zajlik az élet, és bizony az áhított elithez közeledés útján alig látszott a haladás. A kapitány kapott is a mindentudó közvéleménytől rengeteg kritikát, a válogatási elveitől a taktikán át szinte minden területen.
Jutott játékosainak is a bírálatokból bőven. Még közvetlenül az olimpiai selejtező rajtja előtt is néhány "arckönyves" megmondóember azt taglalta: nem tudni, mi lenne a nagyobb baj, ha kijutunk az olimpiára, vagy, ha nem. Sőt, voltak olyan vélemények is, amelyeket olvasván a jóérzésű emberek abban reménykedtek, hogy az érintettekhez nem jutnak el.
De most megmutatkozott a kapitány egyik legnagyobb ereje: a pedagógia. A svédek elleni második félidő közepén letérdelt a cserepadon ülő Klujberhez. És ölelni kezdte. Hosszúnak tűnő pillanatok voltak ezek, nem tudni, mik hangzottak el közben, de a pályára visszatérő Keti varázsolni kezdett, két káprázatos góllal lendítve tovább a csapatot. A japánok elleni mindent eldöntő meccsen pedig szárnyaltak fogadott leányai. A csapat és a kapitány közötti kémia ugyanolyan lett, mint 2018-ban, a junior vébén. Ugyanitt, ugyanebben a csarnokban.
Zsófi, Kingi és Blani
Három nagyszerű kapus állt Golovin Vlagyimir rendelkezésére Debrecenben. Egyikük, Böde-Bíró Blanka, aki a decemberi vébén a horvátok elleni a bravúrjaival az olimpiai selejtezőbe védte be a magyar válogatottat, kevéssel a start előtt megsérült, kétséges volt, hogy szerepelhet-e egyáltalán. A britek elleni meccset ki is hagyta, hogy aztán a svédek ellen teljes fegyverzetben térjen vissza. Főszerepet játszott a hatalmas sikerben, miként vezére volt a japánok elleni parádénak.
Az igazi fanatikus, Janurik Kinga szintén bizonyította egész évben, hogy lehet rá számítani, ugyanez elmondható a „móvári” Szemerey Zsófiról is, aki szépen felnőtt a két Fradi-kapus mellé. Nem lesz könnyű feladat kiválasztani közülük, hogy ki utazzon Párizsba.
A csapat és a közönsége
Ezen a három napon óriásit javult a válogatott teljesítménye nem csupán a norvégok elleni vesztes, hanem az osztrákok elleni győztes meccshez képest is. Kivétel nélkül mindenki hozzátette a magáét ahhoz a sikerhez, amiben sokan kételkedtek.
Kuczora Csenge talán soha nem játszott ilyen ellenállhatatlanul címeres mezben, mint a svédek és a japánok ellen, Győri-Lukács Vica világklasszis teljesítményt nyújtott, Klujber Keti is szórta a gólokat, amit pedig Füzi-Tóvizi Petra védekezésben nyújtott, azt nehéz szavakban kifejezni. Vámos Petra alázatos játéka pedig külön fejezetet érdemel. Mert a Loki vezéregyénisége jól láthatóan minden erejét és képességét a társai kiszolgálására és a csapat mozgatására fordította.
Szóval a csapat rácáfolt minden kétkedésre, a Főnix közönsége pedig elképesztő hangulattal jutalmazta ezt. Csoda hát, ha a krónikás nemcsak ordít időnként, hanem el is érzékenyül, amikor a fényképezőgépének objektívje közelebb hozza a lányok boldogságát?
És a gondolat már most borzongató: veletek decemberben ugyanitt. Mert Európa-bajnokság lesz Debrecenben...
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Debreceni játékosokkal, debreceni drukkerekkel váltott jegyet a magyar válogatott az olimpiára – fotókkal | 2024.04.14 |