„Tudnunk kell úgy élni, hogy az örömet okozzon a számunkra” – erre esküszik a debreceni festő
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2024.03.02. 16:30 | Frissítve: 2024.03.02. 16:32
Debrecen – Az első tárlata még 1970-ben nyílt, a legutóbbi most, március elsején, a Bényi Galériában. Interjú Gonda Zoltánnal.
Nem gond a 80 (év): vallja Gonda Zoltán festő- és grafikusművész, aki születésnapi tárlatra készült a Bényi Galériában. Az alkotó, aki januárban kapta meg a Debrecen Kultúrájáért Díjat, otthonában-műtermében fogadott egy jó hangulatú beszélgetésre, amelyen szóba kerültek a kezdeti évek, az örök életen át tartó absztinencia, a Róma, valamint az unokái iránt érzett szeretete és a Debrecenhez fűződő viszonya is.
Gonda Zoltán otthonában
Dehir.hu: Nem Gond(a) 80! címmel nyílt kiállítása pénteken: az ön ötlete volt ez a szellemes szójáték?
Gonda Zoltán: Igen, én találtam ki. Ránéztem a falra, a tavalyi születésnapomról maradtak ezek a gyertyák, rájuk néztem, és arra jutottam: nem gond a 80 év! Elfogadták a rendezők, tetszett nekik, sok pozitív visszajelzést is kaptam.
Dehir.hu: Hogy telt a születésnapja?
Gonda Zoltán: Igazán jól, családi körben, a lányom, a fiam társaságában. Három lány- és két fiúunokám van. A kislányoknak is igyekszem átadni a művészet szeretetét: fogékonyak rá, és igen tehetségesek.
Dehir.hu: Milyen tematika mentén állította össze az új tárlatot?
Gonda Zoltán: Nem volt egyszerű feladat, de vannak fő gondolataim. Körülbelül negyven képet állítottunk ki abban a szép térben. Fontos szempont nálam a szakralitás, ezekből a munkákból sikerült kiraknom egy egész falnyit. Másik fontos tematika a Föld és annak energiája, ami számomra az embereket jelenti. Mi, emberek itt élünk, ám sokszor nemcsak élünk, hanem vissza is élünk a sors és a természet nyújtotta lehetőségekkel. Örök szerelmem, Róma is megjelenik a kiállításon: az olasz főváros világa minden művész lelkét érzékenyen érinti.
Sok alkalommal jártam ott, és vágyam az, hogy 80 felett is eljussak még oda. Nem festek ott, hanem töltődöm, mint a szivacs. Számomra a legfontosabb az emberi lélek megmutatása, ábrázolása.
Dehir.hu: Van más város is, ami ennyire inspirálja?
Gonda Zoltán: Nagyon sokfelé jártam már – többek között Norvégiában, Kubában, Marokkóban, Izraelben, Észak-Koreában –, de Rómán kívül csak Jeruzsálem nyújtott nekem ilyen lélekbe markoló élményt. Ott sétálni a szenvedés útján, eljutni a Golgotáig, s látni a három nagy vallás keveredését igazán különleges élmény. A szüleim engem kereszténynek neveltek: nem vagyok rendszeres templomjáró, de a belső hitem, gondolataim sokasága kötődik hozzá. A szakralitásban sem a történetek megfestése a fontos számomra, hanem az érzések, amiket az ember a kereszténység, vagy akár az iszlám, a judaizmus ismeretében megél, a lelki mélység.
Dehir.hu: Kicsit mesélne a kezdetekről? Mikor nyúlt először ecsethez?
Gonda Zoltán: Nyíregyházán születtem, utána Kisvárdára költöztünk, nagy hatással voltak rám a település körüli kis falvak. Majd 1954-ben költöztünk át Debrecenbe, itt voltam középiskolás, amikor 1958-ban javasolták, hogy keressem fel a Veress Géza vezette Képzőművészeti Szabadiskolát, ott Menyhárt József és Félegyházi László voltak a mestereim. Ott kezdtem el ismerkedni a rajzolással, ami után el lehet elmélyülni a festészetben. Utána a világ látványa kezdi el alakítani az ember gondolkodását, de nem elég csak ezt lefesteni. Meg kell tanulni úgy ábrázolni mindent, hogy abban az alkotó maga, az érzései is benne legyenek.
A Képzőművészeti Szabadiskolában Menyhárt Józseftől tanultam meg linómetszetet készíteni, Félegyházi László pedig a precizitásra és a tárgyak megfigyelésére tanított meg.
Dehir.hu: Olyan jó hallgatni, milyen szenvedéllyel beszél a művészetről, látszik, hogy imádja azt, amit csinál.
Gonda Zoltán: A magam szerény eszközeivel tisztességesen szeretném azt csinálni, amit teszek. Szeretném, ha évek után is látnák a képeimen a megtekintők azt, hogy nem akartam szélhámoskodni, a nézőt becsapni, hanem mindig az őszinte érzéseket megfesteni.
Dehir.hu: Nagyon sok kiállítása volt az elmúlt évtizedekben külföldön, belföldön egyaránt. Melyik tárlat állt a legközelebb a szívéhez?
Gonda Zoltán: Az első. 1970-ben volt Esztergomban, akkor Balassagyarmaton voltam járási könyvtárigazgató. Közben az egyetemen könyvtár-magyar szakra jártam. A Miért beteg a magyar futball? című kötetet is jegyző Végh Antal nyitotta meg a kiállítást, az eseményen részt vett több képzőművész és művészettörténész is, egyikük egy szép rádiókritikát mondott a munkáimról.
Dehir.hu: Januárban kapta meg a Debrecen Kultúrájáért Díjat, milyen érzés volt ez az ön számára?
Gonda Zoltán: Többször kaptam már alkotói ösztöndíjat, külföldön, más városokban díjakat, ám igazán jó érzés volt az, hogy Debrecenben is észrevettek, megtisztelve éreztem magam.
Dehir.hu: Sokat jelent az ön számára Debrecen, a helyi alkotói közeg, ha jól sejtem.
Gonda Zoltán: Nagyon szeretem azokat az embereket, akikkel itt kapcsolatba kerültem. Debrecen kulturális élete pedig mindig óriási hatással volt rám. Már gimnazistaként a Déri Múzeum állandó vendége voltam, minden vasárnap végigjártam a gyönyörű képgyűjteményét, láthattam a csodás Munkácsy-képeket. Akkor még nem gondoltam, hogy az én képeim is a gyűjtemény részét képezik majd: tavaly több mint 30 munkám került a gyűjteménybe.
Főleg azzal telt a telt az ifjúságom, hogy rajzoltam, festettem: táncolni, szórakozni nem jártam, hanem múzeumba. Különcségem, mások számára furcsán elfogadható tulajdonságom, hogy egy korty alkoholt sem ittam életem során.
Dehir.hu: Ez is segíthet abban, hogy az ember fiatalos, lendületes maradjon.
Gonda Zoltán: Nem tudom, hogy ez segít-e. Szerintem a lényeg az, hogy az ember agyban legyen a topon. Nem szabad bezárkózni, a testi fájdalmakra panaszkodni. Tudnunk kell úgy élni, hogy az örömet okozzon a számunkra. Nem szabad csak robotolni úgy, hogy az ember nem érez a munkájában örömet.
Dehir.hu: Milyen jövőbeli tervei vannak?
Gonda Zoltán: Szeretnék még élni egy darabig (nevet). Gyakran járok művésztelepekre, ott sok benyomás ér, idegen emberekkel, tájakkal, ételekkel találkozom, ez is színesíti az egyéniséget. Amíg az egészségem engedi, szeretnék elmenni olyan helyekre, ahol egy fontos dolgom van: hogy dolgozzak. Szeretnék minél többet együtt lenni a családommal. Nyáron sok időt töltök Budapesten a lányunokáimmal.
Gonda Zoltán művei megtalálhatóak hazai és külföldi múzeumokban, képtárakban és magángyűjtőknél egyaránt, alkotásaival Lengyelországban, Litvániában, Hollandiában, Németországban, Romániában, Kínában, Kanadában, az USA-ban, Szlovákiában és Macedóniában is találkozhatunk. A Nem Gond(a) 80! című tárlat március 14-ig látogatható a Bényi Galériában.