A teljes extázist jelenti az alkotás a Debrecenben kiállító bőrműves iparművész számára
Szerző: Gulyás Evelin | info@dehir.hu Közzétéve: 2024.03.24. 16:05 | Frissítve: 2024.03.24. 16:05
Debrecen – Közel 50 éve alkot Zajácz Tamás, akinek egyedi műveit ezúttal a Kassai Galériában láthatjuk. Interjú.
Zajácz Tamás nem mindennapi szakmát választott magának. Egyedi bőrmegmunkálási eljárására szabadalmi oltalmat kapott, ezért Prima-díjjal is jutalmazták. Alkotásai igen sok témát felölelnek: bőrfestményeket, testplasztikákat, fotó-adaptációkat, természeti képeket, valamint használati tárgyakat is készít. 1980 óta bejárta a világot, kiállított már Párizsban, Frankfurtban, sőt még Tokióban és New York-ban is. Jelenlegi kiállítása a Kassai Galériában nyílt Bőrkötésben címmel, ennek kapcsán beszélgettünk az alkotóval.
Zajácz Tamás az újonnan nyílt kiállításán
Dehir.hu: Hogyan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozzon?
Zajácz Tamás: A szüleim kézművességgel foglalkoztak, a nagyapám cserépkályha és csempe kisüzemet működtetett Sárospatakon. Ott maradt sok szerszám, meg mindenféle anyagok, és azzal telt a gyerekkorom, hogy ezekkel ismerkedtem. Egy alkalommal az egyik bőrdarabból csináltam egy tükörkeretet, abba belevágtam egy tükröt, édesapám egyik barátja megvásárolta, és ettől olyan lelkes lettem, hogy vásároltam egy nagyobb darab bőrt, s az is elkelt. Rájöttem, hogy nekem nagyon tetszik ez az anyag, meg van is rá piac, úgyhogy elkezdtem ezzel komolyan foglalkozni.
Aztán atléta voltam, magasugró, és sok minden mással is foglalkoztam, de alapvetően az egész család érdeklődik a kézművesség iránt. Nagy lelkesedéssel csináltam ezt mindig is.
Dehir.hu: Soha nem is kísérletezett más mesterséggel, anyaggal?
Zajácz Tamás: A bőrképek készítéséhez a festészeti, szobrászati tudás is szüksége, ezért minden lehetőséget kihasználtam a tanulásra. Fafaragással, textilképekkel próbálkoztam, de a bőrt azért tartom egy csodálatos anyagnak, mert apró, finom részletek kidolgozására is alkalmas.
A bőr megmunkálási módjára magamtól jöttem rá, olyannyira, hogy szabadalmi oltalmat kapott az az eljárás, amivel ezeket a képeket készítem, ezzel új műfaj született.
Dehir.hu: Magát a munkafolyamatot hogyan kell elképzelni?
Zajácz Tamás: Vannak természeti képek, testplasztikák, és mindegyikhez más vastagságú, tulajdonságú bőr kell. Megvan a technológia sorrendje, mikor mit kell vele csinálni. Ahhoz választok anyagot, amit létre szeretnék hozni belőle, vagy előfordul olyan is, hogy szerzek egy jó anyagot és ahhoz találok ki valamit.
Dehir.hu: Mennyi idő, amíg a nyers anyagból kész alkotás lesz?
Zajácz Tamás: Erre az a jó válasz, hogy negyven év meg egy nap. Én úgy alkotok, hogy a fejemben elkészül a kép. Ez onnan indul, hogy leírom a kis füzetembe a gondolataim. Reggel elkezdek egy ötletet, azt félbe kell hagyni, mivel van száradási idő. Délután belekezdek egy másik képbe és hétvége felé eljutok oda, hogy vannak képek, amiket már csak be kell fejezni. "Feltuningolom" magam olyan lelki állapotba, hogy ez menjen, és akkor van az igazi boldogság, amikor elégedetten aláírom a kész műveket. Konkrétan kiszámolni nagyon nehéz lenne, mivel van öt négyzetméteres képem, ami egy darab argentin marhából készült, meg van ettől jóval kisebb is.
Az alkotás élménye számomra extázist okoz, viszont sajnos fennáll a veszélye annak, hogy velem fog kihalni ez a műfaj.
Dehir.hu: A gyerekei nem szeretnék továbbvinni, és hobbi szinten sem foglalkoznak vele?
Zajácz Tamás: A gyerekeim egészen normális figurák (nevet). Ez egy „gyötrődő műfaj”, ők pedig egészen más beállítottságúak. Persze, készítettek néhány dolgot, próbálkoztak a bőrművességgel, az unokáim pedig nagy örömmel csinálják ezt, a tavalyi kiállításomon például a közönségnek is megmutattuk néhány alkotásukat.
Dehir.hu: Milyen koncepció mentén állította össze a legújabb kiállítását?
Zajácz Tamás: Miután itt közel hetven kép lesz kiállítva, nem lehet egy témára felhúzni, de mivel itt piacorientáltságról van szó, ezért nem is baj, hogy mindenfajta mű megtalálható itt. Ha egyenként nézzük, mindegyikben valami gondolatot lehet találni: számomra az ad értéket, ha egy műben van ötlet, színvilág, mélység vagy embertelen munka, amiért lehet becsülni.
Dehir.hu: Túl van jó néhány kiállításon, van olyan, ami a legközelebb állt a szívéhez?
Zajácz Tamás: Igen, nemcsak a természeti képek vagy kortárs események foglalkoztatnak, hanem bármi, legyen az politika vagy történelmi esemény. Ilyen most a háború, amit szinte közelről is láttam, mert volt olyan kiállításom, ahová a háború elől menekülő emberek jöttek el. Ennek kapcsán csináltam egy olyan tárlatot, ami a háborúval foglalkozott.
Volt egy visszatérő kijevi vásárlóm, aki rendelt is tőlem, azt kérte, vigyek ki egy autónyi képet az új lakásába. Erre már nem került sor: már nem volt hová kiszállítani a műveket, a hölgy sofőrje küldte el nekem a lebombázott épület képét.
Ez nagyon meghökkentő esemény marad az életemben. Erre a kiállításra egy nagy méretű képen a vérző sebekkel teli európai országokat ábrázoltam.
Dehir.hu: Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Zajácz Tamás: Az én koromban? Vannak, csak vicceltem. Fel is hívnám a figyelmet egy másik nagy különlegességre: ha minden igaz, ősszel Hajdúszoboszlón bőrfestményes kiállítást tervezünk két barátommal. Ez is olyan dolog, amit a középkorban csináltak utoljára. A két festőművész az általam előkészített bőrfelületre ráfesti a saját világát, így állnak majd össze ezek az alkotások, ami egy zseniális dolog és nagyon különleges. Hattyúdal lesz a címe: az utolsó nagy dobásunk.