Londonban tanulja a színészetet a debreceni lány, aki Claire Danesszel is forgatott
Szerző: H. Varga Eszter | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.04.14. 14:00 | Frissítve: 2019.04.15. 10:23
Debrecen - Éveken át újságíróként dolgozott, aztán úgy döntött, színész szeretne lenni. Interjú.
Mi leszel, ha nagy leszel? Színésznő! – mondják sokszor a kislányok, ha megkérdezik tőlük, aztán a gyermekkori elhatározást végül kinövik vagy elfelejtik. Majdnem így tett Brugós Bernadette Blanka is, aki Nagyváradon született, és hároméves volt, amikor áttelepültek Debrecenbe.
Brugós Bernadette Blanka (középen) Londonban tanul
Bár éveken át újságíróként dolgozott, néhány éve úgy döntött, színész szeretne lenni. Azóta szerepelt több rövidfilmben és olyan produkcióban is, mint a Homeland. Jelenleg Anglia egyik legnívósabb filmszínész iskolájában, a londoni International School Of Screen Actingben (Nemzetközi Filmszínész Iskola) tanul, ahová több száz jelentkező közül elsőként kerülhetett be.
Dehir.hu: Honnan a művészetek iránti érzékenysége?
Brugós Bernadette Blanka: Édesapám orvos létére (dr. Brugós László, a DE KK Tüdőgyógyászati Klinika főorvosa, tüdőgyógyásza – a szerk.) elég sűrűn pengeti a gitárt, és anno a színpadon is legalább olyan sokszor fordult meg, mint most a rendelőben. Nagykárolyban megalapított zenekarával még beatfesztivált is nyertek. Édesanyám pedig grafika szakon végzett Kolozsváron. Hosszú éveken át tanított a Kossuth Lajos Gimnáziumban rajzot és művészettörténetet.
Dehir.hu: A színészet előtt újságírással foglalkozott.
Brugós Bernadette Blanka: A diplomámmal Budapesten szerettem volna érvényesülni. Jöttek is a lehetőségek: hosszabb-rövidebb időszakot eltöltöttem egy online újságnál, közszolgálati csatornáknál, majd napilapoknál lettem újságíró. Szerettem volna szerkesztő-műsorvezető lenni rádióban vagy tévében, de erről idővel letettem.
Fogalmazzunk úgy, hogy hat év újságírás után hallottam meg azt a kis belső hangot, ami azt súgta nekem, hogy próbáld meg! Üresnek éreztem magam, nem voltam a helyemen, és hiába igyekeztem mindig maximálisan teljesíteni addigi munkáimban, nem tett boldoggá.
Bár szeretek interjút csinálni, arra jobban vágytam, hogy velem készüljön ilyen beszélgetés.
Dehir.hu: Milyen út vezetett a színészetig?
Brugós Bernadette Blanka: A Színművészeti Egyetemhez, ahová 25 éves korig lehet jelentkezni, már „öreg” voltam, ezért Bánfalvy Ágnes színi tanodájában kezdtem el egy kurzust. Egy interjú alkalmával az Aranyélet című sorozat egyik rendezőasszisztens kiszúrt magának egy statiszta szerepre. Persze nem attól voltam odáig, hogy beállhattam kis időre a sarokba, hanem a forgatás légkörétől. Egyértelműen azt éreztem, hogy otthon vagyok, és már egy porcikám se kívánta a szerkesztőséget. Szó szerint kivirágoztam ebben a környezetben:
sorra jöttek oda hozzám az operatőrök, hogy megtudják, színész vagyok-e. Mondtam nekik, hogy nem, de még lehetek.
Több ismerősöm is Ágit ajánlotta, ugyanis kiváló tanárok oktatnak a csapatában. Felhívtam, kaptam tőle időpontot személyes találkozóra, aminek a végén azt mondta: „most már a helyeden vagy, Bernikém”. Ezután megbeszéltük, hogy elkezdek egy három-négy hónapos hétvégi kurzust.
Dehir.hu: Mire elég ennyi idő?
Brugós Bernadette Blanka: Arra, hogy kiderüljön, valóban van-e a színészethez tehetségem, és ha igen, akkor mehetek tovább egy hároméves képzésre. A „gyorstalpaló” elsősorban két csoportot céloz meg: azokat, akik hivatásos pályára szeretnének lépni, a színház, film, média területén, és azokat, akik mindennapi életükben szeretnének jobban kommunikálni, több önbizalommal rendelkezni.
Csodás időszak következett az életemben: megismerkedtem egy magyar-német lánnyal, Melanie Gramsszel, aki főszereplőt keresett rövidfilmjéhez. Engem választott ki a Wonder című alkotáshoz,
amit végül Zsigmond Vilmos-díjjal is elismertek.
Dehir.hu: Miről szól ez a film?
Brugós Bernadette Blanka: Érdekes, mert egy kicsit olyan, mintha rólam szólna. Az önmagával viaskodó lány története, aki keresi az útját, saját magát. A főszereplő egy elhagyatott házban bandukol, ami a tudatalattiját jeleníti meg, mindez Balázs István Balázs operatőr csodás képeinek tolmácsolásában. Idén nyáron pedig Mondóka címmel készült szintén egy rövidfilm, Varga Alíz rendezésében, ami az 1900-as évek elején játszódik, és amiben egy várandós nőt alakítok.
Dehir.hu: A felsorolásból ne hagyjuk ki a Homelandet. A többszörösen díjnyertes amerikai sorozatban akkor szerepelt, amikor hetedik évadának utolsó két részét Budapesten forgatták. Jó fej Claire Danes?
Brugós Bernadette Blanka: Nagyon! Ő is, de az egész stáb nagyon emberi, segítőkész és kedves volt. Ügynökségen keresztül jutottam be a szuperprodukcióba, és nyolc napon át volt szerencsém ebben részt venni. Egy ügyvédet alakítottam. Hihetetlen élmény volt látni, hogyan dolgoznak az amerikai sztárok.
Dehir.hu: Hogyan lehet felnőtt fejjel, viszonylag kevés rutinnal egy olyan komoly helyre bekerülni, mint az International School Of Screen Acting?
Brugós Bernadette Blanka: Hatalmas erőt adott, hogy miután elkezdtem a Bánfalvy-tanodát, a szüleim is belátták, ez a pálya valóban nekem való, nélkülük most nem is élhetnék Londonban. Van az a pont itthon, amikor bezárul a kör, mert nincs színművészi diplomám. Így hiába szeretném magamat megvalósítani, nem fog menni, ráadásul férfihiánnyal küszködik a szakma, ezért nekik van nagyobb esélyük bármilyen produkcióba bejutni. Ekkor már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy valahol külföldön próbáljak szerencsét.
London Európa Hollywoodja, ezért is szerettem volna odakerülni. Addig színpadi színészetet tanultam jobbára, ez az iskola viszont kifejezetten csak televíziós, mozis produkcióra készít fel.
Hónapokig készültem a 2018 nyarán megtartott meghallgatásra, ami négy és fél órás volt. Életem legjobb napja volt ez, hiszen a kamerateszt után felajánlottak nekem egy helyet az iskolában, ami azért nagy szó, mert a több száz jelentkezőből csak engem vettek fel azonnal, a hivatalos értesítést csak három hét elteltével kapják meg.
Dehir.hu: Mit kell tudni az iskoláról?
Brugós Bernadette Blanka: Angliában is egészen egyedülálló intézmény, amit 17 éve alapítottak meg klasszikus brit színházi képzésben részesülő művészek, mivel hiányolták a filmszínészetre fókuszáló kurzusokat. A tanáraim egytől-egyig profi színészek, akik mai napig aktívak.
Dehir.hu: Szeptember elején költöztél Londonba. Hogyan telnek azóta a mindennapjai?
Brugós Bernadette Blanka: Négy modulra van osztva az egyéves képzés, amire én járok. Egy modul nyolc hét, s akárcsak egy munkahelyen, reggeltől estig bent vagyunk. Rengeteget forgatunk, közben gyakoroljuk, hogyan kell felépíteni a karakterünket, hogyan és meddig kell egy-egy nap ebben létezni. Nemrég megkezdtük a harmadik modult, amiben két projektünk is van (mindkettőn nagyjából két-két hetet dolgozunk), az egyik a thriller műfaját ismerteti meg velünk, a másik a sorozatdrámát. Ezen kívül ott van az állandó hang-és akcentusképzés óránk, a kamera előtti harc. A negyedik modulban lesz lovaglás óránk is, azt már alig várom.
Szóval az iskoláról, pontosabban a színészetről és a tanulásról szól minden egyes napom, még a hétvégéim is, de nem panaszkodom. Sosem voltam ennyire boldog, mint most.
Dehir.hu: Hogyan tovább a képzés után?
Brugós Bernadette Blanka: Nagyon szeretem a filmipari titkoknak nevezett óránkat, amit egy casting rendező tart nekünk. Az ő személyétől nagyon nagyban függ egy színész, hiszen egy meghallgatáson az utolsó szavak egyike az övé. Kincset érő információkat kapunk tőle, egyebek mellett felkészít minket arra is, hogy ne csüggedjünk, ha akár évekbe telne, míg az áhított szerep ránk talál.
Dehir.hu: Fel van erre készülve?
Brugós Bernadette Blanka: Igen. Mentálisan és lelkileg is, mert tudom, hogy erre születtem, egy színésznek pedig élete végéig képeznie kell magát. A karrierem elején nem abból állnak majd a napjaim, hogy meghallgatásról meghallgatásra járok. Ha végeztem az iskolával, lesz civil munkám is, közben kapcsolatokat kell építenem, vagy akár saját kisfilmet forgatni, a lényeg, hogy kamera előtt legyek és ne jöjjek ki a gyakorlatból.
Dehir.hu: Van álomszerepe?
Brugós Bernadette Blanka: Nincs. Nem idealizálok senkit, még gyerekként se nagyon rajongtam filmsztárokért, én azt csodáltam, ahogyan az arcukkal mesélnek történeteket. Az „álomszerep” számomra nem létezik. Ha a meghallgatáson a színész valami olyasmit mutat, ami semmihez sem fogható, születik egy új karakter, ami csak az övé. Ezért kapja meg azt az adott szerepet, a forgatáson életre kelti a figurát, a forgatás után pedig a vágó legendássá „varázsolja” a jeleneteit. Valahogy így születnek az „álomszerepek”, én pedig sajnos nem látok a jövőbe, nem tudom még, mi vár rám.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)