Római vakáció, avagy évezredes időutazás az Örök Városban
Szerző: Árvay Sándor | arvay.sandor@dehir.hu Közzétéve: 2018.10.21. 11:05 | Frissítve: 2018.10.25. 09:35
Róma - Colosseum, Pantheon, Forum Romanum. Az antik emlékek szemlélése közben a debreceni utazó rátalált arra is, hol főzik a legjobb paradicsomlevest.
Útirajzot, s nem filmkritikát kínálunk az olvasónak, bár az 1953-ban készült amerikai romantikus film történetéhez (Római vakáció, főszerepben Audrey Hepburn és Gregory Peck) annyiban hasonlítható e túra, hogy mi sem a csoportos utazások hagyományos kínálatát választottuk, hanem egyedül vágtunk neki Róma utcáinak, két évezredet átölelő sétára indulva rövid három nap alatt.
A Forum Romanum kétezer éves emlékei - Fotók: Árvay Sándor
Az Örök Város (Cittá aeterna) elnevezés az időszámításunk előtti első évszázadban élt Albius Tibullus római elégiaköltőtől származik. Hogy milyen volt itt az élet egykoron, következtethetünk a megmaradt romokból, későbbi korok építészei által átmentett stílusjegyekből, gondosan megőrzött domborművekből, városszerte itt is, ott is felbukkanó relikviákból.
Azt pedig, hogy milyen az Örök Város ma, tapasztalhattuk három napon át: a kávéházba dalolva belépő törzsvendég, az utcák forgatagában egymásnak hangosan érvelő, vitatkozó kis csoport, a minisztériumba kismotorral érkező öltönyös, nyakkendős hivatalnok egyaránt a mai Róma része, miként a hatalmas forgalmat képező sok autó, s a köztük ezerszámra lavírozó robogó is. Pékségek, fagyizók, csodás paloták, rejtett kincseket őrző kapualjak, hidak, templomok, szobrok, terek, parkok, szökőkutak.
Róma részegítő élmény
Debrecenből még (sajnos) nem érhető el közvetlen légijárattal az olasz főváros, az internetes kutakodás a közel azonos távolságra levő Kolozsvárt és Budapestet dobja fel legközelebbi indulási pontként – előbbiről a WizzAir, a magyar fővárosból a Wizz és az Alitalia egyaránt Fiumicino (31 km a városközponttól), a Ryanair Ciampino (15 km) repterén landol. Mi az utóbbit választottuk. Jó döntésnek bizonyult. Onnan itthonról vásárolva 3350 forintért (helyben: 9 euró) menettérti buszjegy váltható a város centrumában levő Termini pályaudvarig.
Ami a városban való közlekedést illeti, akinek okostelefonja vagy tabletje van, és hozzá még internetet is tud használni, nagyon könnyen tájékozódhat a Google térkép segítségével. Ehhez csak ki kell választani a forgalom, tömegközlekedés lehetőséget, ez megjeleníti az összes ajánlatot és útvonalat. Lehet buszra, villamosra, metróra egyaránt érvényes napijegyet (BIG), 3 napra érvényes BTI-bérletet és heti kártyát (CIS) váltani. S ott a Róma Pass, 48 vagy 72 órára, ingyenes közlekedéssel és egy vagy két múzeumi belépővel.
Ezzel együtt a rövid tartózkodásnál a városnéző buszok elegendő megoldásnak kínálkoznak a saját talpalást jelentő „lábbuszozással”, kiegészítve szükség esetén a két metróvonal egyikének igénybevételével (1.30 Euro az egyszeri utazásra szolgáló jegy).
Célszerű szállásunkat olyan helyre foglalni, amelynek közelében van a különböző útvonalakat kínáló sűrűn közlekedő városnéző buszok (zöld, bordó, piros és szürke Hop on–hop off járatok) valamelyik megállója. A reptérről a város közlekedési szívét jelentő Termini pályaudvarhoz érkezéskor így csak tíz métert kell előre mennünk, s buszt válthatunk, aztán a még otthon megváltott jeggyel 24/48/72 órán át furikázhatunk az útvonalon (a háromnapos jegy 11 900 forint).
Az internetes elővételi vásárlás egyébként is talán a legfontosabb praktikus teendője az utazónak: néhány kattintással percek alatt még hazulról elintézhető, s e voucher segítségével több órás sorban állást spórol meg a helyszínen az ember. Magunk is tapasztaltuk: a Colosseumnál vagy a Szent Péter-bazilikánál az októberi szezonvégi időszakban is – nem túlzás! – kilométeres sor kígyózott a jegypénztáraknál, miközben a voucherrel (miután pillanatok alatt vonalkódos jegyre váltottuk) a bejutás várakozás nélkül ment.
Csak pontosan!
S érdemes megjegyezni: a nagy tömeg mozgását, „terelését”, eligazodását e központi helyszíneken ezernyi helyi közreműködő segíti. Udvarias, nem tolakodó módon tudakolják, hogy van-e már jegyed, s rögtön irányítanak a megfelelő irányba, sorba. A látogatót, első pillanatra talán zavarhatja, hogy ötven lépésen belül harmadjára hallja ugyanazt a kérdést, ám amikor tapasztalja, hogy
nem afrikai fafaragványokat, kétes értékű „kincseket” akarnak rásózni, csak a tájékozódásban igyekeznek segíteni, vagy csoportos idegenvezetést ajánlanak,
barátságossá válik, és sokszor társalgásba torkollik az elutasítónak indult válaszadás.
Egyre azonban vigyáznunk kell: az előre megadott időpontot kőbe vésik. A 11.10 órára szóló jeggyel öt-tíz perces késéssel sem lehet már bejutni. Pereg a sor, egy időben csak meghatározott nagyságú tömeg tartózkodhat az ókori stadion falai között – nincs apelláta: aki lemaradt az időpontról, váltson új jegyet. Az antik Róma megtekintésére szolgáló kombinált jegy 6290 forint, s a Colosseum megtekintése után a szomszédos Forum Romanum és Palatinus már bármikor, akár azon a napon, akár a következő napon meglátogatható. A Szent Péter bazilikába 7990 forintért váltható belépő – ez csak a hatalmas katedrális megtekintésére jogosít fel, aki a Vatikán további helyszíneire, kincseire kíváncsi, újabb jegyeket kell váltania.
Vigyázzunk azonban az időnk beosztásával, nem célszerű a túlzott habzsolás.
Bóklászni a Colosseum ódon falai között, bele-belehallgatni a mindig közelben levő valamelyik turistacsoport idegenvezetőjének szavaiba (vagy saját audió-berendezést váltani), igénybe vesz vagy két órát, s legalább annyit a Fórum Romanum területének bejárása, mely a birodalom politikai, katonai és társadalmi központja volt.
Könyvekből, az ásatásokról, régészeti munkálatokról készült televíziós dokumentumokból, egykori történelmi tanulmányainkból megpróbálhatjuk azonosítani, a kosztümös filmekből szerzett ismereteinkből sokszor igyekeztünk beleélni magunkat a kétezer évvel ezelőtti római mindennapok világába – a helyszínen látni azonban: maga a csoda. Septimus Severus és Titus császár diadalívei, Vespasianus templomának égbe nyúló hatalmas korinthoszi oszlopai, a házi tűzhely védő istennőjének, Vestának a kerek szentélye (minden ház tűzhelyéhez innen vitték a szent tüzet), a Vesta-szüzek átriumos épületének belső udvara, ahol a rózsaligetben több Vesta-főpapnőnek a szobra ma is áll.
S a Colosseum, az ókori (és mai) Róma jelképe, az ellipszis alakú ötvenezres amfiteátrum, mely – gondoljunk csak bele – ezerkilencszáz (!) esztendővel ezelőtt, az akkori műszaki, technikai feltételek mellett épült, ám a mai stadionok tervezői is mintaként használhatják belső struktúráját, a szektoros lelátói beosztást, a feljutás remek rendszerét (nyolcvan földszinti boltívet alakítottak ki, s a számozás alapján a nézők azonnal tudták, hogyan juthatnak a számukra kijelölt szektorba). Az pedig filmekből szerzett ismereteinkhez szolgál helyszíni tanulmányként, hogy milyen volt a felszín alatti élet: ahonnan a rabszolgákat, a vadállatokat az arénába vezették, ahol a Tiberis folyó vizét tárolták, hogy tengeri csatajelentek idején a pódiumot eláraszthassák.
Szóval akadt nézelődni való az egyszerű ámuldozáson túl is… S akkor még (levezető sétaként) ott a kapcsolódó Palatinus, az ókori Róma hét dombjának egyike, mely annak idején tele volt előkelő magánházakkal (közülük csak egynek a romjai maradtak meg viszonylag jó állapotban: Tiberius császár atyjának, Tiberius Claudius Nerónak és feleségének, Liviának a háza érdekes falfestményekkel).
S ahogy ereszkedünk le a dombról, előttünk a Circus Maximus, melynek lelátóin egykoron 150-200 ezer ember tekinthette meg a lovas- illetve kocsiversenyeket, az atléták küzdelmeit, az állatok viadalát és az előzetes koreográfiával konstruált látványos tengeri csatákat is. Napjainkban beleérzés kell az akkori hangulat átéléséhez, hiszen az ovális alakú füves területen romok alig maradtak. A „felhasználás” módja azonban csaknem azonos, mint Julius Caesar idejében: látogatásunk idején is hatalmas koncert díszleteinek, pódiumának és a kiszolgáló létesítményeinek felállításán szorgoskodtak a modern kor porondmesterei.
Debreceniekkel is találkoztunk
Rövid római vizitünk második napján a fő attrakciónak az Angyalvár, s leginkább vatikáni szemlélődés számított. Ahol azokban a napokban nem mi voltunk az egyedüli debreceni látogatók.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök vezetésével a Szent Péter-bazilika főoltára mögötti úgynevezett Katedra-oltárnál tartottak a Magyarok Nagyasszonya október 8-i ünnepe alkalmából magyar misét, melyet Kocsis Fülöp, a hajdúdorogi főegyházmegye érsek-metropolitája koncelebrált a Rómában dolgozó magyar papok társaságában. S ha már a hazai vonatkozásokról szólunk: a Szent Péter-térre vezető sugárúton levő Cesi-palotában most nyílott meg a Magyar Nemzeti Múzeum Kereszt-tűzben, keresztényüldözés a Közel-Keleten című kiállítás, mely Budapest, New York és Washington után látható Rómában.
A Vatikánhoz kapcsolódó esemény, hogy éppen negyven esztendeje választották pápává II. János Pált, aki 1978. október 22-én, szabad ég alatt, a Szent Péter-bazilika előtti téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét, melyen 117 bíborossal karöltve és mintegy negyedmillió emberrel imádkozott együtt. Karol Józef Wojtyła 2005-ös haláláig volt a katolikus egyház feje. Emlékét honfitársai különös tisztelettel őrzik – nem volt nagy meglepetés tehát, hogy városbeli sétáink során, amikor egyik este bekukkantottunk a Santa Maria Maggiore templomba, a lengyel pápa tiszteletére szervezett koncertbe „botlottunk”. A véletlen különleges élményhez segítette a debreceni utazót: a rzeszowi filharmonikusok, a krakkói zeneakadémia kórusa és Witold Zalewski orgonajátéka lenyűgözte a hallgatóságot, Katarzyna Oles-Blacha szopránja pedig csodálatosan csengett a hatalmas bazilika falai között.
A séták során persze az ember mindig kiköt egy kiülős étteremben, parányi kávézóban – nem is bírná a napi nyolc, tíz órás talpalást a pihenés, a kulináris feltöltődés nélkül.
Ilyenkor érezhetünk rá az igazi olasz kapucsínó vagy ristretto, a finom pizza ízére.
S például arra a zöldségekkel teli paradicsomlevesre, melyhez foghatót talán csak itt, a Colosseum árnyékában, valahol a Via del Cardello környékén, egy csendes mellékutcában, s talán csak most, egyszeri alkalommal állít össze a mesterkezű szakács.
Zuppa di pomodoro néven ezernyi levest ehetünk talján tájakon, és persze tudjuk előre, hogy egyik sem olyan, mint a hazai betűtésztás változat. Van rusztikus, toszkánai, veronai, s várostól, étteremtől függően számtalan fajtája. De ez mindegyiktől különbözött. Levesünket is ízesítették kakukkfűvel, oregánóval, bazsalikommal, zellerrel, ki tudja még hány zöldségből képezve az alaplevet, s volt benne krumpli, répa, meg lencse is. Hatalmas üvegtálban, forrón tálalják, mellette szervírozzák a parmezános tálkát, s aztán, ahogy nekifog az ember a fenséges étek fogyasztásához, szinte lebeg az ízek kavalkádjában. Egyszerű paradicsomleves…
E mennyei étel elfogyasztása is a római vakáció része.
HOZZÁSZÓLÁSOK (1)
Gémesi Gábor
Jó cikk! Gratulàlok!