Ha hamvazószerda, akkor csatanyerés Mohácsnál
Szerző: Dombrovszky Ádám | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.03.04. 12:55 | Frissítve: 2018.03.04. 12:55
Mohács – A busók hadjáratot indítottak Tél-tábornok ellen. A zord napok ugyan nehezen múltak, de a tavasz mégis itt van.
A télbúcsúztató busójárás után csak kitavaszodik hazánk egyik legrégebbi településén, a több mint 900 éves, Duna-parti Mohácson is. (Megjegyezzük, hogy idén március 1-ejére virradóra épp a mohácsi csata helyszíne közelében mérték az országban a leghidegebbet, -24,6 Celsius-fokot.) Az 1526-ban a törökök elleni súlyos csatavesztésről nevezetes helységünk idén is szinte havonta kínál turista-csalogató programokat. Debrecenből az autópályákon négy óra alatt érhetjük el az országhatáron belüli egyik legdélebbi magyar várost.
Jönnek a busók!
Télűző farsangvégi tradíciók léteznek másutt is Magyarországon, de kimagaslóan a busójárás, a horvát nemzetiség 18. század végére visszatekintő hagyománya a legismertebb és a legélőbb. A rendezvényt 2009-ben az UNESCO felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára. Február második hetében a húshagyó keddet megelőző napokban emberarcot ábrázoló maszkokban, kifordított birkabundában érkezik a Dunán csónakokkal a mintegy 1200 tagú jelmezes „busó társadalom”, hatalmas csinnadrattával vonulnak fel, hogy immár elűzzék a hosszú kemény téli hidegeket. Az öltözetük része a bocskor, a csizma, a fehér vászongatya, de ne feledkezzünk meg a gyengébbik nemről sem: itt vannak a sokác népviseletbe öltözött, arcukat fátyollal takaró „szép busók” is.
Az idei hatnapos rendezvényen elfogadható volt az időjárás, legfeljebb az eső zavarta meg a vásári sokadalmat. Sokan tartottak attól – mint kiderült: ok nélkül, – hogy a programsorozat fénypontja, a máglyagyújtás nem lesz olyan egyszerű a folyamatos csapadék miatt. A nagyközönség számára a farsangvasárnap volt igazán impozáns, amikor zsúfolásig megtelt a Széchenyi tér. Ám két nappal később, húshagyó kedden a helyiek és az ekkor csekélyebb számban érkezett turisták számára még egyszer megismétlődött a karnevál – némileg visszafogottabb, ugyanakkor bensőségesebb légkörben.
Ezen az alkalmon kaphattunk ízelítőt mi is a busójárás hangulatából. Délután fél 4 felé hatalmas ágyúdörgés jelezte a főtéren, hogy megérkeztek a busó csoportok. Vidám, helyenként pajzán jeleneteken is szórakozhatott a közönség, s a busókat szállító szekereken, teherkocsikon lévő feliratok is sejttették: a (főként a gyengébb nemhez tartozó) nézelődők bizony igencsak felszabadult maskarások tréfáinak céltáblái lehetnek. „Mellnagyobbítást vállalunk kézrátéttel” – olvashattuk például az egyik feliraton. Vagy egy másik szekér táblája játékosan arra biztatott: „Ha kis busót akartok, gyertek ide, lányok!”
A vasárnapi koreográfiában a Duna-parton a kompról vízre bocsátották a farsangi koporsót, most kedden pedig a főtéren sötétedés után lobogó máglyán égetették el a tél koporsóját is. Forró hangulatban indult a tánc, a „kólózás” a busókkal a tűz körül, s nem maradt el a kereplők, egyéb „zajszerszámok” és az ágyúszó riogatása sem.
Aki más időpontban érkezik, de részese szeretne lenni Mohács leghíresebb rendezvényének, annak figyelmébe ajánljuk a városközpontban lévő Busóudvar, illetve a 2012-ben felújított Kanizsai Dorottya Néprajzi Múzeum meglátogatását. Mindkét helyszínen a busókról, illetve a Magyarországon élő délszláv népek kultúrájáról kaphatunk részletes képet. A város egyik ékköve a szerb templom, benne is az 1902-ben készített barokk stílusú fából faragott ikonosztáz.
Érdemes előre megszervezni a meglátogatását, mert például a Busójárás utolsó napjain már nem tudtunk bejutni.
A mohácsi magyarok kultúráját nemcsak a délszlávok, hanem az északról érkezett németek is gyarapították. A Városháza előtt három bronzból öntött nőalak a nemzetiségek összefogásának, békés együttélésének allegóriája.
Még januárban a Vince-napi bormustrákkal indult a mohácsi idegenforgalmi évad (január 22. és 27.), majd február 8-13. között a Busójárásról beszélt az egész ország, melynek híre lassan elhomályosítja, hogy Mohács nevére elsőnek ez idáig a 16. századi csatavesztésre asszociáltunk. (Ehhez adhatna még fogódzót az is, hogy 1687-ben a török kiűzését is egy olyan csatához kötik, amelyet – a településhez való közelsége miatt – sokszor második mohácsi csataként emlegetnek. Erről emlékezik egy másik Martinelli Jenő-hármas szoborcsoport a főtéren. Alatta a felirat: „a török hódoltság alól történő felszabadulás és az 1687-ik évi II. mohácsi csata emlékére.”)
1526 tragédiája e területhez köthető, és Mohács nem is akarja felejteni hőseit. A Nemzeti Emlékhely pár kilométerre a várostól, az ütközet valószínűsített helyszíne közelében épült. A park területe mintegy 1700 katona végső nyughelye. A 2011-es felújítás során létesült impozáns fogadóépületben fegyverbemutatókkal és filmvetítésekkel emlékezhetünk a lassan 500 éve történtekre. Iskolai kirándulások gyakori helyszíneként fiatalok ismerkedhetnek meg nemzeti tragédiánk részleteivel.
Mohács határában, a Csele pataknál emlékmű jelöli meg a helyszínt, ahol II. Lajos király életét vesztette. Kiss György bronzreliefjén a lováról a patakba zuhanó királyt ábrázolja. De bent a Széchényi téren Varga Imre szobra is a királynak állít emléket. Mellette a Fogadalmi templom, a város legmeghatározóbb épülete. Az Árkay Bertalan által tervezett monumentális létesítményt a mohácsi csata 400. évfordulóját követően kezdték építeni. A római katolikus templom alapját debreceni föld is erősíti, hiszen 3000 magyar község, 52 város és 25 megyeháza udvarából vett 1-1 kilogrammnyi emlékföldet helyeztek el benne, amivel az élni akarást, az összefogást és a testvéri szeretetet szimbolizálták. A templomot 1940-ben szentelték fel, kupolája 30 méter magas, befogadóképessége 3600 fő. Évente tartanak megemlékezést a csata évfordulóján, augusztus 29-én.
És a városban hónapról hónapra a turisták számára is izgalmasan zajlik az élet. A már említettek mellett a május bőséggel hoz nagyrendezvényeket, ilyen például a Nepomuki Szent János Ünnepe (május 19.) vagy a Szent Miklós malomnap (május 20.). Majd jön a Tamburafesztivál (június 16.) és a Dunai mosás folklórbemutató (július 7.), július 21-én pedig a Dunamenti halfesztivál. Az augusztus 4-én Sokác Babfőző Fesztivállal indul, 20-án pedig négynapos Néptáncfesztivál ér véget. Néhány boros ünnep jut még az év végére, december 15-én pedig Adventi kórustalálkozót rendeznek. S még e hosszú lista után is azt mondhatjuk: a teljesség igénye nélkül soroltuk fel a város és környéke nagyrendezvényeit.
További információk:
www.mohacs.hu, www.mohacsibusojaras.hu, www.kanizsaidorottyamuzeum.hu, www.mohacsiemlekhely.hu
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)