A debreceni modellezők kitartanak és a felszálló légáramlatokat keresik
Szerző: ApóCa | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.08.31. 10:41 | Frissítve: 2013.09.01. 09:03
Debrecen – Izgalmas hobbi ez, könnyű beleszeretni. Ám téved, aki azt hiszi, elég egy nagyobb rét vagy legelő, aztán hajrá!
A debreceni modellező bázison néhány évvel ezelőtt éppen felújítás zajlott, mikor Árendás Károlynak arrafelé akadt dolga. Mint kiderült, a munkálatokban egy gyerekkori pajtása is komoly részt vállalt, aki egyszer csak térült-fordult, s a kezébe nyomott egy pár régi repülőmodell-szárnyat. Károly – legnagyobb megdöbbenésére – saját nevét olvasta a modellalkatrészeken. Húsz évvel azelőtt, gyerekként készítette őket…
A felújítás során gyakorlatilag kidobásra ítélt régi lomok közül előbukkant holmik végül „megpecsételték” Árendás Károly sorsát, hiszen a feltoluló emlékek maradásra késztették, s ma már ő a Debrecen Városi Modellező Klub szabadon repülő modelleket készítők szakosztályának vezetője. Maga a klub több szakosztályból áll, így a szabadon repülő modelleket készítőkön kívül vannak rádiótávirányítású (RC) repülőmodellekkel, rádiótávirányítású autómodellekkel, valamint rádiótávirányítású (FSR) hajómodellekkel foglalkozók is, valamint van egy kiskategóriás repülőmodellező és utánpótlás szakosztály, amely keretében működik egy repülőmodellező szakkör. Néhány évtizeddel ezelőtt igencsak pezsgő élet folyt az 1970-es évek elején, akkor még a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) kezelésében lévő modellező bázison. Erről több albumnyi – ugyancsak az épület felújítása során előbukkant – fotó tanúskodik. A modellezők száma ugyan a hajdanihoz képest megfogyatkozott, de a leglelkesebbek kitartanak. A klub által nagyon szépen rendbe hozott épületben jól felszerelt műhelyek állnak rendelkezésükre, az udvaron pedig egy valódi mini „Hungaroring” is van az autómodellezők számára..
A szabadon repülő modellek készítésével foglalkozók helyiségeiben tucatszám száradnak a kisebb-nagyobb kategóriába tartozó gépek összeállított, -ragasztott törzsei, szárnyai. Van itt a néhány darabka fából és kartonból álló „papírrepülőtől” – a legendás Mini Moki-tól – kezdve a rendkívül komoly, száznál is több alkatrészt tartalmazó, karbonszál-erősítésű műanyagból készült „gépcsodáig” sokféle típus. S még mielőtt bárki is azt hinné, hogy ez a tevékenység afféle saját gyönyörűségre való barkácsolás, annak érdemes tudnia, hogy ezekkel a sokszor nem is olyan törékeny „alkotmányokkal” komoly versenyek zajlanak. Ezek során általában a „selejtező futamban” az első start három és fél, majd az ezt követő hat start során alkalmanként három percig kell a levegőben lenniük a gépeknek, hogy gazdáik értékelhető eredményt érjenek el. A gépek útnak indítását valahogy úgy kell elképzelni, mintha papírsárkányt eregetnének, csakhogy itt a modelleket természetesen le kell oldani az 50 méteres damil végéről. Ettől a pillanattól kezdik mérni a levegőben tartózkodás idejét. Míg a modellek a zsinór végén vannak, a versenyzők ugyanazokat a felszálló légáramlatokat – termikeket – keresik, mint a vitorlázó repülők. Ha megvan a megfelelő áramlat, a zsinórt kioldják, s útnak eresztik a modellt. Szerencsés esetben a gépek a felszálló légáramlatok hátán egyre feljebb emelkednek, s nagyjából úgy teljesítik a számukra maximálisan megszabott légtérben tartózkodási időt, hogy néha nagyon eltávolodnak felengedésük helyétől (akár 3-4 kilométernyire is).
A feladat teljesítése után azonban valahogy „le is kell szedni” őket a levegőből. Ebben segítenek azok a gyújtózsinórral vagy óraszerkezettel időzített, valamint rádió-távirányítással kioldható szerkezetek, melyek megváltoztatják a vezérsík dőlésszögét, s a föld felé irányítják a gépet. Árendás Károly ezzel kapcsolatban elmesélt egy apró történetet. A szakosztályuk egyik fiatal tagja mostanság „örökölt” az édesapjától – aki gyerekkorában maga is modellezett – egy márkás, Graupner időzítő órát, ami hamarosan bekerül a fiúcska legújabb, saját építésű gépébe. Leszállás után van, amikor csak egy-két száz métert, van, amikor akár tíz kilométert is kell kutyagolni a földet ért repülőgép után, amit jól szemmel kell tartani, hogy landolási helye megjegyezhető legyen. Persze, ma már vannak segédeszközök is a megtalálásukhoz. Hang- vagy fényjelzést adó kiegészítő berendezések, esetleg GPS-helymeghatározók, illetve rádió-jeladók. Pusztán anyagi tehetség kérdése, ki milyen technikai segítséget tud és akar igénybe venni. A legrosszabb eset az, amikor a leszálló gép kikerül a versenyző látóteréből, s gyakorlatilag „elvész”. Sokszor azonban mégis megkerülnek ezek az elkallódott gépek is, hiszen ugyanúgy, mint régen, rajtuk van készítőjük neve, postacíme, illetve ma már mobiltelefonszáma és e-mail címe. Megesett, hogy az egyik „elszabadult” gépet a verseny helyszínétől 100 kilométernyire találta meg valaki, s a szárnyán található adatok birtokában juttatta vissza aztán a gazdájához.
Bárki azt hihetné, hogy a szabadon repülő modellekkel való gyakorláshoz és versenyzéshez nem kell más, csak egy nagyobb rét vagy legelő, aztán hajrá! Valaha a Debrecen Városi Modellező Klub modellezői is kimehettek a klubépület mögött a hajdani nyulasi vitorlázó repülőtér területére, s felengedhették gépeiket. Az a terület azóta egyrészt beépült, másrészt nem lehet „csak úgy” igénybe venni egy-egy helyszínt. Ehhez megfelelő engedélyek kellenek egyrészt az adott terület tulajdonosától, másrészt sok esetben a természetvédelmi hatóságoktól. A Hortobágy Kupa sajnos már csak a nevében őrzi hajdani helyszínét, mivel a Hortobágyon egyáltalán nem lehet reptetni. A Debrecen Városi Modellező Klub szabadon repülő modellező szakosztálya tavaszi és őszi saját versenyeit Földesen rendezi. Júliusban a 75 éves Mátraverebélyi Modellező Klub az engedélyekkel kapcsolatos nehézségek okán nem tudta megtartani jubileumi versenyét, így az oda készülő versenyzők „otthon” reptettek. A debrecenieknek ez ugyebár Földest jelenti. Az ilyen „kihelyezett”, úgynevezett „postaversenyek” – a résztvevők ugyanis „postán” küldik meg az eredményeket a szervezőknek – sajnos egyre gyakoribbak ebben a versenyágban. Viszont mivel az eredmények mérése és hitelesítése „önbevalláson” alapul, nyilvánvalónak tűnik, hogy a repülőmodellezők nem csupán hobbijuk szenvedelmes művelői, de talpig becsületes emberek is.
(A Debrecen Városi Modellező Klubról többet itt lehet olvasni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)