Textil, gipsz, csipke: vonzzák az anyagok a debreceni művésznőt
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2019.12.21. 11:05 | Frissítve: 2019.12.22. 19:28
Debrecen - Anyag, szín, forma, textúra, faktúra. Wrábel Erzsébettel új kiállításáról és az anyagok iránti elköteleződéséről beszélgettünk. Interjú.
Wrábel Erzsébet 1984-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, azóta Debrecenben él és alkot. Azon ritka művészek közé tartozik, aki főállásban élhet szenvedélyének. December elején megnyílt kiállítása a Kép-plasztikák címet kapta.
Fotó: Pincse Ilona
Dehir.hu: Mit kell tudni a kiállításáról?
Wrábel Erzsébet: Ez egy nagyszabású kiállítás 37 alkotással, amelyek technikájukban nagyon széles palettán mozognak. A tárlat negyven százaléka tavalyi vagy idei alkotás, a többi pedig tíz évnyi munka válogatása. Főleg világos árnyalatú képeket állítottam ki, az uralkodó színek a törtfehér, fehér, szürke, fekete, pasztell árnyalatok.
Dehir.hu: Mi érdekli az alkotásban a leginkább?
Wrábel Erzsébet: Anyag, szín, forma, textúra, faktúra. Az utóbbi időben főként a fény-árnyék játéka izgat. Azzal kísérleteztem, hogy hogyan lehet ezt még kifejezőbbé tenni a munkáimban. A Kép-plasztikákra olyan művek is bekerültek, amelyek ezt a játékot mutatják be például a csipkeképeimnél igyekeztem a fény-árnyékot úgy megjeleníteni, hogy a csipke mögött a bemélyített síkon, annak árnyéka is látszódjon.
Dehir.hu: Honnan gyűjti az inspirációit?
Wrábel Erzsébet: Nagyon szeretem a csipkéket és a magyar népművészeti motívumokat, szívesen beépítem ezeket a munkáimba. Előszeretettel dolgozom rakott, plisszírozott anyagokkal, mert gyönyörűen lehet bánni velük. A textilen kívül gyakran használok speciális fogászati kemény gipszet.
Az anyagok nagyon foglalkoztatnak, amikor rátalálok valami érdekes anyagú tárgyra, addig töröm a fejem, míg rá nem jövök, hogyan építhetném be az alkotásaimba.
A kiállításon öt olyan képpel is lehet találkozni, amelynél pálmaháncsot használtam, de van olyan is, amihez fonott kosarat. Utóbbin évekig gondolkodtam, mi lenne megfelelő forma számára, és most azt hiszem, megtaláltam.
Dehir.hu: A képeinek van valamilyen jellegzetessége?
Wrábel Erzsébet: Az évek során kialakult egy sajátos festési technikám: a sötétebb képeknél nagyon sok rétegbe hordom fel a festéket, több réteg lakkal, aztán egy speciális hígítóval még rádolgozok, így érem el a vibráló hatást, de a textil domborítása is saját technika. A kiállításon többféle újdonsággal is készültem. Olyan képeket is láthatnak a látogatók, amelyeken a textilzsinórokat két plexi lemez között belógattam a térbe, amitől azok áttetszőnek tűnnek.
Dehir.hu: Folyamatosan alkot?
Wrábel Erzsébet: Mivel ez a hivatásom és egyben a hobbim is, ezért egyfolytában dolgozom.
Emögött azonban nemcsak a megélhetés áll, szeretem, amit csinálok, ez késztet a folyamatos alkotásra.
Egyik alkotás hozza a másikat, ha eljutok egy adott pontra, elkezdek tovább építkezni. Mivel főállású textilművész vagyok a várostól és a Művészeti Alaptól bérlek egy műtermi lakást. Ebben a lakásban öten élünk, öt művész, ez egy olyan gócpont, mint a Nagyerdei Művésztelep.
Dehir.hu: Van valamilyen debreceni vonás a munkáiban? Befolyásolja a munkáit a debreceni közeg?
Wrábel Erzsébet: Szeretek a cívisvárosban élni, de a képeimben nem hiszem, hogy jelen van bármilyen debreceni vonás, persze, aki nagyon akar, bármit beleláthat. Lakásdíszítő elemeknek szánom a műveimet. Kérdezték már néhányan, miért nem csinálok konkrét mintákat, mondjuk egy hajót, de ezek távol állnak tőlem, az én munkáim ugyanis nem tűrnék meg, hogy belekasírozzak egy montázst, ez egy más, absztrakt műfaj.
Dehir.hu: Viszi máshová is ezt a tárlatot?
Wrábel Erzsébet: Most inkább megpihennék, rengeteg energiát fektettem ebbe a kiállításba, hogy nagyobb képekkel, nagyobb darabszámmal tudjak részt venni benne. Régóta készülök, és elfáradtam. Egyébként is alaposan meggondolom, ha felkérnek egy kiállításra, mert a képek összeállítása, adminisztrálása, szállítása bonyolult feladat.
A Kép-plasztikáknak viszont nagyon örülök, több okból is: az egyik az, hogy szülővárosomnak bemutatkozhatok, ráadásul egy nagyon nívós helyen van, a másik ok pedig, hogy a Kölcsey Központ üvegablakain keresztül még az utca embere is láthatja a tárlatot. Számomra az sem mellékes, hogy most, ebben a karácsonyi időszakban kaptam meg ezt a rendkívüli lehetőséget a bemutatkozásomra, hiszen ilyenkor nyüzsög a város. Annak is örülök, hogy kiállításom nem egy-két hétig látható, hanem több mint, egy hónapig.
Dehir.hu: Van valamilyen terve, él valami koncepció a fejében, amit mindenképp meg akar valósítani a közeljövőben?
Wrábel Erzsébet: A tovább lépésemnél általában az a tendencia, hogy a több évre visszanyúló ötleteimet valósítom meg. Semmit nem kapkodok el, jól átgondolok, jól megtervezek. Ilyen koncepcióm például a plexilemezek és rudak beépítése a képeimbe. Ez most számomra izgalmas feladat.
Wrábel Erzsébet textilművész Kép-plasztikák című kiállítását január 12-ig lehet megtekinteni a Kölcsey Központ Bényei Árpád termében. A belépés ingyenes.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)