Világkörüli útján érte a debreceni párt a világjárvány – fotókkal, videókkal
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2020.10.04. 10:00 | Frissítve: 2020.10.06. 08:20
Debrecen - Alexandra és Roland Dél-Amerika legdélebbi részén volt, amikor utolérte őket a járványhelyzet. Nem adták fel az álmaikat, bár át kellett alakítaniuk a tervüket.
Lőrinczy Alexandrában és Virág Rolandban 2018 nyarán, a thaiföldi nászútjuk után fogalmazódott meg a világkörüli utazásuk gondolata. Azóta gyűjtöttek a nagy kalandra, ami március 2-án vette kezdetét. Akkor már Kínában komoly korlátozások voltak a koronavírus-járvány miatt, s már Olaszországban is megjelent a vírus, de ekkor arról még nem nagyon érkeztek hírek. A fiatal pár nem is gondolta, hogy egy ekkora világjárvány van kialakulóban, hiszen még csak 90 ezer fertőzött volt világszerte. A Dehir a mexikói Puerto Escondidóban érte el őket, hogy meghallgassuk, mi történt velük az elmúlt hét hónapban.
Terveikben egyetlen európai helyszín, Spanyolország szerepelt, pár napot töltöttek Barcelonában, ott hallottak először az olaszországi esetekről. Akkor még minden nyitva volt, tele voltak az üzletek, sokan látogatták a turista látványosságokat is. Spanyolországból Dél-Amerikába utaztak. Az igazi járványhelyzet és a korlátozások a kontinens legdélebbi részén, Patagóniában érték utol őket. Akkor kellett döntést hozniuk, hazajönnek, vagy folytatják.
„Ezt az utat egy éven keresztül szerveztük, feltettünk mindent egy lapra, a lakásunkat kiadtuk, az autónkat eladtuk, a munkahelyünket felfüggesztettük, és ezt az egészet három hét után borítani kellett volna. Mindketten úgy éreztük, ezt nem tehetjük meg, végig szerettük volna vinni a tervünket”
- mesélte Alexandra.
Felhívták hát a chilei konzulátust, ahol azt mondták nekik, maradhatnak, de számoljanak azzal, hogy felfüggesztik a repülőjáratokat, s akár hónapokig ott ragadhatnak az országban.
Mindezt mérlegelve a maradás mellett döntöttek, de már ekkor tudták, más lesz ez az utazás. Hogy a kényszerű egy helyben tartózkodás költségeit minimalizálják, egy olyan weboldalon kerestek helyet maguknak, ahol önkéntes munkáért szállást és ellátást biztosítanak a világjáróknak.
Egy Chilében élő kolumbiai orvos pár fogadta be őket, akiknek ugyan volt egy kisgyermekük, nagy segítségre nem volt szükségük. Elmondásuk szerint ők is sokat utaznak, segíteni szerettek volna a magyar páron, emellett így az angol nyelvet is tudták gyakorolni.
„Úgy egyeztünk meg, hogy két hetet maradunk, de ebből két és fél hónap lett, mire egyáltalán el tudtuk hagyni Chilét. Ugyanakkor a család nem bánta ezt, érzésem szerint életre szóló barátságot kötöttünk. Az ő kedvességük nagyban megerősítette a döntésünket, hogy folytatjuk az utazást”
- mondta Roland.
Chilét elhagyni sem volt egyszerű, lévén vízumot nem igényeltek, nem is terveztek 90 napnál többet tölteni ott, de aztán ezt 12 nappal túllépték. A helyi magyar konzul is csak azt tudta tanácsolni nekik, hogy tegyenek egy próbát a repülőtéren. Ott persze kiderült, hogy „túltolták”, de végül a reptéri kupaktanács borzasztóan hosszúnak tűnő negyed órája után megkapták a pecsétet, mehettek tovább.
Következett egy hét Miami, majd három hét Puerto Rico. Ott először egy couchsurfing (kanapészörf) weboldalon találtak maguknak ingyen szállást. Egy frissen végzett egyetemista fogadta be őket (itthon ők is vendégül láttak otthonukban utazókat), az ott tartózkodásuk végén pedig a dzsungelben végeztek önkéntes munkát a szállásért. Ott is laktak az őserdő közepén.
Júliusban már az akkor épp újranyitott Jamaicában találták magukat, ahol a repülőtéren nagyon szigorú szabályokba ütköztek, karanténba is utasították őket, később azonban azt tapasztalták, a járványügyi előírásokat senki nem ellenőrzi.
Costa Rica lett volna a következő célpont, de a vírus miatt törölték a repülőjáratokat, az egyetlen opció pedig Mexikó maradt, ahová korlátozások nélkül tudtak utazni. Cancún és Playa del Carmen után a keleti Karib-tengert elhagyva Mexikó belsőbb régiói felé utaztak, s már a Csendes-óceán partvidékén járnak.
Az eredeti terveik szerint a tíz hónapos utazásból egy hónapot Ausztráliában, négy hónapot Délkelet-Ázsiában töltöttek volna,
jelen állás szerint azonban már végig Mexikóban maradnak.
Dél-Amerikában az országok nagy része zárva van, a frissen újranyitottakban pedig szigorú korlátozások vannak, míg Mexikóban szabadon mozoghatnak.
Az emberben felmerül, hogy egy fiatal pár kapcsolatában egy „sima” világkörüli út is okozhat nehézségeket, hát még egy coviddal fűszerezett. Amikor erre rákérdeztünk, ezt hallottuk a vonal végén:
Roland: Furcsa, de én úgy emlékszem, az elmúlt hét hónapban egyetlen vitánk sem volt.
Alexandra: Hát, ez azért nem teljesen igaz.
Roland: Látod, már megint vitatkozol!
Viccet félretéve, Alexandra elmondta, tudták, hogy nem lesz egyszerű, hogy a nap 24 órájában együtt vannak, de úgy érzi, elmélyült a kapcsolatuk.
Voltak mindkettőjüknek nehezebb pillanatai, de mivel az esetek többségében csak egymásra számíthattak, ez segített nekik, hogy egy csapatként működjenek.
Az egészségükre folyamatosan figyelnek, Puerto Ricóban még június végén volt lehetőségük tesztet csináltatni, ami azt mutatta, sem akkor nem voltak fertőzöttek, sem korábban nem kapták el a vírust. Mint elmondták, zárt térben akkor is felveszik a maszkot, ha nem lenne kötelező, s a szokásosnál lényegesen többször mosnak kezet, ami azért az ott élők jelentős részére nem jellemző. Furcsa módon egy világjárvány közepette egy három napos nátha kivételével egyikőjük sem volt beteg az elmúlt hét hónapban.
Milyen érzés így világot látni, nincs gyakran rossz érzésetek, hogy ennek azért nem így kellett volna történnie? - szegeztük nekik a gonosz kérdést.
„Természetesen eszünkbe jut néha, hogy nem így terveztük, s jó lett volna 10-15 országot látni” - mondja Alexandra. „Ugyanakkor sokszor látjuk a helyzet pozitív oldalát. Jamaica például ottjártunkkor egy szellemsziget volt,
olyan csodálatos helyeken voltunk szinte teljesen egyedül, ahol békeidőben a turisták tömegei miatt nem is nagyon lehet élvezni a pillanatot.
Persze amikor olyan városokban járunk, melyek szigorúbb korlátozás alá esnek, s nem nagyon lehet csinálni semmit, nincs nyitva egy étterem sem, az nem segít a hangulatunkon.”
A pár úgy érzi, kalandjuk még inkább felértékelődik a koronavírus második hullámának közepén.
Amikor szinte senkinek nincs lehetősége utazni, amikor ez már-már kiváltsággá változott, ők egy gyönyörű helyen vannak, a tengerparton töltik a napjaikat.
„Ha az eredeti menetrend szerint utaztunk volna, nem lett volna lehetőségünk jobban megismerni a helyi kultúrát, az embereket. Most, hogy lelassultunk, mélyebben tudjuk megélni ezt az élmény, megtapasztaljuk a Dél-Amerikában élők segítőkészségét, mély, akár örök barátságok születhetnek így. Arra vágytunk, az utazásunk formálja, alakítsa a gondolkodásunkat, s ebben a helyzetben ez tényleg megtörténik” - fejtette ki Roland.
A fiatal pár a tervei szerint december elején vagy közepén érkezik haza, hogy az esetlegesen még akkor is fennálló karantén-kötelezettség letöltése után már szeretteikkel tölthessék a karácsonyt.
Tudjátok, hogy Debrecenben egész héten esett az eső? - kérdeztük tőlük végül. Nagyot nevettek:
„Mi akkor indulnánk is szörfözni”
- köszöntek el.
A pár kalandjait a Virágéknál ég a VILÁG Facebook-oldalon lehet követni, videós beszámolóik pedig ezen a YouTube-csatornán érhetők el.
HOZZÁSZÓLÁSOK (3)
Bayer András
Kedves Dóra! Minden évben megyek nyaralni ésszerű keretek között.Arról beszélek,hogy a fiataloknak ez a központi témájuk,hogy hova menjenek legközelebb nyaralni az év minden időszakában.Semmilyen irigység nincs bennem,egyszerűen abnormálisnak tartom ezt a jelenséget. Ha meg nem lát összefüggést a vírus elterjedése és a vírus előtti napi 45.000 repülőjárat között,az az ön baja..
Bundik Dóra
Kedves András! Nem az életüket tették fel, sőt még csak egy évet sem... agyhugykő? Ez valami új betegség? :D gondolom ön még soha nem volt sehol életében, sőt a panel 4fala közül sem szeretne kimozdulni... nem irigykedni kell és rosszindulatú megjegyzéseket írogatni hanem elfogadni, hogy más nem arra vágyik hogy üljön otthon... a vírus témába már bele se megyek ????
Bayer András
Mire jó ez,ha valaki erre teszi fel az életét,hogy állandóan utazzon? A fiataloknak valami agyhugyköve ez az utazási mánia,a koronavírus is ezek miatt terjedt el..