Velünk élő mementó a Segner téren
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2011.08.13. 12:07 | Frissítve: 2011.08.13. 12:07
Debrecen – Van egy tér Debrecenben, amiről sokan szinte semmit nem tudnak, pedig az elmúlt évszázadok alatt mindig meghatározó volt a város életében. Ma is az, hiszen fontos közlekedési csomópont. A Segner téren sétáltunk, körülnéztünk kicsit, utaztunk az időben, s álmodoztunk, csak annyira, amennyire lehetséges.
Néhány évtizeddel ezelőtt még a Kisállomás és a vasúti sín látványa fogadta az átutazót a Segner téren, most viszont buszok, modern lakások és irodaházak sorakoznak egymás mellett a helyén. A tér egykori hangulata teljesen a múltba veszett. A modernizáció iránti igény alaposan átformálta a környéket, bár még mindig befejezetlennek tűnik a folyamat. A tócóskerti lakótelep szomszédságában lévő teret a cifraság jellemzi, a néhány éve felépült lakóházakat gyorsan megette az idő vasfoga, már egy ideje látványosan omlik róluk a vakolat. A téren van minden, buszforduló, benzinkút, kocsma, parkoló, az épületek aljában üzletek, zöldséges, pékség - kissé megfejthetetlen a hangulata.
A Segner tér sosem volt egy elitkörnyék, ma sem az, mindig megvolt a maga keserűsége, szürkesége. Az ottani újabb épületek, mintha betolakodók lennének, de hozzásegítenek a letargikus élményhez. A város egyik legfurcsább miliőjű közterülete ez, megmagyarázhatatlan módon érzi a debreceni ember itt a múlt jelenlétét, s talán emiatt nehéz elfogadni az újat, nehéz újjáteremteni a régit.
A mai Segner tér csak egy kis csücske annak a hatalmas vásártérnek, ami a Széchenyi utca sarkától húzódott végig a mostani, Kishegyesi útig, az akkori városhatárig. A 20. század elejéig árusító helyként szolgált a kereskedőknek, ezzel együtt egy nagy találkozó helyként szolgált, ahol kocsmák is szép számban előfordultak. A tér egyúttal a város bejárata is volt, nagyon komoly kereskedelmi forgalom érkezett ezen keresztül Debrecenbe a 19. század végéig. Az 1800-as évek végén folyamatosan beépült a vásártér, először - a még ma is álló - régi Honvéd Huszárlaktanyát húzták fel a területre, majd ezzel párhuzamosan megépült az új vasútvonal és a Kisállomás. A vasutat az 1980-as években számolták fel végleg, a vásártartást ennél jóval hamarabb váltotta fel a közlekedési funkció, de sokáig a kettő együtt is létezett. A kereskedők aztán eltűntek, maradt a vasút, mellyel párhuzamosan futott végig a Böszörményi út irányába a Debrecen-Nyírbátor helyi érdekű vasútvonal is, ennek helyén aztán később a villamos közlekedett. Utóbbit a hatvanas években számolták fel, de a helye még mindig látható a Nyugati utcán - a két autósáv között lévő zöld sziget volt a sínek nyomvonala. A vásártartásról egyre inkább a közlekedésre helyezték át a hangsúlyt, a korábbi vásárlók helyett már csak azok jelentek meg a téren, akik utazni akartak, vagy a vonattal, vagy a villamossal. A vasút végül azért szűnt meg, mert az autósok nem tudtak haladni, a sorompók túl sokáig tartották fel a kocsisort. A tér funkciója viszont megmaradt, ma is fontos közlekedési csomópontként használják a területet.
Napjainkban is nagy a forgalom a Segner téren, a legtöbben a közeli bevásárlóközpontba igyekeznek, sokan buszra várnak, van ott élet, de mégsem olyan, mint amilyen régen volt, nem olyan, mint amilyenné mondjuk a Halköz vált. Sehol egy pad, ahol az ember megpihenhetne, a zöld övezet sem a legjobban gondozott, egy nagyobb eső után áll a sár. Fák ugyan vannak, de elég vadregényes a lombjuk alatt végigmenni. Kocsma is van, ám ezzel sem tér vissza a hangulatos miliő, jóllehet a feles biztosan jól csúszik ott is. A tér a funkciójának megfelelő, de ennél nem több. A járókelők szerint ez rendben is van, azt mondják: a néhány évtizeddel ezelőtti állapotoknál mindenképpen jobb az, ami most van.
- Nagyon régen volt már, hogy itt haladt végig a vonat, már nem is emlékszem, hol volt pontosan a Kisállomás. Ez egy közlekedési csomópont, nem lenne értelme több zöld területnek, ha mindenből zöldet csinálnánk, nem jutna hely másnak, így például a közlekedésnek sem – mondja Varga Béla.
Persze lehetne rosszabb is a helyzet, de jobb is. Nem feltétlenül cél, hogy minden teret Debrecenben úgy alakítsanak ki, hogy azzal kielégítsék a szórakozni, vagy a pihenni vágyók igényeit, de a rendezettség, az ápoltság mindenhol elvárás lehetne. Az elmúlt években a város jócskán tér szűkében volt, a meglévők, így például az Árpád tér, a Bem tér, vagy éppen a Segner tér nem éppen közösségcsalogatóak, de szerencsére formálódik a városkép: létrejönnek olyan terek, ahol az emberek találkoznak, beszélgetnek, ücsörögnek.
A Segner tértől - adottságaiból és funkciójából kiindulva - ez nem várható el, de olyan lehetne, ahol az ember kicsit elidőzhet, s figyelheti, ahogyan a város él és mozog. A mindennapok erőltetett tempója miatt azonban erre kevés esély van.
- Mindenki rohan valahova, bevásárolni, ügyet intézni, nincs ideje az embereknek arra, hogy ücsörögjenek – hallhattuk Dobránszki Lászlónét.
Mások szerint nincs gond a térrel, s nem kell ráerőltetni olyat, ami a rendeltetésétől egyébként teljesen eltér.
- Azt gondolom hangulatos, de nem pihenésre alkalmas. Sok itt a busz, a legtöbben azért vannak itt, mert a buszra várnak. Padokra szükség volna, de csak azért, hogy a járatokra várakozók le tudjanak ülni – mondta el Pellei Mariann.
A Segner tér tökéletes lenyomata Debrecen várostörténetének, bár teljesen máshogy néz ki, s töredéke annak a területnek, amit egykor a cívisek vásártérnek neveztek, de még így is van valami különleges melankóliája. A közelben lévő, kissé elhanyagolt cívisépületek is árulkodnak egy régi Debrecenről, melyre érdemes emlékezni, még akkor is, ha a modernizáció sokszor éppen az ellenkezőjét akarja elérni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)